Na, megfogadtam, hogy kikapcsolom a monitort este 6ig. Akárhányszor
bekapcsolom 6 elött, ötven comberősítő gyakorolattal büntetem magamat.
Ergo kaptok egy új linket, buborék elszállt tásasblogja, illetve
buborék meg kapott egy comment funkciót. Én meg itt ülök egy rémsiztően
rózsaszín atlétában és goára nyomom a didaktikát. Lassan de biztosan
kezd kitisztulni az agyam. De lenyügöző, hogy lószart se csináltam
egész nap. Motiváció??
Ja, csak a lényeg: obb oldalt változott egy picit a design, van türkiz
paca, illetve Tamara Lempicka nő átszínezve, remélem most minden
olvashatóbb és esztétikusabb.

Azta, akkorát tüsszentettem, hogy kiroppant a gerincem!
Egészen lényegtelen infó. Kicsit nihil hangulatomban vagyok. EZ a
hangulatingadozás kissé fárasztó, de nincs mit tenni ellene,
maximálisan jellemzője a vizsgaidőszaknak. Tegnap este 9ig átrágtam
magamat az anyag felén (ami nem j elenti azt, hogy tudnám is, csupán
kijegyzeteltem). Addig egész jól voltam. AZtán elmentem Evel sétálni,
ami rendben is volt, bár zavarbaejtő kérdéseken kellett elgondolkodnom.
Aztán beesett egy pöttyet intoxikált buborék, aki valahogy leszívta
hátralévő energiáimat. A villamoson visszafelé egy intoxikált LSD Sista
esett rám és nagyon örültünk egymásnak. Éjfél tájt, miközben épp azon
tanakodtam, hogy hova tünt a lendületem és miért nem tudok tanulni
Volkov robbant fel MSNre egy nagyobb adag szesz elfogyasztása után.
Ekkor elgondolkodtam, hogy mi a frász van már ezzel a péntek estével,
csak én ülök-e otthon és tanulok, mint egy hülye, amikor mindenki
kellemesen intoxikáltan téblábol valahol.

Oh, kicsit átpofoztam a jobb szélét a blognak, majd fogok még mást is
ügyködni ottan, csak most nincs rá egy félnapom, hogy átpepecseljem a
dizájnt. Van új link és frissitettem az izlésemet 🙂

Megint álmodok mindenféléket, csak nem tudok rájuk emlékezni. Tegnap
spontán jelleggel Párizsban kötöttem ki, illetve Varsóban kommunikáltam
Nightwish koncertről. Ma meg rádiót próbáltam behangolni a konyhánk
közepén, teljesen valósnak tünt az egész. Ezt bogozza ki Freud.

nem tudok mi a szart hallgatni, unom a zenéimet, de ugyan akkor muszá,
hogy menjen vmi, mert különben elalszom. Nem hallgathatok valami
punnyadtat, mert attól belassulok, zuzdában meg nem találok semmi jót.
Tudom, sok bajom van. De ha valaki tud valamit ajánlani, ami
kellőképpen dallamos és nem zajszerű, azt megköszönném.

Oh, a legjobbat teljesen el is felejtettem. Tegnap effektíve ki lett
mondva, hogy a Madách (ez ugye egy lakás kódneve) konkrétan az én
tulajdonomat képzi. Ez nem jelenti azt, hogy holnapután beleköltözhetek
(konkrétan most szét van verve a fele), de néhány éven belül ott fogok
tespedni benne. Anyukám tud beleszeretni lakásokba, én erre mindig is
képtelen voltam. nem nagyon érdekelt a csempe színe, sőt a butorok
helye. Mindig kinéztem, hogy melyik szóba lenne nekem jó (úgí fíling
alapján), aztán kb ennyi. Valószinűleg ennek köszönhető, hogy a mostani
szobám is, bár nagyon eklektikus, kicsit inkább átmeneti jellegget
sugároz, mint bármi mást. Viszont a Madách az első perctől kezdve a
szívem csücske volt. Soha sem éltem abban a lakásban, mégis, annyi
élmény füz ahhoz a helyhez, minden négyzetméterről eszembe jut valami
frappáns sztori, valami emlék. Magamat is megleptem, amikor
alaprajzokat kezdtem rajozolgatni anyukámnak, hogy melyik falat hova
kéne, illetve melyik ajtót kéne megszüntetni. Ennél sokkal meglepőbb
volt, amikor boszinak és Rnek rajzolgattam alaprajzokat a Holdudvarban.
Tényleg bele vagyok zúgva ebbe a lakásba, pedig azt hittem, hogy erre
én képtelen vagyok ennyi költözés és idegenek által berendezett szoba
után.

Egyébként meg egészen magányosnak érzem magamat csókolom. Ez ilyen
hülye szar, néha rám tör, hogy konkrétan az hiányzik, aki hiányozhat,
nem tudom, ez mennyire érthető, de csakis kizárólag azok az emberek
jutnak eszembe, akik nincsenek a közelemben. Ez egy formája a
mazochizmusnak, asszem. Ráadásul az életem az elmúlt időkben valahogy
pont úgy alakult, hogy egy rakat időt töltök távol azokól, akiket
igazán szeretek. Áh, még az önsajnálkozáshoz is el vagyok fásulva.
Minden esetre asszem tudom kezelni a helyzetet, elvégre, ha minden
reggel végig gondolnám, hogy ki mindenki nincs kéznél, valószinűleg fel
se kelnék.

Hat ez nagyon vicces. Tök fitten és üdén bementem, felvettem Karinthyt,
beleolvastam 2 szöszenet erejéig és eufória tört rám. Ezt tetézte az a
tény, hogy miközben Rel kedélyesen ücsörögtünk a Holdudvarban,
berobbant boszi is. Így már közös eufóriában úsztunk. Nagy terveket
szőttünk, Csopak, Sziget, EBE napok (immár harmadszorra), Karinthyt
istenítettük, össze-vissza zagyváltunk mindenfélét, kölcsönös
imádatunkat fejtettük ki verbálisan és fizikailag, szóval háh, mit
nekem didaktika vizsga :))

Hát ez nagyon érdekes. Totálisan spontán jelleggel felébredtem 6:20kor,
majd 9:15kor meglepően fitten kipattanttam az ágyból. Lehet, hogy ez a
friss idő mellékhatása…
Na nézzük csak, rég írtam ide, de hát nem is nagyon voltam itthon,
tegnap konkrétan elmentem itthonról valamikor 10 körül és f1re értem
haza hajnalban. A kettő között alapvetően nem csináltam semmit,
kellemesen szétfolyattam magamat kvzás címszó alatt válogatott őrült
nőkkel (ezalatt most konkrétan Cst, LSD sista’t,buborékot, Phage-et és
a Színésznőt kell érteni). Nap végére egészen hibbant állapotba
keveredtem, ezt inkább hagyjuk is.
Az elmúlt két napomat enyhe pszichedelikus hibbantásg, illetve
jegybeírások tömkelege tette ki. Nem fogom precízen mindet leírni,
lényeg, hogy megalapítottuk a Magyar Progresszív Kalifátust, illetve a
BéeMZSé tanulókört a Színésznővel, mottónk is van : Bemegyünk és
lezsírozzuk! Pecsétünkön egy dohányzó bárány ül egy kávéscsésze szélén.
Ennyit a kreatív hülyeségekről. (Volt még egy csomó, de nem emléxem
rájuk, memoriám a kialvatlansággal együtt mozog…)
Catherine egy rohadt hibát nem volt képes találni az esszémben, így
ugyan meggyanúsított kedvesen, hogy esetleg valamiből merítettem
ihletet, de azért megadta az ötöst, miközben motyogta magában, hogy
mennyivel jobban írok, mint elöző félévben. Amikor kifejtette, hogy nem
szeret jegyeket adni és ő sose adna egyest, akkor tanakodtam egy
percig, hogy laposra verem az indexemmel, de aztán hagytam a fenébe. A
másik sikerelmény a Syntax II lett, amit 4esre zárt le. Én, négyes,
nyelvészetből?? Jó vicc. Minden esetre tudok élni, de nem fejtem ki,
hogy miért, mert a végén ide vetődik valami angol szakos f@pina és
erkölcsi rohamot kap, amit azért mégse szeretnék.
Szóval momentán egész pozitív dolgok történtek eddig.
Az idő múlik, közeleg a Nightwish koncert (kevesebb mint egy hét,
ááááh). Közeleg Volkov is, aki ez alkalomból feljön Pestre 3 napra.
Mivel naphosszat tanulok, illetve tudatmódosult állapotban koválygok,
konstans időviharban vagyok és nincs erőm érzékelni a távolságot.
Apropó vihar: szerda este a Színésznővel egy másodpercre
megmerevedtünk, amikor a zsinagóga fölött egy gigászi méretű lila
villám cikázott át az égen. Áltünk egy kapualjban és teljesen oda
vonzott minket az az égi jelenség. Erre mellettünk megjjelent egy
Hitchcock tipusú néni, akitől majdnem sikítófrászt kaptunk. Nem volt
semmi.
Egyébként szeretem a viharokat. Olyan teljesen elemi. Én meg egy elemi
ember vagyok, akiben furcsa erők rohangálnak (erre tegnap kellett
ismételten rájjönnöm), szóval csak normális, hogy azonosulok a viharral.
A tegnapi nap felfedezése volt, hogy még sose használtam fel a
jegyzettámogatásomat. Szóval beszabadultam a jegyzetboltba,
hozsánnáztam egy sort, amikor megtudtam, hogy 7500 forint áll
rendelkezésemre, majd 40 percig próbáltam rájönni, hogy mi a frászra
költsem. A bőség zavara. Aztán nagy nehezen sikerült kettő darab
Karinthy és egy García Marquez mellett döntenem. El is megyek értük,
utána meg tanulok, kihasználva, hogy egészen összeszedetnek érzem
magamamt (a tegnap estei állapotok után CSAK jobb lehet a helyzet).

huhuhu, az embernek szerencséje is lehet néha 🙂 vizsga tesztje
történetesen ugyan az volt, mint elöző évben, ami történetesen benne
volt az agyunkban, hehehe. csak ne legyen az embernek furcsa, hogy
mindenki spontán jelleggel 100%os vizsgát ír.
más is volt, de inkább olvasok, vagy alszom.

Na szóval kérem szépen, monománia rulz, kb századszorra
hallgatom meg ugyan azt a két Dido számot. Ez vizsgaidőszakban abszolút
jellemző rám, most legalább számot váltottam, eddig Kim Wilde Cambodiáját
hallgattam 3 vizsgaidőszakon keresztül. Van fogalmatok, mennyire rémes egy azaz
egy számot hallgatni a nap 20 órájában, non-stop? Áá, nem vagyok gáz.
 Na szóval, végül mégis beértem az ADSre, kisebb eufórikus
rohamban, úgyanis a trolin eszmbe jutott a csütörtök estém, amin masszív
röhögőgörcsöt kaptam, így retrospetíve. Hiába, szar nekem. Éretsültem, hogy a
tanszékvezető lesz a szakdolgozat konzultensem (nálunk ezt kérem szépen
sorsolják), aminek asszem örülhetek, ámen. Boszitól megtudtam, hogy ő
szexuálisan kihasznál engem…no comment. Egyébként remek röhögőgörcsöket kaptunk
ma a női budiban, vizsgaidőszak kezdődik. Ilyenkor tud az bekövetkezni, hogy az
ember egy nap alatt elfogyaszt 4 kvt, két csomag cigit, illetve 3 idegbajt kap
és 5 röhögőgörcsöt.
 Voltunk TOn, ahol érdeklődtem, hogy ugyan már, mit tegyek,
ha 6 féléve érvénytelen az idexem, mert a rektor még mindig nem írta alá az
első oldalt. Flegmán közölték velem, hogy „semmit, szarja le”. Mivel eddig is
ezt csináltam, nagyobb változás nem következett be az életemben.
 Catherine drága volt kedves egy ötöst adni az esszémre, nem
tudtam megállni, hogy ne dugjam diadalmasan az orra alá, hogy nesze bazzeg,
ennyit arról, hogy nem tudja, honnan szalasztottam a francia érettségimet és
nem érti, hogy lehet így írni. Kicsit késöbb Cs felhívott hisztérikusan
röhögve, hogy Catherine kiszúrta, hogy nem ő írta az esszéjét (naná, én voltam
az) és erre cselesen bekamuzta, hogy a netről szedett le egy szöveget és azt
írta át egy kicsit. Catherine nagyon megértő volt, hogy az évvégi hajtás meg
minden, semmi baj, írjon egy másikat. Catherine nem hülye és ennek örülök.

Olyan beszólásaim voltak ma, hogy az vmi zseniális. E, kivel
rituálisan sétáltam egy sort hazafele jövett, közölte velem, hogy talán aludni
kéne. Valóban lehet, hogy van benne valami.
Tegnap hajnali 3kor, a gép elött rohadtam és Charlotte
Perkins Gilman, The Yellow Wallpaperjét olvastam ( A sárga tapéta, magyarul is
létezik, úgy hírlik), ami egy rövid kis para novella. Arról szól, hogy egy
depresszíós nőt a férje elvisz egy vidéki házba, hogy pihenjen. A nő naphosszat
fexik az ágyba és bámulja a rémes tapétát. 3 oldal alatt lazán beleőrül a
tapétába. Zseniálisan van leírva és hát nagyon frankó volt ezt hajnalban
olvasni, szétesve, mint a posztmodern világkép. Konkrétan egyébként már annyira
fáradt voltam, hogy enyhe idegbaj mellékhatásaként időnként az volt az érzésem,
hogy nyitva van az ajtó és valaki elmegy elötte. Persze zárva volt. Ugyan akkor
a csomag cigimen folyton hülyén csillant meg a fény, amitől azt hallucináltam,
hogy csillog a cucc, lüktető jelleggel. És akkor az engem fixirózó lószunyogot
már említettem. Asszem már értem Hitchcock honnan szerezte az ötleteit. Jelzem,
nem esek kétségbe, elöző félévben már annyit olvastam, hogy szó szerint
átrendeződtek időnként a betűk a lapon. Funny funny, psychedelic exam session,
yeah.
Holnap uccsó nap (nekem) a szorgalmi időszakból, délután
vizsga, hát ez vicces lesz.
LSD Sista-val (régebben KM néven futott, de egy poénosabb
morfó órán megalapítottuk az LSD Sistahoodot. Tudjátok, ő az, aki kérdezte a
falat természetfilón, hogy vannak-e érzései) úgy döntöttünk, hogy 8ra ugyan
bemegyünk, de kvzni és csak után esünk be kedvenc professzor bácsimhoz (annyira
mindegy, hogy miért kések félórát). Szóval már alapból jól kezdődik a nap.

Ez kezd ijesztő dimenziókat ölteni… Ma reggel felhívott anyukám, hogy
keljek már fel végre. Második mondatom vmi jegyzetek körül forgot, amit
oda kellett volna adnom neki tegnap, hogy lemásolja. Egészen
felébredtem a pánikrohamtól, így már elég éber voltam ahhoz, hogy
rájjöjek, azokat a jjegyzeteket ma kell oda adnom anyukámnak, momentán
nincsenek is a tulajdonomban. Minden esetre kicsit aggasztó, hogy
ébredés utáni gondolataim jegyzetek körül forognak (meg a holnapi
vizsgám eddig megtanult anyaga is eszembe jutott). Egyébként kb annyira
álmos vagyok, hogy sehogy sem látom át agyilag, hogyan utok én ma el az
ADSre (amit a múltkor cselesen átnezvezvem LSDnek, egy hasonló
állapotomban).

Kissé akadozik a hülye freeblog… Na mindegy.
Szóval újabb kultúr böffenet részemről (ezért szeretem a
vizsgaidőszakot (nem, ez most nem irónia), az ember érdekes dolgokat
talál a jegyzetekben)

Tomorrow, and tomorrow, and tomorrow
Creeps in this petty pace from day to day
To the last syllable of recorded time, and all our yesterday have lighted fools
The way to dusty death. Out, out, brief candle.
Life”s but a walking shadow, a poor player
That struts and frets his hour upon the stage,
And the is heard no more. It is a tale
Told by an idiot, full of sound and fury,
Signyifying nothing.
                      Macbeth

Ezek után mondja vki, hogy Shakespeare nem egy zseni. Bevallom, én se
voltam nagy rajongója (pedig 14 évesen azt olvasgattam, teljesen
tudatlanul, hogy miről van szó), de ez a Macbeth, ez betett. Egyébként
úgyy jött szóba, hogy William Faulkner The Sound and Fury c., erősen
zseniálisnak tűnő, könyvének a zanzáját olvastam ma, ami ugyebár a
Macbeth-ből veszi a nevét. Most már mindent tudtok. Faulknerről nem
áradozok látatlanban, de annyit tudok róla, hogy 20as évek és stream of
consciousness, mi baj lehet ezzel?

Na, mielött lekultúrbunkóznátok itten, elárulnám nektek, hogy ma naívan
elindultam a Színésznővel kvzni a Szimplába, késöbb becsatlakozott E
is. Ez idáig rendben van. Evel sétalágatunk a Puskin mozi környékén (az
utca nevét nem tudom leírni, ciki), amikor meglátok két ismerőst, akik
a lengyel konneksön ismerősei, Dijonban futottam velük össze.
Történetesen most Bécsben vannak egy éve és annál a rádiónál dolgoznak,
ahol bécsi konneksönöm is. Persze, no para. Eközben már órák óta arról
papolunk, hogy a világ kicsit és hasonlók. A Jászain dekkolva vártuk
buborékot, aki spontán jelleggel telefonált. Ugyan csak spontán
jelleggel rám csörren Miszter Iksz, és érdeklődik, nem ülök-e egy padon
a Jászain egy csajjal? Értetlenül nézek össze-vissza, kiderült, most
vonult el elöttem, de nem vettem észre, ő meg nem akart zavarni. Majd
felhív, ha végzett, találkozzunk késöbb. Hát jó. Természetesen ezek
után sikerült buborékkal ÉS Miszter Iksszel egy helyen találkozni.
Hazamentem, levettem a cipőmet, integettem anyukámnak, megcsörrent a
telefon, felvettem a cipőmet, integettem anyukámnak és elmentem Miszter
Iksszel egy elég unalmasat sétálni. Hazaérve négyen hívtak fel fél órán
keresztül, szóval moderált idegbajt és nagyobb eufóriát kaptam mostanra.
Miközben eme kusza sorokat leírtam (bár kit érdekel?), egy orbitális
méretű lószúnyog köröz körülöttem, most épp a frissen felragasztott
Macbeth monológomon dekkol, nincs szívem azon agyon csapni, csak kissé
ijesztő a mérete, azért mégis.Asszem néz engem. De lehet, hogy csak
késő van…

Nagyon szórakoztató, rákattantam vmiért a horoszkóp témára (buborék
kezdett el kérdezgetni, aztán belebonyolodtunk). Megcsináltam vmi gügye
tesztet, amiből az jőtt ki, hogy 83%ban illik rám a Kos (ami vagyok
valóban).92%ban illik rám az Oroszlán és 70ben a Skorpió. Ez eléggé egy
rémes anamnézist fest rólam. Viszont csak 20 %ban vagyok Bika, amit
pedig elvileg az aszcendensem. Hm, csak tudnám mióta vagyok én ilyen
horoszkóp őrült 🙂

Az ez ETR mikre nem jó…Kaptam vmi vadidegentől egy közgáz vizsga
tételsort…Igazán kedves tőle, hogy elküldi, csak tudnám minek az
nekem… Ha már a felesleges dolgoknál tartunk, elárulnám, hogy
csináltam magamnak ú email címet adekvalt@yahoo.com, ha ez bárkit is
érdekel.
Tegnap találkoztam Zosiaval, aki rám zúdította 2 órában az elmúlt
hónapok történéseit és nem nagyon hagyott szóhoz jutni. Ezzel végulis
nincs baj, csak kissé kómásan keveredtem haza, el is határoztam, hogy
gyorsan megírom a hülye Catherine esszéket, aztán lefexem korán. Ehhez
képest fél órával késöbb már a Szimplában ültem E és buborék
társaságában. Buborék kissé hibbant volt, többek között olyan épületes
dolgokkal mulattuk az időt, hogy egymás kezére firkáltunk egy
golyóstollal (ma reggelre már aránylag sikerült lemosnom a “e kéz
tulajdonosa leszbikus” c. feliratot), illetve egy rakat hulla részeg
angolt próbáltunk elhessegetni az asztalunktól (stratégiai helyen
ültünk a budi mellett, így az összes pasas ott vonult el mellettünk,
kifele meg gondolták, ismerkednek).
Ettől a találkozótól kissé feldobottan estem haza, aztán hirtelen
hajnali f2 lett és azon kaptam magamat, hogy rohadtul nem tudok már
franciául se, mert Catherine-nak égnek fog állni a haja, de le van
szarva.
Már csak kettő napot kell bemenni az egyetemre, ez mélységesen feldob,
bár a vizsgák tudata annyira nem. Viszont közeleg a nyár, amikor az
ember felszabadultan kovályoghat a városban hajnali 2kor egy üveg szesz
társaságában…