ugy latszik, ez a tema most uldoz engem. amikor ma reggel beultem a taxiba a repter fele, kicsit morcosan nyugtaztam, hogy beszelgetos sofort kaptam.

miutan lefutottuk a szokasos “hova utazik, szep az idonk ma, stb” koroket, a kerdesre, hogy where do you live, meg lelkesen HK-t jeloltem meg, de amikor erdeklodott, hogy where do you come from, gondoltam, bevetem a tutit es buszken mondtam, hogy Hungary, kicsit remenykedve, hogy ugysem tudja, hol van, es vegre vege lesz a beszelgetesunknek.

erre azonban az a meglepo valasz erkezett, hogy o igen, Budapest, jart ott regen, mert “Brágban” jart egyetemre. itt hirtelen gyanut fogtam es visszakerdeztem, hogy o megis honnan jott.

most rajta volt a sor, hogy kicsit felvallrol, ugyse tudod, hol van hangnemben kozolje, hogy Sziriabol.

mondanom se kell, innentol kezdve hirtelen regi baratok lettunk es nagyon kellemesen elbeszelgettunk 40 percet az elet fontos dolgairol es persze a szir etelekrol, amik ugy hianyoznak mindkettonknek. a vegen ugy bucsuzott tolem a repteren, mintha a sajat lanya lennek.

na, a remek blogmorálom csak megtört 10 nap után, tegnap este nem számoltam be, hogy hol jártam.

az az igazság, hogy érdemben csak 3 napot töltöttem melbourne-ben (első este csak megérkeztem és elájultam), és szám szerint alig csináltam valamit: egyik nap állatkertbe mentem, másik nap tengerpartra, harmadnap pedig múzeumot és várost néztem. mégis, az az érzésem, hogy hetek óta vagyok itt és tele van az agyam képkockákkal, amiket itt gyűjtöttem be.

talán azért is van ez, mert mélységesen városalapú embert vagyok. persze, szeretem a végtelen holdbéli tájakat és mindent, amiben víz és/vagy homok van, de alapvetően ha adtok nekem egy jó felépítésű várost, boldogan el fogok vele játszani nagyon hosszú ideig.

melbourne, az én kritériumaim szerint, jó felépítésű város, mert egyrészt elég nagy, ahhoz, hogy kényelmesen lehessen benne bolyongani. másrészt, bár klasszikus angolszász négyzethálóra épült, van benne kellő mennyiségű véletlenszerűség és káosz ahhoz, hogy emberi legyen. ilyen kellemes véletlenszerűség például a Hosier lane, ahova ma látogattam el. ez egy apró sikátor, ami valamiért a helyi street art középpontjába került. minden falfelület le van fújva különböző, több négyzetméteres graffitikkel, némelyikük kifejezetten igényes és pofás. azon talán már meg sem lepődöm, hogy a helyi önkormányzat támogatja a dolgot, sőt, minden fontosabb turisztikai kiadvány kifejezetten ajánlja a helyet.

ha már tengert emlegettem, tegnap villamosra pattantam és kizötyögtem st. kildába. itt nagyságrandileg egész nap semmit sem csináltam, fürödni nem volt kedvem, mert hideg volt a víz és fújt a szél, de a homokban remekül elhevertem a könyvemmel, majd bambán sétálgattam fel-alá a hangulatos házikók között.

apropó, azért néz ki a házak fele úgy, mintha egy westernből léptek volna ki, mert a városok többsége itt a helyi aranyláz alatt épült. szóval nem véletlen az analógia, azt hiszem.

voltam még múzeumban is, de erről külön posztban és moziban, de ez az én életemben nem megy nagy eseményszámba (a most violent year: kellemes retró mafiafilm, lassú és hosszú, de jó). ezt leszámítva csak az utcákat róttam, épületeket (és szinte csak azokat) fényképeztem, sarkonként ittam egy kávét és a könyvemet olvastam. talán banálisan hangzik, de semmi másra nem cserélném most le.

holnap irány Brisbane!

most epp egy kocsmaban ulok, ahol szokasomtol elteroen egyedul szurcsolok egy (eleg rossz) sort. nem tudtam ellenallni, a hely a yarra folyo kozepen van, a hid pillerenel. a bejaratnal elkertek a szemelyimet, majd a datum lattan nagyon nagyon bocsanatot kertek. megnyugtato, hogy tok sotetben alig tunok 17-nek.

a tegnapi elajulas utan ma a nap nagy reszet az allatkertben toltottem, ahol rengeteg edesdeden szunyokalo allatot lattam, beleertve olyan helyi kulonlegessegeket, mint koala es wombat, de mit erdekelt engem mindez, amikor vegre lattam kacsacsoru emlost! allitom, hogy ez az allat a maga furcsasagaval egyutt vidra szintu cukisaggal bir. es nem aludt, sot, megallithatatlanul (es lefotozhatatlanul) uszkalt.

melbourne egyebkent csodalatos es nagyjabol minden van benne, ami szamomra egy idealis varost jelent: folyo sok sok hiddal, villamos (ezek is ingyenesek a belvarosban, no comment), art deco epuletek, oriasi fedett csarnok es rengeteg biciklis. 

apropo biciki, az ingyenes wifit es villamost mar kezdem megszokni, de azon ma kisebb agyverzest kaptam, hogy a helyi varosi biciklirendszerhez adnak ingyen sisakot, ami gumipokkal van rogzitve a biciklire, mert ugye torvenyileg kotelezo a viselete, de megsem varhatjak el toled, hogy egy sisakkal a retikulodben setalgass a varosban naphosszat.

megyek, iszom meg egy sort.

barhova megyek, veletlenul mindig a chinatown mellett szallok meg.



ezt a sajtos spenotos bureket ket gorog notol vettem a piacon, akik annyira rohogtek valamin, hogy alig birtak kiszolgalni a hullamokban rajuk toro rohogogorcstol. a burek is finom, de az elmeny meg jobb volt.

a vonat vegul 1ora45 perc kesessel indult, mert le kellett cserelni az egyik kocsit. errol azonban folyamatosan tajekoztattak minket, szoltak, hogy le fogjak kapcsolni az aramot (ne menjunk wc-re), elmondtak, mi miert tortenik. masfel ora kesesnel bemondtak, hogy aki esetleg ezert kesne le egy csatlakozast, illetve nemzetkozi repulot kell elernie, az faradjon a bufekocsiba, ott szerveznek neki transzfert a repterre.

illetve amikor megnyilt a bufekocsi, bemondtak, hogy most mar ihatunk kavet es megkertek minket, hogy ne legyunk morcosak a szemelyzettel, nem az o hibajuk a keses.

amikor pedig vegre elindultunk, tobbszor elmondtak, mennyire halasak a turelmunkert es mennyire sokat segit ez a munkajukon egy ilyen stresszes helyzetben. majd elsoroltak, hogy molyen varosokat erintunk, hogy megerkezzunk vegul melbourne-be: “we’ll arrive to melbourne at… ah, whatever time tonight”, vagyis “valamikor este”.

mar csak hab a tortan, hogy ezek utan a bufetroli ingyen adta a kavet es a teat. 

ide koltozom.

kiegeszites: most hallottam a bufekocsiban, hogy a kesobbi allomasokon felszallo embereket felhivtak, hogy kesni fog a vonat. menten sirva fakadok.

miutan tegnap tobbnyire a botanikus kertben ucsorogtem es olvastam (mikozben percenkent oda jott hozzam valami erdeklodo, pittyego madar), este pedig egy nagyon kellemes cirkuszi eloadast lattam, ma eljott az ideje, hogy elhagyjam adelaide-et.

rohadt koran felkeltem, elbattyogtam a buszhoz, ahol egy random jarokelo kedvesen megnyugtatott, hogy mindjart jon a busz. amikor valoban jott is, a jegyem nem mukodott, mert mint kiderult, csak a vasarlast koveto ket oraban ervenyes. ettol fuggetlenul a sofor szolt, hogy nyugodtan uljek le. amikor veletlenul egy megalloval korabban akartam leszallni, utanam jott, hogy biztosan itt akarok e leszallni es nem a kovetkezonel. itt osszeboronalt egy szuleim korabeli pasival, aki szinte melbourne-be tart, ugyanazzal a vonattal (amibol ugyebar csak heti ketto van). mikozben a google maps segitsegevel kavarogtunk, megtudtam, hogy 51-ben hollandiaban szuletett, de 57-ben koltoztek at ausztraliaba, harom gyereke van, akik mind koreai arvak, akiket orokbe fogadtak es epp a lanya eljegyzesi bulijara igyekszik.

az allomason meglepetesemre egy check in pult fogadott, ahol feladtam a taskamat a poggyaszkocsiba. poggyaszkocsin kivul egyebkent bufekocsi is van es autoszallito, hogy magaddal vihesd a kocsit a semmi kozepere, ahova mesz.

a vonat ugyan lassan 45 perce kesik (elromlott az egyik kocsiban a legkondi), a hangulat kedelyes, foleg nyugdijasokkal utazom, akik mar mind bemutatkoztak egymasnak. az egesz nagyon tetszik.

ja es az egyik megallo neve Ararat.

az egyszer biztos, hogy vonatozas teren a magyar identitasom tarol, vettem szendvics alapanyagokat. (az mondjuk nem tudom, melyik identitasom magyarazza meg, hogy evoeszkoz gyanant van nalam egy bicska, egy kanal es egy par evopalcika).

1 – egy random szimpatikus epulet, ami mellesleg elhagyatott volt (miert??)

2 – a south australia museum

3 – aboriginal dardak

4 – mawson szobaja az antarktiszon (a tobbiek emeletes agyon aludtak)



tegnap minden pihenesre iranyulo torekvesem ellenere sikerult ropke 6 orat setalgatnom a varosban, igaz, ebbe beletartozott a helyi muzeum reszletes megnezese is.

kifejezetten erdekesnek talaltam az aboriginal kulturarol szolo kiallitast, szamomra teljesen meglepo, hogy ez a nep a fem hasznalata nelkul hihetetlen lelemenyeseggel kepes fennmaradni egy ennyire halatlan kornyezetben. megtudtam, hogy a vadaszathoz peldaul gyakran megmergezik az allatok ivovizet, hogy konnyebben elejtsek oket. az is erdekes volt, hogy a kulonbozo allatok inaibol gyartanak maguknak madzagokat.

a muzeum masik izgalmas pontja az ausztral antarktiszi kuldetesrol szolt, amirol bevallom oszint, azt se igazan tudtam, hogy letezett. reszletesen bemutattak douglas mawson harom expediciojat, a korabeli felszereleseket es a korulmenyeket, amikben tobb evet eltek az antarktiszon, 150km-es szelben es minusz 40 fokban. gyermeki bamulatba estem ezek elott a felfedezok elott, akiket kulonbozo tragediak sujtottak, jegszakadekba zuhantak, megorultek, a hotol megvakultak.

a sok setalgatas utan elvonszoltam magam az eppen aktualis eloadasra, ami kellemes volt, de nem egetrengeto. utana meg nemi feliratozassal dicsertem a napot, hogy hajnali 4-re agyba is keruljek. gyakorolni kell meg ezt a rehabot.