blog kategória bejegyzései

say what?

Közzétéve Szerző:
4

amikor egyszer csak abban a gondolatmenetben találtam magam, hogy tuti én basztam el, túl kedves voltam vele, nem lett volna szabad azt mondanom, hogy jól érzem magam vele, biztos ez volt a baj, jaj Istenkém, miért nem bírtam uralkodni magamon, pedig eddig olyan jól ment a távolságtartás és a flegmaság, erre most tessék, annyira nyomi vagyok, és már épp elkezdtem volna magamat ostorozni, hogy nem vagyok elég erős jellem, akkor egyszer csak kiesett a kiskanál a kezemből, hogy mi van??

megjegyezném, a jelenség nem egyedi, showtzo kollegina pontosan ugyanezt fogalmazta meg nekem az imént chaten, gyorsan kivertem a kiskanalat a kezéből, hogy térjen már észhez ő is.

back to shape

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

azt kell, hogy mondjam, hogy egész elégedett vagyok magammal, mivel sikerült egész évben összesen másfél hónapot tölteni mozgás nélkül (március közepétől mostanáig, amikor leterített egy 3 hetes “nátha” és elutaztam két hétre). tegnap visszamerészkedtem az uszodába, és bár csodálatos idő volt, motivációm még nem a régi, így csak 1.2 km-et lötyögtem el, azt is majdnem egy óra alatt. de cserébe láttam hipstereket a vízben, egyikük rám is vigyorgott (a víz alatt).

ma megint kimentem a szigetre, ezúttal futni. voltak ködös terveim, hogy majd futok egy szigetkört, de 1 km után rájöttem, hogy ez nem túl reális gondolat. szóval 3 km-et rittyentettem belőle, ami nem is esett olyan rosszul, mint az elején hittem. és végre sikerült elérnem azt a felszereltségi szintet, hogy effektíve kellemesen nézek ki futás közben (a liluló fejet és a guvvadó szemektől eltekintve persze), nem pedig úgy, mint aki most lépett ki az NDK tévétornából.

november 15 óta nem futottam, január 4 óta nem úsztam. úgy gondolom, hogy ezek az eredmények teljesen rendben vannak így elsőre, úgy sem maratont akarok futni, csak rendszeresen mozogni, meg persze azért fejlődni.

a téli fitnessztermes kitérőmnek hála megtanultam, hogy a rendszeresség a lényeg, és teljesen rendben van, ha egyik nap kicsit kevesebbet csinálsz, csak menj vissza két nappal utána is, meg azután is. szóval a héten még megyek úszni.

gyanús viselkedésminta

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

amikor először találkozol egy sármos fiatalemberrel, aki minden jel szerint roppantmód érdeklődik irántad, és még hangot is ad annak, hogy mennyire élvezi a társaságodat, aztán amikor már egyértelműen kezd határozottan megkedvelni (és ezt részegen véletlenül el is kotyogja neked) hirtelen előáll az elméleteivel, amelyek mind a szabadság, a szórakozás, és a lazaság  körül forognak, sőt, esetleg még arra buzdít, hogy keress magadnak egy rendes pasast, miközben hangsúlyozza, hogy mi most nem járunk, akkor ugyan még fennakadsz a logikai buktatókon, kicsit még vitatkozni is próbálsz, de valahogy azért nyugtázod, hogy hopp, egy seggfej, lépjünk tovább.

de amikor harmadszorra találkozol ugyanezzel a prototípussal, lehet, hogy el kéne gondolkodni, hogy ez vajon miért is lehet.

one dim sum

Kép

2

20130416-004235.jpg

szoval ma elmentunk megkeresni a lonely planet altal ajanlott michelin csillagos dim sumozot. az egy olyan etterem, ahol a kepeken is lathato gozgombocokat es egyeb batyukat aruljak, amit az ember megoszt asztaltarsasagaval.

terkeppel es utikonyvvel felszerelkezve sem sikerult megtalalni az ettermet, igy vegul bementem a pizza hutba (!) erdeklodni. itt kedvesen egy sikatorra mutattak, amin kisse ketkedve, de annal ehesebben vagtunk at, es valoban, egyszer csak az etterem elott alltunk.

kivulrol semmi extra, az ajton diszkret matrica hirdeti az idei michelin csillagjukat, amit idonk sincs eszrevenni, mert szimpatikus pincerunk erdeklodik, hogy zavar e minket, ha megosztjuk massal az asztalt, dehogy zavar, where are you from, Hungary, oooo, Budapest! kiderul, helyi pincerunk elso baratnoje hatvani (!) volt. kesobb a mellettunk ulo nemet expatokkal tokeletes nemetseggel kommunikalt, ezen mar szinte fenn sem akadtunk. oket leszamitva egyebkent csak helyiek ultek a zsufolt etteremben, ami alapvetoen jo jel.

az asztalon vart minket a ket nyelvu menu, mellette kis indigos cetli es ceruza, a kivalasztott etel szama melle kis ikszet kell rakni es mar jonnek is a szebbnel szebb gozgombocok.
idokozben teat is kapunk es egy angol nyelvu konyvecsket “know your dim sum” cimmel, benne fotok es leiras, miben mi van, mit hogyan kell enni (van, amirol le kell venni elobb egy papirt). az etelek mind egyszeruek, nagyszeruek, itt a friss alapanyagokon es a fuszerezesen van a hangsuly.

csodalatos pincerunk 5 etel valasztasat javasolja, az utolsot rabizzuk, nem csalodunk, messze az a legfinomabb.
a vacsorank kis talkakon illetve bambusz gozoloen erkezik masodpercek alatt, pincerunk a teljesen teli etteremben mindig jokor jelenik meg, hogy elmagyarazza, mit hogyan egyunk, melyikre kell szosz es melyikre nem.

az elso falatnal erezzuk, hogy ez most valami egeszen kulonleges lesz, mint amikor Anton Ego megkostolja a lecsot, meghatottan esszuk a wontont, a tavaszi tekercset es a tobbit. otbol haromban garnela van, meg is jegyezzuk, micsoda abszurd luxus.

egyertelmu, hogy ez a dim sumozok kiralya, bargyu vigyorral ulunk husz perccel kesobb degeszre zabalva, majd a cetlinkkel a kasszahoz jarulunk es 2 900 forintny helyi penzt kicsengettunk.

az eletem mar csak ilyen

Közzétéve Szerző:
2

miutan tegnap hirtelen felindulasbol ugy dontottem, hogy egy ev ketiranyu letiltas utan tulajdonkeppen le is szedheten Hubbie-t az ismeroseim kozul, ma este kaptam tole egy emailt valami 2010-es telefonszamla ugyeben. epp elkuldtem neki a valaszt a folyoson dohanyozva, amikor leszakadt allal allt meg mellettem egy volt kinai kollegam egyenesen Tyukszarfalvabol, akivel egymas nyakaba borultunk dobbenetunkben.
nem vagyok egy nagy misztikus valaki, de azert ize, a mult nagyon szeretett volna meg azelott beesni az ajton, hogy ejfelkor egy sorrel koccintanek a kozeli nyilvanos teren a kedves itteni magyar baratnovel, elvegre megis csak 29 eves lettem, vagy mi.