Hehe. Mi a frászt keresek a bölcsészkaron? 1 óra alatt telefonon
megírtam vkinek egy brit filmtörténeti szemináriumi dolgozatot.
Kitaláltam neki a témát, a filmeket és minden szart. Trainspotting,
Brassed Off s Full Monty alapján a humor és a valóság keveréke az angol
filmekben… De ennél sokkal merészebb ötlet volt a Trainspotting és a
Clockwork Orange összehasonlítása. Egyébként megáll a lábán, d emost
nem fejtem ki miért, mert el fogok késni Zosiától. Ennyit filmmániámról.

Tipíkus lépcsőház effektus, most kezd eszembe jutni egy s más. Pl. az,
hogy Orosz Kulturális Évad van és jön a Kreml Balett és előadják a
Hattyúk Tavát. Talán már ecseteltem, hogy teljesen hibbant balett
rajongó vagyok, amiről valószinűleg anyukám tehet, aki még Varsóban
elrángatott kötelező jelleggel az Eiffman Balett egyik előadására, amin
az első sorban ájuldoztam. Azóta totálisan bele vagyok őrülve a
műfajba. Ehhez képest annyira sok előadáshoz nem volt szerencsém. Az a
vicces, hogy modern izlésem ellenére abszolút oda vagyok a teljesen
klasszikus koreográfiákért, többek között a Hattyúk Taváért. Szóval
amikor kiszúrtam, hogy megint van lehetőség egy feltehetően jó
előadásban megnézni azt a remekművet, elkezdtem könyörögni anyukámnak,
hogy vigyen el rá. Elöszőr nagyon ellenkezett, hogy azt nem is olyan
rég láttuk (2 éve nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Szinpadon a Kievi
Balett előadásában) és egyébként is olyan hosszú és jaj, miért kell az
neki. Miután sikerült rávilágítanom, hogy örülnie kéne, hogy 21 éves
lánya nem újj mobilt könyörög ki tőle, hanem olyan elvont és kevés
ember által értékelt kultúrát, mint egy jó kis Hattyúk Tava, beadta a
derekát. Szóval ha minden igaz, 23.-án, didaktika vizsga estéjén
kultúrálódok egy sort.

Teljesen más. Péntek este a Színésznő és társaságával kikötöttünk a
West Balkánba, amit én úgy tudtam, hogy nem szeretek, de rá kellett
döbbenem, hogy nagyon pofás kis helyet csináltak belőle, most, hogy már
a világvégén van. Szóval ott döglöttünk egy kicsit, valószinűleg jól
beégettem magamat , lévén nem voltam túlzottan kipihent, de annál
beszédesebb és sztorizgatósabb. Postmodernystka in action, dohányfüst
és abszurdabbnál abszurdabb sztorik, ha nem lettem volna ott, el se
hinném őket.

Most meg madnem elkezdtem monologizálni egy sort, hogy mennyire nincs
kedvem mindenféle hülye tanulmányokba fojtani magányomat, de asszem 3
nappal vizsga elött (jézus, ez még mindig nem tudatosult bennem) ez
talán luxus lenne…

Olvasottságom a béka segge alatt…
No nézzük csak… Péntek este megérkezett Volkov, aki nem rég ment el,
szóval hallgatásom ennek betudható. Kvázi semmit se csináltunk ebben a
két napban, csak aktívan punnyadtunk. Öszintén szólva erre vágytam,
hogy végre ne kelljen ezer irányba rohangálnom.
Kissé aggasztó mondjuk, hogy legközelebb 11 nap múlva találkozunk,
addigra már 3 vizsgán túl leszek. 11 nap múlva Nightwish koncert
gyerekek, már totális eufóriában úszok. Apropó úszás, kitaláltam, hogy
ez így már nem állapot, holnap elmegyek úszni. Nem tudom, mi lesz
ebből, az elhatározás megvan, csak ahogy magamat ismerem, nem biztos,
hogy holnap reggelig kitart…
Vicces, Catherine annyira belém verte egy félév alatt azt, hogy heti
egy könyvet minimum ki kell olvasni, hogy annak ellenére, hogy az
utolsó órát becseréltem egy kis kellemes csevejre Phage-el, rám tört,
hogy akkor vmit el kell olvasnom ezen a héten is, mert ez így nem
állapot. Szóval Camus Étranger-ját olvasom (ha én tudnám annak a magyar
címét…). Lelkesen meséltem ma több embernek is, hogy azt olvasom, de
senki se ájult el a hírtől, hát jó.
Most meg egy rakás esszét kéne írnom, meg minden túró, tudom, n agyon
érdekfeszítő vagyok, de hát most mit csináljak, ha egyszer szinte semmi
egyéb izgalom sincs az életemben…
Ja, ma Zsófi nap van, szóval ezúton is boldog névnapot minde Zsófinak,
akit ismerek és akit nem (csak a belső legenda kedvéért elmesélném,
hogy tágabb ismeretségi körömben 7 darab Zsófi van. Férfi megfelelője a
Gábor, 6 darab ember rohangál ezzel a névvel körülöttem. Érdekes dolgok
vannak ebben a mátrixban…)

Huh. Nos, ha az ember lánya reggel 6ra kerül ágyba, akkor igazán ne
csodálkozzon délben, amikor első kábulatából felröhögve egy kócos és
szemfestéktől karikás fej sikít vissza a tükörből. Azon már inkább
csodálkozzon, hogy miért fáj ilyen irdatlanul a feje, ha egyszer nem
ivott egy korty szeszt se.

Miután összesakkoztam az este különböző történéseit, szépen időrendi
sorrendbe raktam, majd hangulat szerint csoportosítottam, illetve
meforgattam őket minden irányban, hogy a hátsó motivácíókat is
megtaláljam. Külön választottam a provokatív mondatokat a spontán
kedvesektől és kiszíneztem az érzelmi skálát, amin tegnap haladtunk,
enyhe absztrakt kriksz-krakszban. Miután ezt mind sikerült, arra
jutottam, hogy az estém határtalanul jó volt és kifejezetten maradandó
eufóriát okoz bennem.

EKkor hősiesen kitéptem magamat ölelő ágyamból és rávetve magamat a
telefonra, kv partnert próbáltam találni magamnak. Sajnos, ez a világ
már nem a régi, így vizsgaidőszak közeledtével a közösségi kvzás átmegy
társadalmi happeningből életmentő rutinba, ami azt ember néhány
óránként megismétel, beadva magának az életető mérget (ah, mily
elcsépelt oximoron). Jobb hiján hát rávetettem magamat a kvfőzőre,
közebn orrabukva a szobámat elöntő kupiban. Nyugtáztam, hogy itt is
rendet kéne csinálni, elvégre Volkov ma este jön, addig rendet kéne
varázsolni ide is, magamba is.

Ahogy itt szürcsölgetem a kvmat, egy migrénes gondolatom van az elmúlt
szorgalmiidőszakért (s főleg annak felhőtlen pillanataiért), amit
tegnap elbúcsúztattam, a Madách-al egyetemben. Most már beletörödötten
vetem magamat bele a jegyzetekbe, ámen.

Egyébként ne kérdezzétek, mi ez a stílus deviancia hirtelen, minden esetre szeretem, ha változatos az életem.

Na, sálálá, ma még csak egy kvt ittam, azt is szigorúan f2kor, szóval
nagyon büszke vagyok magamra. Rel spontán felindulásból…jaaa, nem,
mégse mondhatok el semmit, mert itt egyesek olvasnak, szóval spontánok
voltunk, ámen. Megbeszéltük, hogy mennyire fontos részei vagyunk egymás
életének s mennyire sok dolgot éltünk át együtt, illetve életeink
milyen fontos részeit aszisztáltuk végig. Egészen elérzékenyültem.
Ma este röfögés drága Phage-el, meg azzal, aki jön, nem tudom mi lesz
velünk, lehet, hogy megisszuk az összes maradék piát a Madáchból, mert
kinek van kedves másfél deci maradék piákat szálítani jobbról balra.
Viszont ebből lehet, hogy furcsa dolgok lesznek… Ha esetleg hajnalban
elkövetnék vmi hibbant bejegyzést, nézzétek el nekem.
Annyira jó érzés megint jól lenni és euforikusan robbogni jobbról balra. Már hiányzott.

Aki Albert Cohenre keresett rá és kikötött a blogomon, azzal szívesen
beszélgetnék, lévén az a pali írta a kedvenc könyvemet (amit nem
fordítottak le magyarra, szóval kisnyúl gyerekek). Na jjó, egyik
kedvenc könyvemet, mert azért a Mrs. Dalloway, az Arcadia (bár az
színdarab) és a Macbeth is elég jó helyen állnak.

Jelentem, végre kialudtam magamat végre és még kvt sem ittam 🙂
Visszatért szokásos jó kedvem, most már csak az álmaimat kéne
visszanyerni, azokat a szép, abszurd, de nagyon emlékezetes álmokat,
melyek fél napig üldöznek és zavarba hoznak. Olyan jó érzés, amikor a
metró közepén elkezdek szakadni a röhögéstől, majd körbe nézek és még
jobban röhögök, végig gondolva, hogy ha ezek a szegény emberek tudnák…

Az elöbb  kaptam egy ilyen szerencselánc email szarságot,
tudjátok, kivánj valamit, valóra fog válni. Annál a résznél, amikor
nyomatékosan felszolítanak, hogy kivánj vmit, kb 10 percig
gondolkodtam, hogy mi a fenét tudnék kivánni s egyszerűen nem jutott
eszembe semmi. Asszem ez jó jel. Most őszintén, mi a frász hiányozna az
életemből? Én nem érzem semminek se a hiányát. Most azt meg nem fogom
kivánni, hogy sikerüljenek a vizsgáim, mert kissé pitiáner lenne a
dolog…

Épp bécsi konneksönömmel kommunikálok, aki egy pszichopatával lakik
együtt, aki mellesleg az exje. Már egy ideje tudom, hogy bécsi
konneksön élete egy megtestesült Almodóvar film, de valahogy mindig
egyre gázabb infókkal egészül ki az összkép. Ki kéne kicsit mennem
Bécsbe lélekápolni, meg egyébként is.
Azt a pszichopatát meg laposra tudnám verni. Nem csak sima empátiából,
hanem azért is, mert sajnos tudom, milyen lelkiterrorban lehet kikötni,
anélkül, hogy az ember észre se venné. Néha a szavak sokkal
hatásosabban rombolnak, mint bármelyik pofon. Igaz, hogy nekem
kifejezetten jjó az érzelmi memoriám, de azért van egy két mondat,
amire még évekig emlékezni fogok, azt tudom. Na mindegy, rám tört a
feminizmus, magam mellett anno nem tudtam kiállni, más mellett már egy
fokkal jobban. Ha most vki értette a mondanivalómat, annak gratulálok.
Nem bírom, ha pasasok (ráadásul középszerű elfuserált pasasok, de
hagyjuk) terrorizálják az ennél ezerszer  jobb sorsra érdemesebb
barátnőimet. Az embert elárasztják az infók a mindenféle rémes
pasasokról, akik verik az asszonyt minden este és részegen esnek haza.
Ez olyan távoli képnek tűnik, ami sose veled történik, sose
környezetedben. Csak azt nem vesszük észre, hogy ugyan ebben a műfajban
azért van egy-két variáció, ami ugyan olyan kellemetlen tud lenni, mint
egy törött borda. Na jó, feminizmus off.

Na gyerekek, ez vicces volt. BBtől informálódtam, hogy exgrafikusnak
mintha lenne vmi konszolidált szőke nője, mire Evel, lengyel
konneksönnel, illetve anyukámmal nagyon rosszindulatú, de annál
viccessebb dolgokat kezdtünk el kommunikálni. Nagy része kompromitáló,
illetve nem akarok belebonyolodni, de lényeg, hogy szegény csajt
látatlanban is jól lefapináztuk. Minden esetre feldobodtam, főleg,
amikor végig gondoltam, hogy szeptember óta mennyire voltam tétlen
ilyen téren.

Morfó zhm még ennél is viccessebb volt, Körmendy Mariant (a tanár)
egyre határozotabban imádom, ami egyenes ágon következik abból, hogy
egyre egyértelműbb, hogy szeret engem. Olyan pofátlanul segített nekem
ZHt írni, hogy már nekem volt ciki, amikor expresszíve elöttem állt meg
és egyrészt elkezdte a lelkemet ápolni, másrészt már kvázi a választ is
leírta volna a lapomra, csak mondjak valamit. Persze lehet, h annyira
utál, hogy meg akar tőlem szabadulni, de valahogy elmúlt(vagy enyhült)
ez a nihil depresszív hangulatom, szóval nem vagyok vevő ilyen
teóriákra.

Péteken jön Volkov, lennénk már ott, behülyülök. Addig mondjuk magamhoz vehetem Faulkner művét, az sem lenne haszontalan…

Megyek aludni (jjellemző módon, ma délután, amikor 3 órára úgy
döntöttem ledőlök, fél percenként benyitott vki, illetve megkaptam az
egész heti sms adagomat, szóval marhára pihentető volt, ráadásul
egyfolytában álmodtam mindenféle kusza dolgokat, csak tudnám, hogy
kivel és mit, mert csak azt tudom, hogy rohangáltak benne vagy százan.)

Ó, legyetek rám büszkék, ma morfón a mellettem ülő csaj kézírásából és
francia helyesírásából rájöttem, hogy tuti francia suliba járt és nem
magyarba, amit E jól alá is támasztott, ugyanis amikor kiböktem a csaj
nevét, kiderült, hogy még ismerik is egymást. Ez a világ feletébb kicsi
s minden szál a kezemben fut össze. Vagy mi?

Ja és egyébként igazán szeretném tudni, h mi a frász történt tőlem
deréktól lefe, mert olyan szinten be van görcsölve a combom és a
talpam, hogy az már vmi kész, járni is alig tudok, hurrá. Asszem testem
diszkréten jelezné, hogy feküdjjek már le. Csak közben buborékba
botlottam és érdekel, amit mesél. Ráadásul full éber vagyok, how
typical is that.

Na gyerekek, ma kb az történt, hogy délután 4ig egy darab szar voltam.
Valahogy teljesen elhagyott minden tipusú erőm és főleg önbecsülésem.
Egy idő után meguntam az önsajnálkozást (remélem elöbb, mint
környezetem) és Catherine helyett Phage-et választottam, ami asszem egy
jó döntés volt.
Kellemesen feltöltödtem lelkiekben (bár azért voltam már jobban is), most már csak fizikailag kéne.
Naívan ráeszméltem, hogy egy hét múlva vizsgázok amerikai irodalom kettőből, ez kissé hihi, szórakoztató informácíó.
S holnap morfó ZHt írok. höhö, ez még viccesebb. Olyan lazán meg tudok bukni, mint a szél, de azt talán nem kéne.

Ó, hogy az jó telibecseszett ég szakadna rá az egész egyetemre. Nem
részletezem. Legyen annyi elég, hogy már megint nem tudom, hol áll a
fejem, mikor fogok pihenni s mikor fogom utolérni magamat és agyamat,
illetve mikor fog engem utolérni egy kiló jegyzet és uszkve 10 ezer
oldal feldolgozott tudása. Minek nekem ez a rengeteg baromság. Mint a
brazil konkrét költészet, ami kevesebb, mint 24 óra alatt ment át
szervezetemen, most szerintetek abból mennyi fog megmaradni
holnaputánig?Mindenem ki van. Itt asszem abba is hagyom az egészet,
mert cska káromkodni tudnék ütemesen.