Képek következnek :
Egy kis miszikus öntömjén. Nekem teccik.

Azta, ez a Nightwish koncert!!! Pöttyet katarktikus volt. Phage-el nem
egészen tudtuk már hova eldobni az agyunkat, főleg mikor Tarja Turunnen
vörös fekete domina cuccban rázta a haját és emelett kissé jól
áriázgatott.
Többet morfó vizsgám után, amire most elindulok.

Na kérem szépen, ez vicces, tegnap elhagytam a lakást vmikor 9 után és
hazaértem ma hajnal 3kor. Minden esetre romanisztika vizsgám négyes
lett, alig lehetett engem lelőni, euforikus rohamban törtem ki (meg
röhögőgörcsben, amikor beírták a négyest) és ez többnyire kitartott a
nap végéig, illetve tart még mindig. Egyébként állítom, hogy
életművészt vagyok, sikerült szóbelin puskáznom, majd a román nyelvek
magánhangzóiról valahogy áttereltem a szót a 17.századi francia
irodalomra, máris obban elememben voltam.
Sikeres vizsgám után átrongyoltam az ADSre, ahol 40 perc alatt nagy
nehezen megszültük, hogy mit írunk a tanári gyakorlat jelentkezési
lapunkra. Boszival ezt le is adtuk (konkértan becsúsztattuk egy ajtó
alatt, teljesen szakszerűen, kicsit gáz, de sebaj), majd kicsit
kommunikáltunk, minek végszóa az lett,  hogy ha én boldog vagyok,
akkor ő csak örülni tud.
Ezek után Humorka mítre indultam. nagy nehezen összegyűlt a nép,
kinkeservesen megnéztük a Star Wars harmadik részét, amin én időnként
tanakodtam, hogy sírjak vagy nevessek-e, főleg amikor Anakin
kijjelenti, hogy “várj meg Padmé, megmentem a világot, aztán 
jövök”. Erre Phage ötletesen megjegyezte, hogy “ja, leugrik a boltba,
azt már itt is van”. Na mindegy, szóval ez a film nem volt egy
zsenialitás, pedig én nagyon szeretem a Star Warst, illetve nagy Ewan
McGregor rajongó vagyok (Obi Wan ugyebár), de valahogy ez nem volt
elég. Yoda jó fej, R2t kipofozták, de annyira nem baj, de ez a
nyáltenger, ez vmi rémes. R is látta a filmet, amikor felhívtam
sikítozni, akkor közölte velem, hogy ez egy zseniális film, erre
feletébb kiváncsi vagyok…
Mozi után a Margitszigeten kötöttünk ki, ahol laza alkoholizálásba és
társadalmi életélésbe kezdtünk. Izgalmas dolgok történtek, többek
között Ecoli szerelmet vallott egy fának (persze unszolásunkra), többek
röhögőgörcsöt kaptak, illetve zavarba jöttek nemi indentitásukat
illetően. A szúnyogok felzabáltak, de olyannyira, hogy kábé lépni nem
tudok, úgy bedagadt a térdem, ami nem viszket, ellenben tök forró és
fáj. Szóval hurrá.
Most meg beesett hozzám Volkov egyenesen Pécsről. Momentán épp
jegyzetért és péksütiért indult a Jászaira, én meg kihazsnáltam az
alkalmat, hogy írjak már ide is valamit, ha már ilyen aktív napom volt.
A mai napom is izgi lesz, mert ugyebár Nightwish koncert!!!

Egyébként a tegnapi álmomat azóta sem tudom megfejteni, viszont eszembe
jutott, hogy egy másik pillanatban meg Koreában voltam, épp hyper
kompetens voltam koreai kultúrából, ilyeneket tudtam, hogy a
zöldségeket elöbb kell megenni, mint a hús, meg ilyenek. Ne 
kérdezzétek. Ma is álmodtam valamit, csak sajnos kitörlödött…Talán
jobb is.

Azta, most jutott eszembe, hogy álmomban találkoztam saját magammal.
Ott álltam és mosolyogtam. Emlékszem, hogy megálltam egy kicsit és
nyugtáztam, hogy milyen jó nő vagyok, különös tekintettel a számra,
hogy az milyen jó. Semmi más nem rémlik, de mi ez a skizofrén álom
már?? És ha nem saját magam voltam, akkor meg ki? Ez azért egészen izgi.
Na jó, egészen átszellemültem, most már talán tényleg mehetnék vizsgázni…

Nightwish tilalom ide vagy oda, a kényszer nagy úr, szóval Wish I had
an Angel üvölt a hangfalakból, miközben próbálom összeszedni az agyamat
és nem létező romanisztika tudásomat. Valamiért mégse vagyok beszarva,
lehet, hogy egyszerűen nem vagyok elég éber hozzá. Ettől a számtól én
mindig maximális katarktikus rohamot kapok, főleg ha már rég nem
hallottam. Durva, holnap este élőben fogom hallani…Nah, egész
felébredtem, mit nekem romanisztika 🙂
Ma maximálisan rohangálni fogok össze-vissza, boszival végre kicsit
beszélgetünk, aztán Humorka mozi (star vársz, jééé), aztán meg elvileg
lenygel konneksönnömmel röfögök, ha nem esek össze a fáradtságtól…

Na hát ez zseniális. Az elöbb boszi felhívott sikítozva hülye technikai
problémákkal. Surűn bocsánatot kért, hogy zavar, mire közöltem vele,
hogy no para, még mindig nem kezdtem el romanisztikát tanulni (amiből
holnap reggel 10kor szóbelizek). Erre közölte velem, hogy milyen jó
laza vagyok. Egészen elérzékenyültem, de lehet, hogy konkrétan tennem
kéne valami a hülye romanisztika érdekében, mert ugyan rutinosan bukok
már bármiből, azért nem kéne, ha nem muszáj.
Ráeszméltem, hogy annyira nem könnyű túrógombócot kreálni…de megettem (lehet, hogy nem kellett volna).
Egyébként meg maximálisan nyár fílingem van, ami életveszély
vizsgaidőszakban, mert mindenféle aberrált dolgokat szeretnék csinálni,
nem pedig küzdeni a tudattal, hogy romanisztikát kéne
tanulnom…Mindegy, valahogy csak eljön a holnap délután, amikor kettő
darab olyan vizsga lesz elöttem, amire egyáltalán nem fogok tanulni.
S jaj, menjek már a fenébe, hogy hülye vizsgákról papolok itten. Amiről
papolnék, arról nem lehet, meg egyébként se teregetem az életemet
itten. Tök feleslegesen mentem be az egyetemre, de legalább kvztam Rel
és LSD Sistával.
Irdatlan kába vagyok és frusztrált, mert amihez kedvem lenne, az nem
megvalósítható, amihez meg nincs kedvem, azt valósíthatom meg, különben
furcsán fognak holnap nézni rám. Höhö.

Jézus, valaki úgy talált rá a blogomra, hogy rákeresett arra, hogy
“didaktika jegyzet”. Ha annyira fontos, írjon nekem egy mailt, egy s
mást tovább tudok küldeni. Apropó didaktika.
Nos, az történt, hogy elmentem Szimplába didaktikázni a Színésznővel,
letesztelendő a BéeMZSé müködését. Este 10kor a Színésznő kék halált
produkált, de ez nem akadályozott meg minket, hogy a Szimplában éjfélig
vegyük át a tételeket. Amikor a Szimpla bezárt alattunk, annyira benne
voltunk a hülye tételekben, hogy kiültünk az Andrássyra és hajnali 1ig
üvöltöttük fel egymásnak a tételeket. Volt egy konkrét pillanat, amikor
rájöttem, hogy az LSD kispálya ahhoz képest, amilyen állapotban épp
vagyunk. Kicsit pszichedelikusak lettünk. Fél egykor nekem is lefagyott
az agyam és 4-5 percig csak annyit tudtam mondani, hogy müüüü-müüü.
Eközben a Színésznő francia népdalokat énekelt fennhangon. Emelett meg
valahogy telaptikusak is lettünk, mert előbb válaszoltam a kérdésekre,
mint, hogy azok effektíve elhangzottak volna. Lényeg ami lényeg, f2re
haza is értem, kicsit szöszöltem, majjd persze nem tudtam elaludni,
mert fel voltam pörögve. Utána végképp nem tudtam aludni, mert Phage
elkezdett kommunikációt létesíteni velem, amitől egyrészt felébredtem,
másrészt ideges lettem. 4 óra alvással betámolyogtam vizsgára, a
Színésznővel tök jól teljesítettünk, bár balszerencsés tételt húztam,
de mindegy. Utána haza kellett volna mennem aludni, de végül
bentragadtam a városban (konkrétan a Holdudvarban és a SzimplaKertben),
kvztam a vizsgázokkal, csatlakozott boszi is, beszéltünk Szigetről,
megcsalásról, erről-arról. Színésznővel hősiesen punnyadtunk,
megérkezett Phage maga, majd késöbb E is. Aztán valahogy feléledtem és
Phagenek nagy svunggal kifejtettem nézeteimet róla, meg úgy egyébként
is. Ja, meg rám tört a fáradtságmotivált szófosás és meséltem múltbéli
afférjaimról. Egészen meglepődtem. Bármennyire is nyitott ember vagyok
és blabla, alapvetően ritkán beszélek arról, ami úgy tényleg fontos a
múltamban. Nem szoktam Szíriát emlegetni, csak bizonyos körökben, de
tulajdonképpen saját magamat se. Rengeteg idióta sztorim van, meg
eszmém, meg gondolatom és felfedezésem, de múltam az többynire kevés.
Mármint így külsőre. Röviden és tömören kb ennyi volt a napom, kellemes
és még kellemesebb érzelmi izékben voltam, meg időnként elég izgalmas
fizikai állapotokban. Valamit tuti elfelejtek, de nem tom, mi az.
Viszont most be kell slatyognom az egyetemre valami jegyért (semmi
kedvem hozzá, de hát sebaj). holnap reggel romanisztika vizsga, azt se
tudom, mi az. Csütörtökön meg Nightwish, hát ez feletébb érdekes lesz 🙂
Jaa! igen, szóval Volkov drága felhívott egy fülkéből tegnap napközben,
hogy hogy ment a vizsgám. Ettől teljesen mellesleg beájultam, de a
mondanivalóm lényege az, hogy ez a drága ember azzal a pöttyet abszurd
mondattal inditott, hogy “bocs, hogy telefonról hívlak, nincs pénz a
mobilomon”. No comment.
Ja, egyéb abszurd mozzanat: találkoztam a Nő egyik húgával (4en vannak
lányok), akitől mekérdeztem, h hogy van, mire elkezdett sírni.Egészen
szarul éreztem magamat, bevallom.

“Didaktika, tudd meg, hogy utállak” mondta postmodernystka tőle
szokatlanul kegyetlen hangon. Szeme hidegen csillogott, ritkán látták
ilyennek. Erre a Didaktika, egy undok kis korcs, sikított egyet és
elfutott, egészen a szekrény alá. Postmodernystka azonban nem
véletlenül tologatja fél naponta a szobája butorait, egy laza
mozdulattal beelőzte a csúf kis didaktikát (kisbötüvel, mint nemcseket)
és beledobta a morfószintaxis jegyzetekbe. Amikor a Didaktika az őrület
szélén, zokogva könyörgött, hogy csak ezt ne, postmodernystka, most már
perverzül vigyorogva, megtanultatta a Didaktikával Szent Eulália
szenvedéseit (első francia nyelemlék), elolvastatta vele Beckett,
Ionesco és Stoppard összest két nap alatt. Amikor a Didaktika már járni
se tudott, gondolkodott, hogy kegyelem döffés gyanánt összeismertesse
Radforddal, az angol generatív nyelvészet (pöttyet elavult)
bibliájával, de aztán megkönyörült rajta és egyszerűen kidobta az
ablakon. Postmodernystka meg magára kapott vmi emberi ruhát és nagy
lazán elment a Szimplába a Színésznővel.

Anyukám hozott nekem újság cikket, hogy ha esetleg nem volt elég
hatásos a kv. De nem, juszt se fogok politizálni a blogomon. Na szóval
akkor ezt le se írtam.
Asszem öregszem. 2kor kiájultam a képből, leszarva a tanterv
célkitűzési rendszerét, vagy mi a szart. A muffint meg mind megettem.
Viszont kompenzál a képernyő bekapcsolás, amit vagy háromszor
elkövettem óvatlanul, szóval tornáztam 🙂
Kommunikáltam egy rakatot mindenkivel és ennek következményében
rájöttem, hogy szerda után egész pihis korszak jön egy hét erejéig.
Most produkálhatnék valami eszmefutatást itten, de arra mostanság csak
éjszakánként vagyok képes, akkor viszont nagyon. Legen annyi elég, hogy
csütörtökön Nightwish, nagy össznépi banzáj lesz, Volkov és R is nálam
alszanak, amin már előre röhögök, mert 9kor mindenkit ki fogok rúgni
pénteken, 10től ugyanis morfó vizsgám lesz, ami lássuk  be,
feletébb vicces lesz. Körmendy hülyére fogjja röhögni magát rajtam,
főleg ha teszem azt nem sikerül lemosni a gót sminkemet, illetve Volkov
beváltja igéretét és tényleg leitat valami vörössel. Bízok Tarja
Turunnenben. A szerda esti berugásunkat boszival átpakoltuk szombatra,
szóval ez is valami.
Na jó, megyek bele a didaktikába. Olyan nyelven írodott ez a könyv,
hogy néha elgondolkodok, hogy biztos-e, hogy 70 fölött van az IQm
(azalatt az ember ugyebár értelmi fogyatékos). Biztos valami komplexusa
van Bábosik Ivánnak, ezért elsajátította azt a technikát, amivel el
tudja érni, hogy mindenki hülyének érezze magát. Mint Karinthyál a
Halandzsa.

Ja és még valami, asszem hányok a goatól és még csak a második
vizsgámnál tartok. Nightwisht meg ugye nem hallgathatok csütörtökig.
Fuk.

áááá, hogy szakadna rá a mennyezet a rohadt ELTEre és most konkrétan a
PPKra, amiért ilyen idióta anyagokat kell megtanulniuk a jövőbéli
tanároknak. Mi a szart fog rajtam segíteni egy osztályi krízis közepén,
hogy most meg kell tanulnom a magyarországi nemzeti alaptanterv
történetét?? Ilyenkor bánom, hogy nem tudok némán bemagolni bármit,
gondolkodás nélkül. Sajnos kiszúrom, hogy ennek számomra semmi értelme,
ergo leblokkol az agyam. S inkább muffin sütésre késztet.