vasárnap jött az albérlő, aki korábban ebben a lakásban lakott és elvitte a matracát és az egész alakos tükrét.

ez azt jelenti, hogy mostantól körülbelül egy lábosfedőben tudnám megnézni magam, ha nem üvegből lenne.

viszont tiszta mázli, hogy eddig is a kinyitható kanapén aludtunk, legalább nem zavarják a köreimet.

kaptam egy kiló manchego sajtot (spanyol félszáraz, elég zsíros, jellegzetes ízű, közepesen olvad jól) és egy bödön balzsamecetet.

várom a javaslatokat, hogy mit kezdjek velük.

menjetek moziba! nézzétek meg a szellemírót és a tetovált lányt, mind a kettő szuper, enyhén idegölően nyomasztó, októberi hangulattal, nekem nagyon bejött.

részletesen később, most lövik a pizsit, mert holnap korán kell indulnom tűzhelyet vásárolni.

péntek este ellopták Hubbie biciklinyergét, nyeregcsövestül a kocsma előtt lekötött bicikliről.

az egy dolog, hogy állva kellett haza tekernie, de egy ilyen nyereg kb 2 000 forintért értékesíthető, a nyeregcső kb semennyiért, cserébe 15 000 ft pótolni és rengeteg baszódás, mert a nyeregcsöveknek változó átmérőjük van, így kicsit életveszélyes látatlanban venni egyet, biciklistül kell menni a boltba (ami például ilyenkor zárva van, így nem tudtunk elmenni a mai biciklitúrára sem, ripityom).

szóval, hogy fordulna fel az ilyen barom.

(túra helyett megyünk a dagályba, kíváncsi vagyok, mit tud)

valami látványosat szerettem volna erre a jubileumi bejegyzésre, de olyan sokáig gondolkodtam, hogy mostanra minden erőltetettnek tűnne, ezért inkább csak hallgassátok ezt és legyen szép napotok (és olvassatok még legalább ugyanennyi bejegyzés erejéig 🙂 )

zene

minden erőfeszítésem ellenére nem sikerült blogot írnom a sziget alatt, így annyira nincsenek jól dokumentálva a hullámzó kedélyállapotom a témával kapcsolatosan.

a helyzet valahogy így nézett ki: első nap nagy lendületes és vidám voltam, új bakancsomban csillogtam-villogtam, fröccsöztünk, tralala. másnap reggelre már nem volt olyan vidám az összkép, mivel elhagytam a pulóveremet valahol az est folyamán, így másnapra sikerült jól meg is fázni, a fröccsről meg kiderült, hogy nem szeret minket, így csütörtök este merő hisztéria és takonykór voltam, a pénteki napot ennek függvényében sötét gondolatok közepette a kanapén töltöttem enyhe hőemelkedés kíséretében.

aztán szombaton hirtelen csoda történt, percekkel azután, hogy beléptünk a sziget területére, remek hangulatunk támadt (meglepőmódon attól, hogy majdnem lehánytak minket), ami kitartott egészen reggel 6-ig. rájöttünk, hogy nem minden fröccs az ellenségünk, így egy meglehetősen illuminált éjszakának néztünk elébe.

vasárnap azt hittük, nem megismételhető az előző napi siker, de konkrét duplázás lett a vége (ami meglehetősen váratlan fejlemény), az egész egy nagy homályos történet, ami helyenként vicces volt, máskor pedig többnyire abszurd.

most ott tartok, hogy próbálok visszacsatlakozni a hétköznapi életbe, a torkom egy kicsit kapar, a lábamon begyulladt sebek éktelenkednek és nehezemre esik a seggemen ülni egy helyben.

már a múlt héten is éreztem, hogy isteni ötlet volt munkát vállalni keddre. most már kezdem átérezni hülyeségem mélységét.

annyit nem lehet inni, amennyit mi tegnap este.

de pedig de.

kicsit pipa vagyok, a 10 napos nyaralásomból nem lesz semmi, mert néggyel többet dolgoztam, mint szerettem volna, kedden délután hagytam abba, szerdán már a szigeten pezsegtem, előtte még biztos, ami biztos elvesztettem a bankkártyámat, utána a szigeten a fejem helyett inkább a pulóveremet vesztettem el, ennek következményeként kurvára megfáztam, így csütörtökön használhatatlan állapotban szenvedtem át minden koncertet, majd éjfélkor hazamenekültem. (a délelőttömet a rossz minőségű bor mellékhatásai tették színesebbé).

tegnap ki se mentem, helyette családom körében a palatinus vizében próbáltam oldódni, mára egész normálisan érzem magam, szóval mindjárt indulok is, iron maiden és infected mushroom van a terítéken, nagyon remélem hogy legalább az egyik katarktikusan jó lesz, mert eddig nem vagyok elájulva a koncertektől, sőt.

egészen elképzelhetőnek tartom, hogy én már kiöregedtem ebből az egészből, de lehet, hogy csak a böröndbenélés készít ki ennyire és már türelmetlen vagyok.

megfáztam és tenyérnyi vízhólyagok vannak a lábamon. kurva szar.

péntek 13-a van, ez sosem lehet túl szar, szóval inkább kúrálom a náthámat a strandon.