épp a napokban terveztem, hogy írok majd ide egy közepesen nagyképű posztot arról, hogy ez a fantasztikus ázsiai kaland, amire elindultam önmagam és a világ megismerése végett ,milyen izgalmas és eddig számomra ismeretlen dimenziókban tett nyitottá, befogadóbbá, eat pray love, omm shanti shanti, javier bardem, világbéke. de talán kicsit elkalandoztak a gondolataim.

izé, valójában arról akartam nektek írni, hogy egyébként milyen szuper jókat lehet ebben a városban enni és mostanra mennyire belazultam ilyen téren, előszeretettel beülök bárhová, ahol egy szót se beszélnek angolul, mutogatok az étlapra (azért a fotókra koncentrálok), majd jóízűen megeszem a nem tudom mit. ugyanezt japánban is eljátszottam és tökéletesen működött a rendszer. a poszt nagyképű része az lett volna, hogy bezzeg a korlátolt hülye turista szellemiségű hülye turista és a rántott hús, meg a kitaposott út és rettegés az ismeretlentől, meg az idióta higéniai szempontok és az intolerancia és az emberiség úgyis tele van hülyékkel, csak én vagyok helikopter.

aztán kinyitottam a még egy hónapja vásárolt “four seas melting cheese kamaboko” feliratú, leginkább ömlesztett sajtra emlékeztető produktumot, ami mondjuk hűtés nélkül elál 2016-ig, de kicsire nem adunk, lelkesen beleharaptam és másodpercek alatt megértettem, hogy az univerzum azt üzeni, ne legyek nagyképű és fogadjam el embertársaimat, étkezési preferenciáikkal és hétköznapi félelmeikkel együtt. a cucc ugyanis leírhatatlan rettenet ízű volt, nem is csoda, a kisbetűs részből kiderült, hogy fish sausage, vagyis halvirsliről van szó, csak sajtnak álcázták. nyugodan állíthatom, hogy a hatodik emeleti kuplerájban is remekül hallották ékes káromkodásomat, a cucc meg persze azonnal landolt a kukában.

megyek, eszem egy kis kolbászt, az kell a magyar ember lelkének, nem ilyen emberiség elleni merényletek, mint halvirsli.

mint talán már említettem, nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, inkább általános prioritásokat nevezek ki. 2014-re a “több olvasás, több utazás” volt a mottó, azt hiszem, az utazás részére nem lehet panaszom, a több olvasást azonban még gyakorolnom kell.

így hát nem meglepő, hogy ezt a célt átemeltem az idei listára is, de erről majd talán egy másik posztban.

a másik cél már sokkal izgalmasabb, mivel a kissé nehezen megfogható “több egyensúlyt” szlogent választottam. bizonyára nekem is lassan benő a fejem lágya, mert míg régen büszke voltam rá, hogy én aztán teljes átéléssel csinálok valamit, mostanra annyira nem tudok gratulálni magamnak, amikor épp ezredszerre borul fel a napirendem, bioritmusom, életkedvem, bankszámlám, anyagcserém, mifeném. úgy gondolom, az elmúlt 10 év bőven elég gyakorlási lehetőséget adott arra, hogy kimaxoljam az éjszakázás, a non-stop partyzás, a munkamánia, az inszomnia, az anyagi csőd és az egyéb monomániák által nyújtott lehetőségeket. nem egy konkrét napirendet vagy edzéstervet akarok követni, nem tűztem ki leadandó kilókban, elolvasandó oldalakban, megkeresendő összegben megszabott célt, egyszerűen csak azt szeretném, hogy ne egyik végletből a másikba billenjen az életem és lehetőleg minden napra, de legalábbis minden hétre jusson egy kevés mindenből. és igen, ez szervesen kapcsolódik a több olvasáshoz is, mert szeretném, ha valahogyan vissza tudnám építeni az olvasást a hétköznapjaimba, nem pedig kampányszerűen elolvasnék egy hét alatt ezer oldalt, aztán hónapokig egy betűt sem.

elég bizakodó vagyok, mert meddig minden ilyen éves célomat elég jól sikerült teljesíteni (az is igaz, hogy hajlamos vagyok a folyamatokat értékelni és nem a konkrét tényeket, így ha pozitív a tendencia, már nyert ügyem van), illetve az már félsiker, hogy meg tudtam fogalmazni, hogy mit szeretnék.

2012-ben már eljátszottam ugyanezt, de most is nagyon örülök annak a teljes karton pall mallnak, amit a bőrönd részletes átvizsgálása után találtam az imént (egy üveg unicum és egy üveg gin társaságában, de ezeknek a létezéséről legalább tudtam).

most, hogy ideje visszaülnöm kicsit melózni (igaz, nem hosszú időre, de annál több melóra), gondoltam feldobom magam és kipróbálok új helyeket. ehhez másfél napig bújtam a netet, majd végül kiválasztottam pár helyet, amiket ma elkezdtem letesztelni.

a sors iróniája, hogy én, aki 4 év bölcsészkar alatt minden könyvtárat megvetéssel és némi undorral kezeltem (“oda csak a stréberek járnak”) most pont a hongkongi központi könyvtárban találom meg a hőn áhított dolgozószobát. a wifi gyors, a fény jó, a kilátás remek, a szék kényelmes, wc minden emeleten van dögivel, mindez ingyenes és reggel 8-tól este 9-ig nyitva van minden nap, igazán nem tudom, mit hiányolhatnék még (na jó, talán egy kávéautomatát).

es akkor ittunk rozsaszin pezsgot es hallgattunk himnuszt youtube-rol es foztunk virslit es talan kicsit tulzasba vittuk a vodkat es fujtunk lufit es kivantunk mindenkinek minden szepet, majd szakadozo telefonvonalakon probaltunk boldog uj evet kivanni a pesti delutanba, majd kicsit elerzekenyulve sirdogaltunk egy sort majd a lakas random pontjaira ajulva aludtunk par orat es az uj esztendoben felvaltva kapszkodtunk a padloba es a lavorba, de vegul senkinek se lett semmi baja, ezert ettunk lencset, majd ebedelni mentunk es egy kave mellett neztuk a tengert, majd vacsorazni mentunk es ettunk megint lencset, menet kozben pedig megneztunk egy felejtheto filmet szep, szines, szagos technicolorban.

ugy erzem, semmit sem hagytunk ki.

szilveszteri buli elott telipofara harapja a gyulai kolbaszt, amit elotte bicskaval vagott fel.
azert talan iszom melle egy zold teat, biztos, ami biztos.

sok mindenert szeretem HK-t, az egyik peldaul az ilyen jellegu oriasi, globalizalt boltokert.
jovore tartalmasabb posztokkal jelentkezem, kicsit igyekeztem kipihenni a japan utat.

mr yinggel mindig jo veletlenul osszefutni a lepcsohazban, most peldaul a kezembe nyomott egy vizforralot.

en tenyleg azt hittem, hogy mar kiismertem mr. ying birodalmat, de erre tavolletemben uj szobakkal bovult a rendszer.
miutan a gepunk hajnali 5-kor leszallt, Szmisszel illedelmesen elreggelizgettunk reggel 8-ig, amikor is felvertunk Mr. Y-t. kicsit almosan, szemuveg nelkul, gumipapucsban erkezett meg, de mentsegere legyen mondva, teljesen kepben volt.
amikor azonban nagyon elkezdett babralni a kulcsokkal es az istenert sem a sajat szobam kulcsat lobalta elottem, hanem egy eddig
soha nem latott jelzesut, kezdtem rosszat sejteni. kozben gyorsan atugrott a szomszed szobaba, hogy elohozza a csodas kockas fuzetet, amiben Szmissz szallasat konyvelte le.
ezutan felszolitott, hogy akkor kovessem a 26. emeletre. en “sajat” szobam az 5.-en van, idonkent telepitett mar at a 13.-ra, de 26.-rol eddig sosem volt szo, nem is tudtam, hogy letezik ilyen.

talan mar emlitettem, hogy ebben az epuletben alhangon 10 lift van, amik harmas-negyes csoportosulasban szolgalnak ki bizonyos szinteket. mint kiderult, a 26-ra az eddig sosem hasznalt lifttel kell menni, fel egeszen a 25.-ig, majd onnan gyalog meg egy emeletet.

nem panaszkodom, az uj szoba csucsszuper, tagas es remek a kilatasa, a furdoben pedig szteppelni lehet, annyi hely van. mielott tulzottan beleeltem volna magam, meg lettem nyugtatva, hogy “6, vagy 10 napot” maradok itt, aztan johet a szokasos 6 negyzetmeteres edes otthon.

mikozben azonban a megszokott wifi es melegviz bemutatokat neztem, belem nyilalt, hogy most megint legalabb egy tucatnyi emelet valaszt el a mosogeptol, ami altalaban nem zavarna, de miutan japanban az idojarasnak hala 2,5 hetig konkretan ugyanaz a puliver es farmer volt rajtam, nemikepp surgetett a friss ruhahoy valo hozzaferes.

ezzel egyidoben felbukkantak valami amerikai turistak, akiknek szinten at kellett koltozniuk egy masik szobaba (ez ugy tunik, mr. y specialitasa), igy mire eszbe kaptam, a kulcs a 13. emeleti mosogephez szallasadom zsebeben lapult valahol az epuletben, a cuccaim a 26.-on voltak, a szennyes pedig az 5.-en a Balnaban (mondanom se kell, ez harom kulonbozo liftvonal igenybevetelet feltetelezi).

vegul csak athidaltam a dolgot, annyi nehezitessel, hogy az egyik taskamat, benne a telefonommal, utlevelemmel es penztarcammal egy adott ponton a mosogep mellett felejtettem.
vegul persze minden megoldodott, lifteztem par korr mr. yinggel, kezemben ket SPARos nejlonzacskonyi koszos ruhaval, mikozben o erdeklodott, hogy hideg volt e Japanban, illetve, hogy reggeliztem-e, mert o ehes es kiugrik egy peksutiert.

a ruhak a mosogepben tisztulnak, az itt hagyott cuccaim megvannak, beleertve a bankkartyat es a kp-t (ezek szerint jol sejtettem, hogy nem vagyok naiv), a kolbaszt majd leellenorzom, miutan aludtam par orat, mivel tobb mint 24 oraja talpon vagyok mar.

17 kepeslapot irtam meg 3 kulonbozo nyelven, 4 kulonbozo alairassal.

identitaszavarok? nekem? ugyan mar, minek.