hat persze, hogy epp Mr. Ying szallasanak elonyeit ecseteltem a pestrol erkezett latogatomnak, amikor a szoba kozepen megjelent egy 5 centis csotany, majd par perccel kesobb elrohant az ablak elott egy oriasi eger (ami a neontablak fenyeben felelmetes arnyekot vetett a csotany huly helyere).

tovabbra sem kedvelem a csotanyokat.

nagyon aktiv voltam az elmult napokban repulojeg vasarlas teren, november 24-28 szingapurban leszek, februar 28-marcius 20 pedig ausztraliaban. barkinek barmi utazasi tippe van ezekre a helyekre, sikitson.

(ileltve december 7-23 japanban leszek, fene a jo dolgomat)

…ahol az abszolut tokeletesseg pagodajan “javitomunkalatokat” vegeznek.

az egy dolog, hogy utalom a horrorfilmeket es most megis azt kell feliratoznom.

mar az is eleg necces, hogy allitolagos felfrancia amerikaiak rettenetes akcentussal beszelnek franciaul a filmben.
de hogy a gyilkos verfarkas (!!) anyjatol (???) azt kerdezzek, hogy nahat, asszonyom, onnek kelet europai akcentusa van angolul, csak nem moldav? mire a no azt feleli, hogy roman, az mar kezd kicsit sok lenni a jobol.
mutassatok egy embert, aki megkulonbozteti a moldav angol akcentust a romantol es visszavonom az egesz posztot (bar a francia akcentusuk attol meg atomgaz).

…az agyamban mindenesetre. van egy fuzetecskem, amibe igyekszem mindenfele benyomasokat lejegyezni. ezek sokszor nehezen megfoghato aprosagok, dolgok, amik csak nekem fontosak valamiert. a feljegyzesek nincsenek szerkeztve, egyetlen cel, hogy rogzitsem a benyomast, vagy gondolatot, mielott szertefoszlik.
a minap, nemi irogatas utan visszaneztem az oldalakat es egesz meglepodtem, hogy tenyleg egyszerre harom nyelven irok, raadasul kulonbozo jegyzetelesi kulturak roviditeseit hasznalva.

ez szamomra annak a jele, hogy a kulonbozo identitasaim vegre harmonikus egyseget kepeznek, nem pedig egymassal nem kommunikalo kis rekeszekben buslakodnak. legutoljara gyerekkoromban ereztem ilyet, amikor meg azt se tudtam, mit jelent az, hogy “identitas”.

a new yorki chinatown tenyleg pont olyan, mint kina. massal nem tudom megmagyarazni, hogy miert kepzeltem azt egy pillanatra, hogy new yorkban vagyok, mikozben feljottem a hongkongi metrobol…

(mar egy ideje feltunt, hogy leomlottak a kulturakat es nyelveket szetvalaszto hatarok az agyamban az elmult masfel honapban, de azert ez egy varatlan mellekhatas).

mivel a tuntetesek gocpontjaban lakom (ami mostanra egy honapja tarto kedelyes satorozos fesztivalla alakult), teljesen immunissa valtam a veszett szirenazasra. ezert mar csak az utcan tunt fel, hogy valami elter az megszokottol, amikor mindenki a szemkozti haz tetejere mutogatva vadul fotozott. egy ido utan valoban meglattam az ott szomoruan ucsorgo embert, alatta oriasi sarga felfujhato parnaval.

a parna meretebol es a rendorok profizmusabol itelve van nemi rutinuk az ilyesmiben. (remelem, a lebeszelesben is).

tegnap elmentunk a lovira, ahol szakszeru es kevesbe szakszeru elvek alapjan fogadtunk, a vegen meg nyertunk is, es ezen felbuzdulva elobb egy blues barban szocializalodtunk elo zenere (itt egy ideig egy angol faszi szorakoztatott minket, aki felvaltva aradozott arrol Cz-nek, hogy milyen gyonyoru ferfi es mondogatta nekem, hogy olyan okos lanynak tunok), majd atbotorkaltunk egy olyan bulihelyre, ahol tenyleg mar csak tina turner hianyzott a tancparkettrol, amint azt magyarazza, hogy deutschmark or shilling, American Express will do nicely, thank you.

akarmennyire is hulyen hangzik, de attol tartok, hogy en eppen a kulfoldi hontalansagban erzem magam igazan otthon.

(es valahogy az az erzesem, ez mar egyszer megfogalmazodott bennem)

amikor az istenert nem talaltam taxit es a google maps kozolte velem, hogy mindossze 1,2km valaszt el a celomtol, igazan logikus otletnek tunt nekivagni gyalog. azt az icipici reszletet persze senki sem emlitette, hogy 552m szintkulonbseg var ram a konnyed setam soran.

(arrol mar ne is beszeljunk, hogy jo pesti lanykent feluton az aortaszakadas fele azon tanakodtam, hogy vajon hogy mennek itt fel az autok, amikor leesik az elso ho).