tegnap nemi ingyen pezsgotol felvidamulva szoba elegyedtem a kocsma elott acsorgo, valojaban elso ranezesre is eleg antipatikus csajjal. ket (angolul valtott) mondat utan kiderult, hogy francia, ezert vidaman felajanlottam neki, hogy ha gondolja, beszelhetunk franciaul is. erre latvanyosan az egre pillantott, forgatta kicsit a szemet, majd nemi hummoges utan mondta, hogy sure, if you want to practice your French, we can, vagyis ha szeretnem gyakorolni a franciatudasomat, hajra. en illedelmesen nem mondtam semmit, o a beszelgetest tovabblenditendo erdeklodott, hogy mi a foglalkozasom, en kedvesen mosolyogva elcsicseregtem neki, hogy egyebkent francia tolmacs vagyok.

(utana egyebkent franciara valtottunk, a miheztartas vegett azert megjegyezte, hogy hallhato akcentusom van (nincs), de tenyleg nagyon jol beszelek franciaul, nahat. komolyan, ezek a franciak neha azt hiszik, ok szartak a vilagot).

Dai Pai Dong Women kozbenjarasanak hala ujra van internet a telefonomon, igy rengeteg (ekezetnelkuli) poszt varhato.

palinka helyett hazi fonott kalaccsal vartak, a lakas kisebb, mint gondoltam, (de hat itt minden kicsi, csak elfelejtettem), tok automatikusan elovettem az itteni retikulombol a metroberletemet es mintha el se mentem volna, kozben meg nem egeszen ertem, hol vagyok. biztos, ami biztos, feliratozassal toltottem az idot, majd elmentem utcai kifozdebe, ahol megorultem az utcan rohangalo csotanynak, majd megjegyeztem, hogy rohadt gyors itt a kiszolgalas, nem? mire megnyugtattak, hogy csak en voltam tavol tul sokaig, hazafele vettem egy sort a jetlag ellen, szoval most azt szurcsolom es nem egeszen ertem az eletemet, de ez nem egy zavaro, sot, inkabb nyugtato erzes.

miutan illedelmesen vegigucsorogtem 6 orat egy tobb mint korrekt lounge-ban, a hongkongi gep fele haladva onkentelenul elkezdtem vigyorogni, erre az a kellemes meglepetes ert, hogy upgradeltek business classra, ami a vilag vezeto legitarsasagan egy eleg kellemes elmenynek igerkezik.

all is good.
update: ide rohantak, hogy nagyon sajnaljak, de az a szek technikai okok miatt nem uzemel (??), ezert visszaultettek a porneppel. mivel a folyamatban elveszitettem a remek ablak melletti ulesemet, amit nyomatekosan visszakertem, es meg is kaptam, suru elnezesek kozepette. all is still good.

bepakoltam, elbucsuztam, tancoltam, vacsoraztam, langosoztam, allatkerteztem, megint langosoztam, bucsuzkodtam, nem sirtam, turo rudit vettem, ruhakat hajtogattam, macskaval aludtam, tul sok kavet ittam, meg gyorsan mindent megbeszeltem, erzelmi lezarast kerestem es talaltam, nem aludtam, elindultam.

remelhetoleg hetfo reggelre oda is erek.

most mar egyertelmuen kaphatnek valami oklevelet a borondpakolasi kepessegeimert. nem eleg, hogy a burmai incidenskor rekordot dontottem az “esszeru villampakolas” kategoriaban, de most hatarozottan peldasan megoldottam a “pakoljunk be felevnyi eletet ket borondbe” feladatot. hihetetlenul meg vagyok konnyebbulve, olyannyira, hogy hirtelen azt se tudom, h elbogjem magam, vagy elajuljak. 
(szoval inkabb elmegyek bucsupalinkazni).

miutan ma reggel felebredtem, vegigneztem a szoban es vegiggondoltam, hogy lassan be kellene szuszakolnom fele kiralysagomat ket darab borondbe (meg kene vennem par ajandekot, meg magamnak ezt meg azt, meg meg ezer dolgot kene csinalnom nem egeszen harom nap alatt), ahelyett, hogy neki alltam volna eldonteni, hogy melyik par cipomet szavazzam ki, nemi morgolodas kozepette inkabb osszepakoltam a strand cuccaimat es eljottem a kedvenc helyemre. fogjuk ra, hogy a struccpolitika egy eletkepes megoldas a helyzetre.

2011 januar 13-a ota jarkalok ebbe a tersegbe, 3 ever huztam le a fonok alatt, most majdnem egyet Mr. Y-vel, tenyleg nem ertem, miert hiszem el minden alkalommal, hogy minden ugy lesz, ahogyan azt megbeszeltuk (amikor valojaban tudom, hogy ez teljesen eselytelen). a reggeli koltozesem elso korben a 13. emelet egyik rettenet szobajaba vezetett, ahol ablak ugyan van, de egy fenytelen lichthofra nez, igy ezt nemi hiszteria aran visszautasitottam. cserebe megkaptam a mar korabbrol ismert “baltermet”, aminek sajat hutoje van es tenyleg meglepoen tagas, cserebe kurva sotet, a kilatas pedig elmenne a Szarnyas Fejvadasz egyik vagokepenek. ide azonban csak delutan lehetett bekoltozni, igaz Mr. Y es felesege kedvesen segitettek cipelni a cuccokat (mar tenyleg teljesen sztenderd esemeny, hogy kezemben egy kosar bugyogoval vigyorgok a kantoniul hangosan magyarazo szomszedra), a wifi menet kozben valahogy azonban megszunt ebben a szobaban.

sebaj, erre a par napra jo lesz, szeptembertol pedig keresek valami ertelmes szallast, azt hiszem, elertem megint a borondbol eles hatarait.

az iment futottam bele Mr.Y-be, aki vidaman elujsagolta, hogy elromlott valami legkondi valahol, legyek oly jo, koltozzek mar fel a 26. emeletre. 

azt leszamitva, hogy ez nemikepp keresztul hozza a terveimet holnapra (strand, strand es meg tobb strand), a deal nem olyan rossz, mert kialkudtam a legjobb szobat (ahonnan az agybol latni a felhokarcolokat) es nem kell visszakoltoznom. kis szerencsevel kipakolni se muszaj.

azt hiszem, sokat elárul a marshmallow (amerikai pillecukorka) összetételéről, hogy abban a klímában, ahol az ember bőrszandálán élénk zöld, mohaszerű penész nő, a plafon meg két nap alatt befeketedik szakszerűtlen szellőztetés esetén, a bő 3 hete elől felejtett, nyitott nejlonzacskóban tárolt marshmallow-imnak az ég világon semmi bajuk.