wow, a mosógép mosóportartója fekete a penésztől.

ezúttal budáról jelentkezem, berlinből szinte direktbe ide jöttünk, Hubbie régi legénylakása várt minket, meglehetősen eklektikus bútorokkal, egy böszme galériával, amire egy tyúklétrán kell felmászni, alternatívaként pedig egy kinyitható kanapéval, amit viszont elfelejtettünk, hogy hogyan kell kinyitni.

mindezt azután, hogy tegnap 13 órát vonatoztunk ülve, ami idő alatt én egy olyan krimivel mulattam az időt, amiben olyanokat írt a fordító, hogy a főhős “felvette a Wellington csizmáját”, majd a biztonság kedvéért megittam egy istenes adag bort muchacha társaságában, ettől szinte függetlenül 3 különböző helyen a lábamba állítottam a biciklimet, ma pedig felcipeltünk 30 négyzetméternyi csempét (az eladó szerint 500 kiló) a negyedikre, igaz, volt lift, de a tegnapi kalandoknak hála legalább a bokám is bedagadt, csak hogy könnyű legyen az élet.

hosszú lesz ez a nyár, de legalább hasznát veszem a humorérzékemnek.

ja és továbbra is ugyanabban az 5 bugyiban járok és végül vettem inkább egy új mobiltöltőt.

nos pár óra múlva indul a vonatunk berlinbe, ahol vár a patti smith koncert, a bauhaus múzeum, a szocreál építészet és úgy egyáltalán, a kikapcsolódás.

úgy tűnik, ebben a hónapban nem vagyok túl szószátyár, de nem is baj, ez csak azt jelenti, hogy nem a gép előtt rohadok, hanem kint rohangálok a réten, vagy olvasok, vagy tudom is én, pihenek.

szóval lö pá

nos pár óra múlva indul a vonatunk berlinbe, ahol vár a patti smith koncert, a bauhaus múzeum, a szocreál építészet és úgy egyáltalán, a kikapcsolódás.

úgy tűnik, ebben a hónapban nem vagyok túl szószátyár, de nem is baj, ez csak azt jelenti, hogy nem a gép előtt rohadok, hanem kint rohangálok a réten, vagy olvasok, vagy tudom is én, pihenek.

szóval lö pá

jelentem, a mai napon átadtuk az előző lakás kulcsát az új tulajnak. Hubbie-nak sikerült pont időben hősiesen kiürítenie a lakást, miközben én vadul dolgoztam szüleim kanapéján.

ez egyébként a hétvégére is jellemző volt, egyrészt a kanapé, másrészt a dolgozás, hiába ültem a Duna-kanyar legszebb panorámája előtt, mégis a monitort voltam kénytelen bámulni logisztikai problémák miatt, vagy ha nem, hát a kanapéra száműzött minket a remek időjárás.

bikini helyett inkább a remek szieszta konvektort izzítottuk be, nagyon örülnék, ha valaki elárulná, hogy a CS, T és Z jelzések vajon mit fednek rajta.

röviden ennyi, most is mindjárt dolgozni fogok, ez az egyetlen konstans pont jelenleg az életemben (kicsit kiterjesztve a kört a laptopom is elég szilárd támpontnak bizonyul), jelenleg lövésem sincs, hova tűnt a bugyiaim nagy része, a mobiltöltőm és a nyári nadrágaim jelentős százaléka.

de sebaj, legalább a futócipőm meglett, tegnap el is merészkedtünk a rekortánra és legnagyobb meglepetésünkre egész jól ment (összesen 3 kilométert bírtam, a többit sétáltam). út közben találtam egy zsebből kirepült mobiltelefont, amit kis nyomozás után leadtunk a Kleopátra-ház portáján, ahol nagyon ránk mosolygott a portás és megdicsért minket, hogy ilyen becsületesek vagyunk. mindenkinek volt egy jó napja (és még izomlázam is lett mára, vagyis jól csináltam a dolgot).

Hubbie lent az utcán ül a dobozokon és várja a kamiont, én fent ülök a maradék egy széken a hálószobában és dolgozom, időnként veszettül porszívózni kezdek, és néha tippeket adok az izomembereknek, hogy mit vigyenek le.

fogalmam sincs, hogy leszünk kész ezzel a sok mindennel, fél 5-kor a kivitelezővel van randink, 6-kor pedig indulunk Zebegénybe, a kettő között optimális lenne befejezni a sok melót és lehetőleg nem összekeverni a tök ugyanolyan kartonokat, mert az idegenszavak szótára nélkül elvagyok két hónapig, bugyi nélkül viszont nehezen.

(erről csak az jut eszembe, amikor az egyik barátnőm vizsgaidőszakban utazott Németországba és gondolta visz magával két kötetnyi politikaelméletet az útra, erre nagyon meglepődött, amikor könnyed retiküljéből a felszállás után előrántotta a magyar értelmező szótár mindkét kötetét.)

álmaimat költözések és undok fordítások töltik ki mostanában. olyannyira, hogy ma ténylegesen elgondolkodtam azon, hogy vajon megbeszéltem-e már szüleimmel, hogy náluk húzzuk meg magunkat átmenetileg. mármint ébren is megbeszéltem-e velük, mert álmomban biztosan.

leírom, csak hogy értsétek majd, ha furcsákat írok.

szóval ma van kedd, ülünk a IX. kerületben. ezt a lakást szombaton átadjuk az új tulajnak, de közben csütörtöktől vasárnapig Zebegényben leszünk, ezért Hubbie majd feljön szombat délután Pestre átadni a lakást. vasárnap este szüleimhez megyünk, a XIII. kerületbe. itt elvagyunk 4 éjszakát, csütörtökön pedig vonatra szállunk és elmegyünk Berlinbe, ahonnan pár nappal később visszajövünk és fáradtsági szintünktől függően vagy még aznap este, vagy másnap átcuccolunk a XI. kerületbe, ahol remélhetőleg zavartalanul élhetünk másfél hónapot, amikorra elkészül az új lakásunk, szintén a XIII. kerületben.

miközben mi kisebb zarándoklatra indulunk Budapesten, a bútoraink és az összes dobozunk már csütörtökön beülnek egy XIII. kerületi raktárba, mi csak a legfontosabb dolgokat tartjuk magunknál.

így jelenleg olyan kérdések foglalkoztatnak, hogy Zebegényben, Berlinben és a Szigeten milyen dolgokra lesz szükségem, amiket célszerű lenne nem egy raktár mélyére zsúfolni. ruha fronton még egész egyértelmű a helyzet, de a sátor-lábos-ágynemű Bermuda-háromszögnél bevallom, kicsit elbizonytalanodtam.

ja és közben lehetőség szerint ne veszítsem szem elől a Sziget jegyet, a pendrive-okat, az allergia gyógyszeremet, a fényképezőgépem töltőjét és a memóriakártyákat, valamint a felújítással kapcsolat adminisztrációt, mint például a papírt, amivel át tudjuk venni a kádat, meg a lakás összes lámpáját. haha.

hiába no, vidám nyarunk lesz.

annyira röhögtem, amikor belehallgattam a legújabb melómba, ami egy utazós műsor, ami Madagaszkáron játszódik, a műsorvezető pedig francia, aki ragaszkodik hozzá, hogy angolul beszéljen végig.

ezt nem tudom, hogy sikerült, de a Színésznő is a héten költözik, az imént hívott fel sikítozva (de tényleg), hogy lelkierőt merítsen a hűtő kisikálásához az új albérletben. ha jól értem, az előző bérlő konkrétan berohasztotta a hűtőt és feketék voltak a falai… (ja és a bérlő lány volt, ami extra rejtély számunkra).

ezek után átvittünk egy nagy adag befőttes üveget Zosiáékhoz, akik pár napja költöztek be új lakásukba, kaptunk cserébe ukrán vodkát és rengeteg kiszuperált kartondobozt.

asszem szezon van, vagymi.