lightos káosz

vannak ilyen korszakok az életemben, amikor valahogy minden pontosan egyszerre történik, ma pl. csak a következő izgalmak értek:

– kiderült, hogy az a bankkártyám, ami össze van kötve a kínai fizetésemmel (ami azóta meg is érkezett) nem működik. mivel a bank a világ túloldalán van, némiképp érdekes, hogy hogyan fog ez megoldódni (de valahogyan biztosan ez is), mert besétálni és reklamálni éppenséggel pont nem tudok.

– ma beszervezett a főnök egy meetinget, kínai idő szerint este f10-re. ott álltunk glédába vágva a kollégákkal, de persze ő nem bukkant fel. szóval végül mi jól elmeetingeltünk, a főnökről azóta sem érkezett semmi hír.

– ma délután 4kor hívtak fel, hogy izé, sos, tudnék-e holnap reggel 10-től tolmácsolni egy francia rendezőnőnek. miután igent mondtam, megbeszéltük, hogy este 9-kor megkapom a filmet, hogy fel tudjak készülni. miután 10-ig nem történt semmi, “beszereztem” a filmet a netről. amikor f11-kor felhívott a faszi, hogy hozza-e még a filmet, én meg mondtam, hogy már megvan, megköszönte a leleményességemet.

Hong Kong calling

mint ahogy azt már sokszor említettem, nem vagyok kimondottan ezoterikus alkat (sőt, inkább kimondottan nem vagyok az), de az tuti, hogy az álmaim megérnének egy (fekete) misét. a másik furcsasági gócpont az életemben pedig Hong Kong (erről majd hosszabban egy másik posztban). szóval talán annyira meg sem lepődök, hogy miután álmomban a Kártyással hadakoztam, hogy utolsó percben cserben hagy engem, és kihúzza magát a közös Hong Kongi utunk alól, kicsit később a kínai főnököm hagy hangüzenetet a való világban, hogy mi a frászt csinálok, miért nem dolgozom, legyek már próaktív, mert ez így sosem fog működni. kedvesen visszaírtam neki (miután konzultáltam, a Kártyással), hogy tudtommal nem állapodtunk meg az új, közös fejezetünk paramétereiről. hamarosan újabb misztikus hangüzenetet kaptam, amiből értesültem, hogy dehogynem, május 1. óta megint neki dolgozom, a régi paraméterek mentén, ha esetleg fizetésemelést szeretnék, még akár az is lehet, beszéljek a könyvelővel, és kezdjek el pezsegni, de kurvagyorsan.

szóval izé, úgy tűnik, megint Kínának dolgozom.

hogy ez hogyan érint? meglehetősen zavarosan. egyik oldalról semmi kedvem szétrázatni magam Tyúkszarfalván a zuhany alatt, és nem szeretnék három hónapból egyet ott tölteni. másik oldalról a pénz most nagyon jól jön, utazni meg nagyon szeretek.

sok vetülete van ennek, némelyik egyáltalán nem pozitív (szerencsétlen macska vándorolhat mindenfelé megint), de korai még kétségbeesni. momentán arra játszom, hogy ne kelljen három havonta egy hónapot kint dekkolni. akkor máris egész elfogadhatóak lesznek a feltételek.

Call from the past

Sose fogjátok elhinni, ki hívott ma fel. Tulajdonképpen magam sem igazán hittem el, annál is inkább, mert tegnap félálomban pont a kínai főnököm járt a fejemben, erre ma nem felhív? Hogy óóó, my friend, olyan rég nem beszéltünk, óóó, hogy ityeg a fityeg? Mert itt, Kínában, a helyzet egyre csak fokozódik, és akkor mi lenne, ha ahogy beszéltük, projektalapú megbízások, esetleg egy kis kínai kiruccanás, vagy talán inkább mennék Afrikába? Csak mert, háhá, most már oda is lehet! Igen igen, lenni sok új fejlemény, lenni új bizniszpartner, áradó double happiness. Szóval akkor alrightie, jó? Mehet megint ugyanaz, mint régen? French language specialist, yes?

Nos, mint is mondhattam volna, mint hogy “igen főnök, persze, főnök, szuper főnök”, miközben igyekeztem nem nagyon röhögni a vonal túloldalán. Korai még kétségbeesni.

update: tényleg nagyon akarhat tőlem valamit, mert azóta megint rám írt, hogy az új bizniszpartner nagyon szigorúan veszi a munkakiszervezését külföldieknek (amikor egy kínai outsourcingról beszél, az több, mint vicces), de ne féljek, a könyvelővel majd kiagyalnak valamit. még mindig korai kétségbeesni.