szóval az még oké, hogy a levesben óriási mócsingos csülkök úsznak (vagy lábszár, vagy mit tudom én, nagy csont, rajta sok mócsing és némi hús), és hogy ez az ember kihalássza és pálcikával megeszi (vagy kézzel, miután felhúzta az erre a célra kikészített műanyag kesztyűt), de hogy utána pálcikával pépesíti a csontban lévő velőt, majd azt szívószállal (!!) hangosan kiszürcsöli, na az már nekem is sok volt.

majdnem elhánytam magam baszd meg.

félre ne értsetek, nem panaszkodni akarok, de kezdek most már _tényleg kipurcanni_ ettől a dupla műszaktól, reggel f9-től este f8-ig gyár (ahol most kivételesen nem csak munkaszimulálás folyik), 8-tól hajnali 1-2ig meg fordítás. mindezt úgy, hogy lassan három hete nem ettem sajtot és kvázi egy napos a hétvégém, mert a másik felet többnyire mosással töltöm.

tiszta mázli, hogy nincs itt se kutyám, se macskám, se férjem, vagy akár társadalmi életem.

próbáltatok már miniatűr garnélarákokat pálcikával meghámozni?

nem értem, Kína miért nem érsebészeti nagyhatalom.

szóval azért nem írok semmi érdemlegeset, mert egyrészt két és fél hete nem tettem ki a lábamat a falumból, ami nem győzőm hangsúlyozni, tényleg egy falu, amint kilépek a gyárból, két bamba tehén néz velem szembe, és ha nem vigyázok, orra esek egy tyúkban (megtörtént esett, a tyúk nagyon felháborodott ). magyarul az ég adta világon nem lehet itt semmit se csinálni, minden nap ebéd után elsétálok az utca végéig (10 méter) és veszek egy hűtött nescafét, azt elszürcsölöm, mire visszaérek a gyárba, azt ennyi. ugye említettem már, hogy én egy városi lány vagyok, aki a pörgő éjszakai életben érzi jól magát?

a minap elmentünk vacsorázni A helyre (van rengeteg étterem, de mindig ugyanoda megyünk), út közben eltöfögött egy motoros tricikli mellettem, rajta rengeteg pokrócba csavart géppuska, na EZEN azért kicsit meglepődtem, először valamiért azt hittem, hogy nem igazi, de a tricikli mellett ment egy végtelenül unott motoros rendőr is, szóval lehet, hogy mégsem műanyag fegyvereket védenek ennyire (haha, tényleg borzasztóan védték).

szóval lófasz se történik, na. meló fronton próbálok hatékony lenni, mellette fordítom a borzadály leányregényt, ami tényleg az egyik legrosszabb példány, amivel eddig valaha találkoztam, szóval szarul haladok, főleg, hogy sikerült megtalálni azt az online póker oldalat, ami nem tiltja le az embert, ha Kínából csatlakozik. de most egy ideig nincs habzsi dőzsi, mert miért is ne még feliratoznom is kell egy adagot péntekre, bár ennek spec örülök, még mindig azt a munkámat szeretem a legjobban, kár, hogy nem lehet belőle megélni.

futni meg már nem voltam három napja, egyrészt azért, mert nagyon fáradt voltam, utána meg megcsípett a tartomány egyetlen szúnyoga, de legalább tízszer ugyanott, szóval a bokám teniszlabdává alakult, ami annyira nem praktikus futáshoz. talán majd ma.

az meg, hogy már nem háborgok a kaján és a moszatos chipszen nem jelenti azt, hogy hirtelen beköszöntött a kánaán, inkább azt hiszem én fásultam el teljesen, a táncoló borsós kekszemmel tartom magamban a lelket, és lassan álmaimban is kéksajtos mártással leöntött bélszíneket látok, meg hasonlókat.

viszont, hogy valami pozitívat is mondjak már végre, a boltban találtam ginsenges sampont Jackie Chan ajánlásával.

azt hiszem, mégsem megyek sehova a hétvégén, utána számoltam, és enyhén szólva csődbe mennék, mivel jövő hétvégén is ott dekkolok majd, mielőtt hazaindulnék, szóval a kettő együtt már kicsit megterhelő lenne, főleg, hogy utána a Szigeten is el szoktam herdálni némi pénzt. szóval marad a csirkeláb, muhaha.

ma tényleg majdnem elsírtam magam, amikor porszem került a rendszerbe, és valamiért a beigért tál tojásos tésztám helyett egy tál sült csirkelábat kaptam (meg még mást is, de azt már inkább ne is részletezzük).

szóval elhatároztam, hogy nem érdekel, hogy csődbe megyek, vagy nem, a jövő hétvégét hongkonba töltöm, ez most már kezd életbevágó kérdés lenni.

nem értettem, hogy miért szakad rólam ennyire a víz a szokásos 2 kilométeres futásom végére, ennyire azért nem vagyok béna, főleg, hogy most már tényleg rendszeresen, minden nap körözök a gyár körül (néha tartok egy szünnapot). aztán megnéztem, és az aktuális hőmérséklet 30 fok. este fél 11-kor.

szóval nem én vagyok teljesen kripli.

az elmúlt két napban nagyon züllöttem, a könyvelővel hajnalig cigarettáztam és fekete teáztam a szobában (a könyvelő hetente egyszer vagy még ritkábban jelenik meg, akkor az én szobám másik felében lakik), ezért most nem csak fáradt vagyok a kevés alvástól, de egészen döbbenetes mennyiségű információhoz jutottam a céggel kapcsolatosan. (a könyvelő ugyanis fantasztikusan normális, kommunikatív és rendelkezik önálló véleménnyel, és az olyan összetettebb dolgokat is kultiválja, mint például a pletykálás).

az információk alapján két dolog körvonalazódott bennem, egyrészt érdemes kivárásra játszani, másrészt nem érdemes ettől a munkától várni sorsom jobbra fordulását, ezért nagyon precízen meghúztam magamban a határt, hogy hol van az a pont, amikor azt mondom, hogy csókolom (ha októberig ki akarnak ide rángatni még egyszer). és igen, tudom, kicsit ellentmond a kettő egymásnak, de a tények ismeretében nem is annyira.

mindenesetre kitaláltam, hogy mi a B tervem, ha ez az egész móka befuccsolna, már úgyis régóta vágytam rá (elmegyek filmforgatásra dolgozni, vagyis, hogy megpróbálok).

azon meg már nem is dühöngök, hogy megint eltűnik mindenki az indulásom előtt egy héttel, és baszhatom itt a rezet a nagy semmire, de sebaj.

voltaképpen unom már ezt a témát, csak éppenséggel semmi másról nem tudok beszélni, egy béna kis droid lettem, aki reggel felkel, dolgozik, este pedig lefekszik, és az a legnagyobb happening, ha lekési a vacsorát, mert annak misztikusan megváltozott az időpontja (ez a héten csak kétszer esett meg velem).

szóval nincs igazán kedvem kommunikálni, mert senkinek se tudok mit mondani magamról, hiába no, elsivatagosodott az agyam.

szóval úgy tűnik, mégsem megyek pekingbe meg shanghaiba a hétvégén rengeteg óra vonatúttal. őszintén szólva nem is bánom, legalább pöcsölhetek a leányregénnyel nyugiban.

de azért ha még lettek volna illuzióim, hogy ez egy normális munkahely, nos, azok teljesen szertefoszlottak.