mivel most jart le az egy hetes turelmi idoszak, amit adtam magamnak erkezes utan (es amit tobbnyire egyenlo mertekben alkoholizalassal, alvassal es feliratozassal toltottem, nemi villamnathaval megtoldva), tegnap este nagyszabasu terveket szottem, es csodak csodaja ezt ma meg is valositottam, ugyanis elmentem vegre uszni.

HK-nak nagyon jol fejlett uszodarendszere van, ezert minden negyednek van egy (vagy tobb) sajat uszodaja (az enyem konkretan 5 perc setara van a lakastol es a bejaratnal elhelyezett tabla alapjan 1976-ban adta at valamelyik kormanyzo), ahol potom 17 dollarert (600ft) uszhat az ember lanya. az oltozo es minden mas termeszetesen teljesen kulturalt (meglepodtem volna, ha nem az, de ki tudja), a vizet oxigennel fertotlenitik, igy nem szarad le az ember bore, es mint minden hongkongi allami gondozasban levo vizfeluletnel, itt is piros polos vizimentok ulnek magaslesen (meg napernyojuk is van, ami egy fedett uszodabab kicsit hulyen nez ki). a relativ tomeg ellenere egesz jol birtam haladni (leszamitva a villamnathabol hatramaradt tudoveszt, ami idonkent ram tort), a szokasos idom alatt usztam le a szokasos tavot (50 perc alatt masfel kilometer, egyszer talan sikerul vegre 5 perccel gyorsabbnak lenni).

az uszoda egyebkent reggel 6:30tol este 10-ig van nyitva, de ketszer egy orara bezar napkozben, akkor takaritanak. kis tacepao hirdeti, hogy vizcsere minden heten kedden delelott van.

jellemzo erre a varosra, hogy az oltozo 5 dollaros ermevel mukodik (amit az ember a vegen visszakap), ami nem tul gyakori, de sebaj, a bejaratnal ezert van egy penzvalto automata.

kedvenc feature-om a medence elott levo “water curtain”, vagyis vizfuggony. ez valojaban egy, a folyosot teljes szelssegeben elfoglalo 3 meter hosszu, folyamatosan mukodo zuhanyrendszer, ami az ember kenytelen atmenni, igy garantalva hogy mindenki tenyleg elozuhanyozik (ujabb kedves tacepao informal, hogy amennyiben te csak gyermekedet uszoorara kisero szulo vagy utcai ruhaban, igenyelj esernyot a gondnoksagtol).

a pozitiv elmenyre valo tekintettel (es mert jelenlegi celom mar megint az ertelmes eletritmus es jo fizikai allapot visszaszerzese) megcelzok egy heti haromszori latogatast es mondjuk heti 5 km-ert, remelhetoleg nem szol kozbe mar megint az elet.

kesed le majdnem a kompot, mert epp egy csorda vad vizibivaly jon szembe a strandon.

mit csinal az ember lanya, ha a papucsa miatt nem engedik be a fancy bulihelyre? felveszi Cz 43-as oxford cipojet, jo erosen belekarol egy segitokesz spanyolba, mosolyogva bemegy, majd a teraszrol noiesen ledobja a cipot jogos tulajdonosanak.

vigyazat, feldisznot tartalmaz!

1 – a piac

2 – a feldiszno

3 – varangyok

4 – eltuzelenso mekis menu

5 – a kifozdek

6 – a reggeli maga

ma reggel értelmezhetetlen okokból kifolyólag kidobott az ágy reggel 7-kor, így mint említettem, elindultam a strandra. viszont mivel az ajtón kilépve rádöbbentem, hogy az ég világon semmi dolgom és éppenséggel annyira nem sietek a strandra, elkezdtem városnéző üzemmódban bámészkodni.

elég gyorsan egy piachoz érkeztem, ahol széles vigyorral elkezdtem nézelődni, többek között egy nyerstésztabolt kötött le hosszú percekre, ahol semmi mást nem árultak, csak több tucatféle házikészítésű tésztát. épp keltem volna át az utcán, hogy megpróbáljam beazonosítani a sok zöldség közül a misztikus water spinachet, amit Dai Pai Dong Woman emlegetett a minap, amikor kis híján elgázolt egy taligányi féldisznó (HK-ban alapvető közlekedési túlélési tanács, hogy a vonat taliga nem vár, az elől minden körülmény között el kell ugrani, különben viccen kívül elgázolják az embert, én naív kezdő koromban egész csúnya zúzódást szereztem a sípcsontomon, amikor teljes erőből nekem jött egy ilyen vas, művirágokkal megpakolva), ami azért egy pöttyet meglepett, pedig 8 éves koromban az aleppói bazárban egy nyúzott birkafejjel találtam magam szemben, azóta relatíve jól viselem a random kibelezett/megnyúzott/feldarabolt állatokat.

az élménytől kissé izgalmas állapotban becsoszogtam a piac fedett részére (hívhatnám csarnoknak, de nem teljesen az, mert több emelete van és mozgólépcső visz fel benne), ahol megcsodáltam az erre szakosodott standnál a halottaknak elégetendő különböző papírajándékokat (volt ott minden, ruha, cipő, nyugati cigaretta, macdonald’sos menü, tálca sushi, mind papírból hajtogatva).

a hentespultnál némi nosztalgiával fotóztam a ketrecben ücsörgő varangyokat, múlt év ilyenkor féldisznó helyett azon lepődtem meg nagyon, amikor egy néni kért egy kiló varangyot, amit kiszedtek neki egy nejlonzacskóba, de persze az egyik kiugrott, az eladó meg nevetve fogta el és rakta vissza, fura volt, hogy milyen óvatosan fogja meg, mintha nem arra menne ki az egész, hogy a varangy hamarosan meghaljon.

egyszer csak a sokat sejtető “cooked food center” feliratra lettem figyelmes, amit követve az emeleten kötöttem ki, ahol rengeteg hokedli, asztal és öreg néni fogadott, akik az újságott lapozgatva reggeliztek kisebb csoportokban. körbe jártam az összes falatozót, jellemzően csak az indiai kifőzdénél volt bármi is kiírva angolul, ott készségesen elém is rohantak, hogy reggelizzek náluk, de nem volt kedvem egy tök üres kifőzdéből nézni, amint a helyiek szemlátomást remek dolgokat esznek, ezért miután beazonosítottam, hogy hol árulnak rizstrutyit congee-t, hogy oda véletlenül se menjek, oda mentem a legszimpatikusabbnak tűnő pincérnénihez, széles mosollyal rámutattam a pultra épp frissen kikerült ételre, hogy kérek egy olyat, meg egy ice lemon tea-t, megvártam, míg a szakácsnéni és a pincérnéni megfejtik, hogy mit akarhatok, mosolyogtam, bólogattam, majd vidáman leültem és imádkoztam, hogy ne legyen pacal az ártatlan rice roll-nak álcázott cuccban, amire böktem (nem volt, mezei marha volt benne). a kaja nem volt észveszelytően finom (rossz se volt, de ettem már finomabbat ebben a műfajban), de az élmény teljesen felbecsülhetetlen volt, a pincérnéni kétszer is megveregette a hátamat, távozásomkor a konyhásnénivel ketten hangosan búcsúztak és integettek, mint valami hosszú útra induló rokonnak.

na, most már emlékszem, miért is jöttem vissza.

mint mar korabban emlitettem, shek o az egyik szivem csucske itt HK-ban.

szoval mi sem termeszetesebb, hogy miutan ma reggel 7kor kidobott az agy es ugy iteltem a kilatassal nem rendelkezo ablakomon kinezve, hogy valoszinuleg jo ido van, felkerekedtem, hogy eloadjam a szokasos koreografiamat.

felultem az emeletes busz felso szintjere, meg akkor is, ha a szerpentin felenel ettol menetrendszeruen zoldulni kezdek, de rosszul sose leszek, es igy pont a csodas modernista felirat magassagaban erkezem meg a busz vegallomasra (mely hk ket bauhaus epuletenek egyike). 

itt zenet hallgatva elhessegetem a szalmakalapos, nap ellen allig beoltozott noket, akik olcso napernyot es nyugagyat kinalnak (a zenetol nem hallom, mint mondanak, de tudom, mirol van szo). 

elhaladok a gyakran itt parkolo mobile library, vagyis mobil konyvtar mellett, ami olyasmi busz, mint mifelenk a mobil veradoallomas, csak itt kulturalodni lehet belole, nem megvalni a hemoglobintol.

a szamos strandkelleket arulo bolt kozul kivalasztom a legutolsot, ahol mindig pofatlanul draga a gyekeny, de a folyamatosan vigyorgo no olyan eloszeretettel mesel kozben mindig a ket (eleg csunya, de szeretheto) macskajarol, mikozben hajtogatja nekem a gyekenyt minden iranyba, meltatva a minoseget, mintha minimum egy selyem perzsa szonyeget vennek epp, hogy ugy erzem, a felhajtas igazan megeri azt a par dollar extrat.

nincs mas hatra, mint kicsoszognk a homokos partra, ahol, miutan a frissen vasarolt gyekennyel akrobatikus mutatvanyokat adok elo a helyenkent felerosodo szelben, valahogyan sikerul hasravetnem magam es tobbnyire azon nyomban elaludnom.

nehany ora nyalcsorgatos szieszta es/vagy tengerben revulten logyborges utan mindig becsoszogok az etterembe, ahol feherember erkezesekor eltunik az olcsobb etlap az asztalrol, es a mennyei pad thaibol miniatur szaritott rakok bamulnak az emberre.

ezt kovetoen tetszoleges mennyisegu idot fetrengek meg a strandon, opcionalisan veletlenul elalszom a napon, majd nagyon lassan visszacsoszogok a buszhoz meg a tomeg elott es visszaszerpentinezem magam a varosba, de ilyenkor mar sose leszek rosszul, viszont a vegallomason mindig ugy erzem, egy urutazasban volt reszem.

tegnap nemi ingyen pezsgotol felvidamulva szoba elegyedtem a kocsma elott acsorgo, valojaban elso ranezesre is eleg antipatikus csajjal. ket (angolul valtott) mondat utan kiderult, hogy francia, ezert vidaman felajanlottam neki, hogy ha gondolja, beszelhetunk franciaul is. erre latvanyosan az egre pillantott, forgatta kicsit a szemet, majd nemi hummoges utan mondta, hogy sure, if you want to practice your French, we can, vagyis ha szeretnem gyakorolni a franciatudasomat, hajra. en illedelmesen nem mondtam semmit, o a beszelgetest tovabblenditendo erdeklodott, hogy mi a foglalkozasom, en kedvesen mosolyogva elcsicseregtem neki, hogy egyebkent francia tolmacs vagyok.

(utana egyebkent franciara valtottunk, a miheztartas vegett azert megjegyezte, hogy hallhato akcentusom van (nincs), de tenyleg nagyon jol beszelek franciaul, nahat. komolyan, ezek a franciak neha azt hiszik, ok szartak a vilagot).

Dai Pai Dong Women kozbenjarasanak hala ujra van internet a telefonomon, igy rengeteg (ekezetnelkuli) poszt varhato.

palinka helyett hazi fonott kalaccsal vartak, a lakas kisebb, mint gondoltam, (de hat itt minden kicsi, csak elfelejtettem), tok automatikusan elovettem az itteni retikulombol a metroberletemet es mintha el se mentem volna, kozben meg nem egeszen ertem, hol vagyok. biztos, ami biztos, feliratozassal toltottem az idot, majd elmentem utcai kifozdebe, ahol megorultem az utcan rohangalo csotanynak, majd megjegyeztem, hogy rohadt gyors itt a kiszolgalas, nem? mire megnyugtattak, hogy csak en voltam tavol tul sokaig, hazafele vettem egy sort a jetlag ellen, szoval most azt szurcsolom es nem egeszen ertem az eletemet, de ez nem egy zavaro, sot, inkabb nyugtato erzes.

miutan illedelmesen vegigucsorogtem 6 orat egy tobb mint korrekt lounge-ban, a hongkongi gep fele haladva onkentelenul elkezdtem vigyorogni, erre az a kellemes meglepetes ert, hogy upgradeltek business classra, ami a vilag vezeto legitarsasagan egy eleg kellemes elmenynek igerkezik.

all is good.
update: ide rohantak, hogy nagyon sajnaljak, de az a szek technikai okok miatt nem uzemel (??), ezert visszaultettek a porneppel. mivel a folyamatban elveszitettem a remek ablak melletti ulesemet, amit nyomatekosan visszakertem, es meg is kaptam, suru elnezesek kozepette. all is still good.