Ööh, teljesen leamortizáltam magamat asszem. Tegnap nulla sebességel
belerugtam egy kovácsolt vas asztallábba, azóta fáj a térdem. A karomat
elaludtam, nem müködik túl jól. Laza svunggal meg medencecsonton vágtam
magamat ablaknyitás közben. Mit fogok én még pródukálni?
Álmomban visszamentünk Varsóba és lakást kerestünk. Ugyan azt a házat
akartuk kivenni, mint amikor kint voltunk és sikerült is (bár nem úy
nézett ki, de sebaj). mindenki örült, csak én sikítoztam, hogy ez nem
jó, mert akkor mind meg fogunk halni. Anyám meg közölte, hogy ő nem
akar félpercenként költözni, 5-10 évig teljesen jó lesz ez a ház. A
sztorival egyszerre ment az, hogy exgrafikussal és egy doboz pizzával
szambázok vhol. Egyszer csak közöltem, hogy megyünk vissza Varsóba és
hirtelen feltámadt copyright apátiájából és elkezdett engem nagyon
kedvesen sajnálni, aminek én örültem, mert, hogy pont arra volt
szükségem. Hát jó.
Egyébként meg fáradt vagyok, úgy mindenestül. Persze most pöttyet
reggel van és mostanság nem alszom vmi túl sokat (bár ma szerintem
legalább hat és fél órát aludtam), szóval teljesen érthető, hogy kissé
letargikus vagyok itten. Az az idegesítő ezzel az alváshiánnyal, hogy
kezdem teljesen megszokni, hogy napi 20 órányi programom van, így kvázi
konstans tetvágy és hiányérzet jellemez. Ezzel együtt, hiába tudja
megszokni a testem egy rövid időre ezt a kényszeredett (??) inszomniát,
alapvetően azért mindenkinek jobb, ha ki vagyok pihenve, klasszisokkal
kevésbé vagyok szerencsétlen és tutyimutyi. Szóval tenni kéne az ügy
érdekében. Tegnap is egy olyan önsajnálkozó szpícset vágtam le
Phage-nek, hogy már szinte vártam, hol fog felpofozni. Mondjuk a
körülményekhez képest lehettem volna klasszisokkal nyügösebb is, lévén
hajnali f6kor fekdütem le, f10kor meg már réges rég fenn voltam és
vártam, hogy anyám emailben visszaküldje a methfile-omat. De persze
lefagyott a rendszere és a hajamat téptem. Nagy nehezen végül beértem
az ADSre, lefénymásoltam, összeraktam, stb stb és leadtam azt a szart.
Onnatól kezdve viszont rájöttem, hogy egy egész kicsit azért fáradt
vagyok Ezzel együtt elkezdtem össze-vissza rohangálni a városban és
véül este 10re értem haza. A kettő közt már R methfile-ját is
megszerkeztettem, annyira benne voltam az egészben. Na, kissé
megfáradva érzem magamat. Pöttyet sok a pszichózis körülöttem (mneg
bennem?), de nagy részük elmúlna, ha alhatnék két napot egy huzamban.
Ja, boszinak bárányhimlője van. Elöször hülyére röhögtem magamat ezen az infón, majd azért empatikusan nagyon sajnáltam is.
Na, most meg elmegyek nyelvtöriből puskázni…izés, vizsgázni.
Egyébként tök izgi az anyag, éppenséggel meg is tanulhattam volna, mint
ahogy azt tegnap hajnalban észrevettem. Na jó, az izgi talán kicsit
túlzás, vannak benne érdekeségek. Egyébként az egyik kérdés az, hogy Mi
Lyon régi neve. A válasz természetesen Ludlunum, minden Astérix
olvasott ember ezt tudja (ki hinné, hogy micsoda komoly olvasmány ez az
Astérix). Apropó, kaptam tegnap Astérix hütőmágnest! *very big vigyor*
TUdom, hogy kicsit olyan egyéni szoc probléma ez a bejegyzés, de hát ez
van. Alapvetően semmi kedvem elindulni itthonról, vizsgázni, majd agyon
kvzni magamat nagy társadalmi élet címszó alatt (bármennyire is
szeretem azokat, akikkel ezt elkövetem). Túl vagyok a vizsgaidőszakom
félénél, de még hátra vannak a szigorlatok, ami tök ó, mert kezdek
teljesen elfáradni.
Huh, na ez egy elég siralmas egy bejegyzés lett. De higyjétek el, ha
ide leírom, akkor élőben kevésbé fogom mondogatni, szóval
tulajdonképpen mindenki jobban jár így. Megyek, fözők inkább egy kvt.
Ja és hallgassatok Hiperkarmát, mert az jó.

Bravúr vagy nem, de befejeztem. Számításaim szerint kb 3 és fél órám
ment rá az egész cuccra, mondjunk 4. Konkrétan hányingerem van a
képernyőtől és ha még egyszer le kell azt írnom, hogy “whole-group
activity”, akkor sikítok. Bele se merek gondolni, hogy milyen
állapotban leszek holnap (ma!!!) reggel, amikor nézhetem át az egészet
újra, rohanhatok el fénymásolni és adhatom le az egész paksamétát
kedvenc tanáromnak. Ja és a hab a tortán, most leülök és megírok kettő
darab óralátogatás beszámolót. Elvileg négyet kéne, de ahhoz tuti nem
lesz erőm, meg egyébként is. Érzem, vicces lesz a holnapi napom…

Biztos marhára érdektelen mindenkinek, de engem az őrületbe kerget a
tudat, hogy 23 perce azon tanakodok, hogy hogyan kössem össze  az
egyik órám két mozzanatát és egyszerűen nem jut eszembe semmi. Itt ülök
egy száll buygiban a gép elött, egy csomag cigit szorongatok, hátha az
isnpirál, szrönyülködök, hogy mennyire hajnal van és a falat vakarom.
Helyesebben a bőr a jobb vállamról, pótcselekvés gyanánt. Megfogadnám,
hogy többet ilyet nem csinálok, de magamat ismerve erre nincs
garancia…

Hát ez zseniális. Itt ülök h ajnali kettőkor, a volt angolkönyvemet
bújva próbálok összekombinálni 3 darab összefüggő órát. Persze mind
kompetesn ismerősöm alszik, szóval senki se fogja megmondani nekem,
hogy forradalmi ötletem zseniális-e, vagy öngyilkosság. Szóval hurrá.
Tele jegyzeteltem már vagy 4 oldalt mindenféle fantasztikus ötletekkel,
de dunsztom sincs, hogy jók-e, vagy egyáltalán. S egyedül ülök az
örület magányában, maszív pszichedelikus goa aláfestéssel. De legalább
(még ) nem vagyok álmos, már ez is vmi. Feletébb kiváncsi vagyok,
megismétlem-e litreview bravúromat (amikor 4 óra alatt megírtam egy
egészen kiválló litreviewt, amin mindenki más napokat görcsölt).

Na, gyerekek, én folyok szét. Mivel többek nem tudtak kibékülni a
fordított comment funkciómmal (bevallom, én se teljejsen), bármennyire
is egyedi volt, úgy döntöttem, kaptok helyette egy kicsit
funkcionálisabbat.
Pompongörl témában nem óhajtok többet nyilatkozni, tény, hogy időnként
meglepően önfejű és behatárolt tudok lenni, ami egy kellemetlen
párosítás, mert nehezen lehet megváltoztatni a véleményemet. De lássuk
be, a “Minden relatív” political correctness nem életképes, mert akkor
lassan egyik véleményünk mellett sem állhatunk ki, mert honnan tudjuk,
hogy pont az az, ami mellett ki kell állni? Na mindegy. Lényeg, hogy
nem kell ennyit filózni.
Pl. írhatnék egy jó kis metfile-et (azaz 3 óravázlatot, meg egy
tankönyv kritikát, meg hasonló finomságokat), meg 4 óralátogatás
beszámoló, illetve egy metodikai kérdést boncolgató esszét. Szóval mos
tmár talán érthető, hogy a blogom miért vonzóbb 🙂
Beszéltem boszival, amikor közöltem vele, hogy még mindig nem csináltam
semmit, annak ellenére, hogy a fent felsoroltaknak a határideje 19 óra
múlva lejár, nemes egyszerűségel kifakadt, hogy ő annyira szeret engem.
Ámen. Most kifejthetném azt is, hogy mennyire nem értek egyet a
számonkérés e módjával, de inkább nem untatok senkit ezzel és nem
túráztatom magamat, inkább csendben megírom, azt elmegyek sétálni. Vagy
vmi hasonló.
Tegnap naívan gondoltam elmegyek Evel Szimplába fröccsözni, ehhez
képest kikötöttem a ZPben Evel, buborékkal és a Nővel (akivel minimum 3
éve nem voltam több mint 15 percet egy helyen akkor is, amikor ő ott
van). Ez a ZP valami rohadt kiábrándító volt, ahhoz képest, hogy milyen
kellemes lepattant placc volt anno. Most is lepattant, de már annyira
nem vonzóan. Mármint a közönséggel van inkább a baj. Valahogy nem az én
asztalom. Ezzel együtt táncoltunk vagy 20 percet, ami teljesen rendben
volt. Majd kommandóztunk mindenféle számomra ismeretlen pasasok után.
Mivel, hogy ez a kommandózási műfaj elég messze áll tőlem (ma úgy
látszik ilyen megkeseredett fap*na vagyok, mindent csak fikázok.
Mondtam, hogy szociopata lettem ma, sorry), volt egy kellemes egzotikus
fílingje. Ezzel együtt nem tudtam elszakadni attól a ténytől, hogy a
Nővel ketten voltunk sorstársak, hisz mind a ketten oda lettünk
rángatva a helyre véletlenül. Érdekesmód még ez a sorstársi viszony se
mentett meg minket a kölcsönös érdektelenségtől, ami kicsit nem is
tudom, minimum furcsa, tudván, hogy mi milyen jó barátnők voltunk.
Aztán végül buborékkal leváltunk, összefutottunk véletlenül lengyel
konneksönömmel, átgyalogoltunk a fél városon és össze-vissza
beszélgettünk. Az astoriánál ránk szállt valami pasas, aki érdeklődött,
hogy buboréknak nem fázik-e a melle, illetve, hogy van-e barátja és
hasonlók. Sikeresen kitalálta, hogy buborék becses neve Évi (nem az
persze, de mindegy). Vagy 20 percig nyomta nekünk a dumát, nem elég
agresszívan ahhoz, hogy elmenjünk, de mégis kitartóan. Ehhez az
emberhez tartozott egy öregebb pasas is, aki kedélyesen ücsörgött
mellettem és fél percenként elmondta, hogy “jaj gyermekem, de fáj a
lábam”. Erre azt a jó tanácsot kapta, hogy “lógasd bele a betonba”.
Fájlábos pasas velem szimpatizált, de magázott és érdeklődött, hogy
ugye a Capellából ismer minket. Én próbáltam nem nagyon kommunikálni,
bár az én nevemet is megpóbálták kitalálni. Úgy döntöttem, Lukrécia
leszek, de ezt nem találták ki. Amikor már harmadszor jött szóba a
Capella, megjelent egy erősen intoxikált feminin pasas, aki a rossz
buzi totális karikatúráát alkotta. Kedvesen bemutatták nekünk Nóra
néven. Nóra elmesélte nekünk, hogy a férjét várja. Ekkor hál’Istennek
megjött a busz, amire az egész bagázs felszállt, buborékkal meg végre
röhöghettünk egy sort. Kicsit késöbb hajnali h3kor a Vigszinház elött
találkoztunk egy öreg nénivel, aki zilált ösz hajjal, fehér csipke
blúzban, egy ágat szorongatva, morcosan sétáltatott két kutyát. Pest jó
hely.

Na, hát történt egy s más. Elöször is, tök elméleti síkon belebotlottam
vmibe. Kijelentettem ugyanis, hogy nekem a Nightwish és a pomponlány
nem összeegyeztethető. Ebből a fórumon nagy eszmefutatás támadt. Bár
sokaknak ismerős lesz, mert itt is elmondom, amit ott, azért kifejteném
véleményemet. Szóval persze, ha az ember meggyöződés nélkül csinálja
valamelyiket, akkor no para, úgy könnyű sokoldalúnak lenni. De ha
elhívatottan szereti az ember a Nightwisht (ez most hülye példa, de
mindegy, szemléltessen, ha már konkrétan ebből robbant ki az egész),
akkor nekem valahogy nagyon nem áll az össze, hogy közben elhívatott
pompomgörl. Persze én magam vagyok a legnagyobb példa arra, hogy
igyenis össze lehet egyeztetni teljesen különböző dolgokat, hisz
tomboltam én drum ‘n bass partyn is. De tudom jól, hogy valahol mélyen
azért az ember nem lehet egyszerre radikálisan fekete és fehér, sőt,
nem is lehet egyszer fehér, egyszer fekete, mert van benne valami, amit
nem lehet megerőszakolni. Az egy dolog, hogy én se mindig vagyok
tisztában azzal, hogy nekem mi a lételemem (a szinem), de ez most
szerintem édes mindegy, eltávolít a témától.
Én rengeteg zenét hallgatok, mondhatni függő vagyok, muszáj zenét
hallgatnom egyfolytában, különben nem élek. Engem simán ki lehetne
azzal csinálni, hogy megvonják tőlem a zene lehetőségét (mondjuk
olyankor elkezdek énekelni). Fogalmam sincs miért vagyok ilyen zene
rajongó, szüleim nem azok. Nálunk sose szólt, csak a rádió, nincsenek
kedvenc együttesek a múltból, amin felnőhettem volna. Bátyám már egy
fokkal érdekeltebb zenében, de ő nagyon célírányosan szereti a
dolgokat, eléggé elszigeteli magát zeneileg (is). Szóval nem tudom
miért, de nekem valahogy marha fontos a zene, ergo eléggé fontos téma
is nekem. Biztos csak én csinálok az egészből egy ilyen ügyet, de engem
mindig is nagyon idegesített, ha emberek divatból kezdenek el szeretni
egy zenét. Divatból, vagy nem a megfelelő indokokból. Megefelelő indok
nálam tök mezeileg az, hogy éreznek valamit a zenéből, történik velük
valami, amikor hallgatják. Nem megfelelő ok az, hogy a csapból is az
folyik, hogy a frontember helyes, illetve, hogy jól néz ki a cd boritó.
Biztos alapvetően én vagyok a hülye, hogy ilyen nagy patetikus
megközelítésem van mindehez, hogy az érzelmek mindenek elött, de hát ez
legyen a legnagyobb bünőm. Ezzel együtt meg biztos rohadt kirekesztő is
vagyok, hogy felhúzom magamat azon, hogy valaki áradozik, hogy a
kedvenc együttese, hogy imádja a Placebot, mert a Brian Molko olyan
cukiiii (megtörtén eset, majdnem leestem a székről anno). Szóval
belátom, nem mindig vagyok a legtoleránsabb ember, bármennyire is
törekszem arra, bármennyire is utálnék sznob lenni, illetve utálom a
sznobok, én is az tudok lenni. Egyszerűen dühit, amikor az emberek
felszínesek. Na, hát most jól kikeltem magamból, csak tudnám miért.
Mindezt egy hülyeségen, pompongörl és Nightwish. Csak olyan zseniálisan
tudok mindent visszavezetni mindenre. Talán nem kéne ennyit törödnöm a
többiekkel. Csak ma valahogy kicsit szociopata lettem ettől az egész
témától, illetve attól, hogy megnéztem egy -két bugyirózsaszín blogot
félálomban és valahogy rám tört a felsöbbrendűség. Valószinűleg
hozzájárul az egészhez, hogy hétvégén  fel lett nekem róva, hogy
kioktató és nagyképű tudok lenni, aztán biztos valami önbeteljesítő
jóslat vagy mi a fene. De no para, ego tultengésem sose tart sokáig, ha
egyáltalán.

Na jó, ez röhej. Itt ülök délután kettő óta. Megnéztem 300 Nightwish
koncert képet, telefonáltam másfél órát, hatszor megdöntöttem a Mahjong
rekordomat, elmentettem 150 oldal pepszi tételt, de egy rohadt betűt
nem írtam meg a rengeteg beadandóimból. Viszont kaptatok egy új blogot.
Neve kv. Ez csak jó lehet 🙂
És most még el is megyek itthonról. Evel bele a SzimplaKertbe, lesz,
ami lesz. Eredetileg fröccsözni, de ahhoz már kevés kedvem van
hirtelen, nyomaszt ez a sok szar, amit nem csinálok meg.

Jézus.
Elöször is: most beszéltem Zosiaval, aki csapatépítő tréningen volt
Siófokon. Azt hittem ilyen csak a filmekben van, illetve a Top Dogs c.
színdarabban (amit már franc tudja hol láttam), ahol karizmatréning
néven fut. A színdarab kb a menedzserek életéről szól, erősen cinikus
és mellesleg  nagyon szórakoztató. De szóval, hogy ez élőben is
így megy…valahogy annyira abszurd és idegen ez nekem. Tudom, én csak
egy everstarving scholar leszek életem végéig, de bevallom nem hiányzik
nekem csapattréning péntek-szombat Siófokon.

Másodszor: pöttyet elgondolkodtam az elmúlt napokon és azok
fejleményein. Valami diffúz izé van bennem, képtelenség leírni, még azt
se tudom eldönteni, hogy jó-e vagy rossz, minden esetre az tény, hogy
idpnként nagyon beleszólok mások életébe, valahol akaratom ellenére,d e
feletébb agresszívan. ööö. Talán nem kéne ennyire határozott
személyiségnek lenni? Vagy talán ideje lenne rájönnöm, hogy nincs
olyan, hogy totál korrektség, az ember bizonyos dolgokat fel kell, hogy
válaljon, amiben nem “politically-correct”?

Véleményem szerint abba kéne hagynom a rengeteg gondolkodást illetve a
kellemes pótcselekvéseimet és meg kéne írnom egy rakás szart.
Önsajnálkozás és dühöngés on.

Na, akkor most egy picit élmény beszámolnék. Előre szólok, hogy ezen a
héten számitásaim szerint kb 30 órát aludtam összesen, ami nem para,
mert teljesen fittnek érzem magamat, viszont rengeteg időt töltöttem
ébren, amiből következik az, hogy rengeteg dolog történt velem, de azt
se tudom már, hogy mi és mikor. Anyway.
Arra azért emléxem, hogy voltam egy Nightwish koncerten, ami kisebb
katarzis rohamokat kaptunk Phage-el ( a többiek meg csak diszkréten
röhögtek rajtunk). Fogadásokat kötöttünk, hogy Tarja mikor milyen
ruhában lesz, ettől a piros-fekete domina szerkótól kissé érdekes
állapotba keveredtünk, szó se róla. Koncert után vagy 20 percig szólni
se tudtam csak pislogtam meghatva és örültem a fejemnek.
 Innen inni mentünk, ami egy ideig nagyon jó volt, konkrétan az
asztalt vertem a röhögéstől. Aztán egyszer csak érzelmi mocsárba
süllyedtünk kellemes krizisekkel és hülyeségekkel, ami pöttyet elbaszta
az egész estét. Ez az állapot kitartott egészen másnap délután 5ig,
amikor is tényfeltáró beszélgetést bonyolítottam Volkovval, aminek
pozitív végkimenetele lett. Így a csütörtök estéből Tarja és a Wish I
had an Angel dominált újra (és szüntelen azóta is). A kettő között
egyébként lebonyolítottam egy morfó vizsgát, minden igyekezetem
ellenére nem jött össze a dolog, pedig egy rendkivüli kedves
csoporttársam segített, ahogy tudott. Még fel is hívott vizsga után,
hogy le tudtam-e olvasni róla a megoldásokat, egészen el voltam ájulva.
Ja, meg kedvenc tanítványommal is találkoztam tök véletlenül, éppen a
legnagyobb érzelmi krízis közepette, szóval nagyon jót tett a lelkemnek.
Különben ezredszerre is megnéztem a Moulin Rouge-t, még mindig teccik
nekem az a film. Apropó film, lassan kezdődik a moziban a 8 nő, amire
már megint nincs kit elrángatnom, egyedül meg nem szeretek moziba
járni. Mondjuk rengeteget kéne tanulnom, illetve szarságokat irogatnom.
Ami csak azért vicces, mert rohadtul rajtam van valami maximális nyár
fíling, el akarok menni, bele az éjszakába és kellemesen és fröccsözni
akarok… Helyette írhatok óravázlatot…
Boszi tök beteg, ez egészen lehangoló. Tegnap egy rakat kellemetlen
infó jutott el hozzám, mindegyik a “kedves barátunkkal vmi fos van,
ergo annyira nem vagyunk jól”. Mivel, hogy tegnap morfó után kb össze
akartam nyekleni a fáradtságtól és a szar kedvtől, ezek kicsit hülyén
érintettek. Mára már minden relatív és ez a lényeg.
Volkovval sokat beszélgettem, kezdenek mindefélék kiderülni, ami
mondjuk természetes része egy elmélyülő kapcsolatnak, de momentán
kisebb káoszokat kreál az életemben. Lehet, hogy egy elviselhetetlen
liba vagyok, de többnyire mindig a jószándék vezérel. Meg biztos egy
nagy adag dafke és nyasgem is. Biztos nem lennék ilyen, ha egyesek anno
nem gázoltak volna át rajtam, de most már ez annyira mindegy. Na
mindegy, majd csak lesz valahogy. Momentán arra koncentrálok, hogy
megírjak hétvégén minden szart, jobb ember leszek utána, azt tuti.
Gázosabb vizsgáimat már letudtam, de erről nem akarok mesélni, mert
rohadtul nem érdekes.

Most meg egy kis magyarázat, hogy értsétek, mi bajunk volt Phage-el, amikor Tarja berobbant a képbe: