most, hogy beleptunk az atomgyors internet foldjere, vegigporgettem a facebookomat, ahol az egyik ismerosom epp a lakasomban fotozkodik, egy masik baratnom a macskammal pozol, en pedig itt ulok egy par bugyival es konyvvel a bangkoki repteren. azert szo se rola, kicsit fura. de olyan jol fura.

miutan enyhe transzcendens allapotban (es kockara fagyva) visszaestunk a szallasra, ropke 3 orara ledoltem sziesztazni, majd ujult erovel elektromos biciklire pattantunk es neki vagtunk a pagodak felfedezesenek.
eleg szurrealis elmeny volt a voros homokban tofogni elhagyatott osi epuletek kozott, mikozben ket ora alatt legfeljebb par koborkutyaval talalkoztunk.
a kellemes cangazast sajnos mar tempos keszulodes kovette, mivel ujbol ejszakai busz vart rank, ezuttal a kiinduloponthoz, yangonhoz tertunk vissza.

a busz az eddigi legjobb volt, ennek megfeleloen meglepoen sokat tudtunk aludni, de ez sajnos nem mentett meg minket attol, hogy a hostelben ajultan zuhanyjunk agyba es delig ki se kecmeregjunk onnan.
yangon enyhe sokkot gyakorolt rank a zsufoltsagaval, nyuzsgesevel, szagaival, szineivel. en ugyan nem akadtam fenn a kultursokkon, de a faradtsagtol es az ehsegtol vegul annyira kevesse voltunk hatekonyak, hogy teljesen elfelejtettunk megnezni fontosabb gyarmati epuleteket, ami icipicit megis csak zavaro, de szerencsere a repteren vettem egy remek kepeskonyvet a kiemelt ilyen jellegu latvanyossagokrol, amin valoszinuleg jobban is latom az epuleteket, mitnha kozben epp egyszerre 3 busz es 5 taxi probalna elutni.

delutan ujra talalkoztunk Barbolaval, akivel nyakunkba vettuk a varost es kaptunk egy gyorstalpalot a helyi hetkoznapokbol, igy peldaul ultunk helyi buszon (ahol ugy neztek rank, harom feher nore, mintha konkretan UFOk lennenk), ettunk utcan arult kokuszos mandulas palacsintat, vasaroltunk a piacon es a helyi szupermarketben, beultunk ket kulon lokalis sorozobe, vasaroltunk betelt (az egy levelbe csomagolt diofele, amit a helyiek itt eloszeretettel ragnak, tiszta piros tole a szajuk es a foguk es mivel nem szabad lenyelni a cuccot, mindenki pirosakat kopkod az utcan), majd felmasztunk az otodik emeletre gyalog (lift sehol sincs yangonban, a lepcsofokok cserebe 45 centi magasak es rohadt meredekek), hogy Barbolaek lakasaban hesszeljunk. butor gyanant az 50 negyzetmeteren egy rattan, egy nejlongyekeny, egy futon, egy asztal es negy szek talalhato. ebben a fergeteges luxusban piritott kesudiot majszolva figyeltem, ahogyan a tobbiek kiserleteznek a betelragassal, majd hangos szentsegelesek es kopkodesek kozepette feladjak az egeszet.
vegul hajnali 2-kor erzekeny bucsut vettunk egymastol, megegyeztunk, hogy aprilisban froccsozunk pesten, majd taxiba libbentunk.

burmai kalandjaim elo kozvetitesenek a vegehez ertunk, tervezek meg egy kisebb osszefoglalot irni altalanosabb benyomasokrol, a napi beszamolok mostantol vietnambol erkeznek majd.

a tegnapi napfelkelte annyira mely hatast gyakorolt rank, hogy megszavaztunk magunknak egy hajnali 5 oras kelest, hogy elektromos biciklire pattanjunk es neki vagjunk a vaksotet utaknak. az elektromos
bicikli nagyon szorakoztato mufaj, valahol a
golfauto es a mobility scooter kozott van hatekonysagban, nyoszorogve hasit az utakon ket kereken, de relative stabil (bar rem kenyelmetlen es eleg nehez).
a terkep tanulmanyozasa utan halalfelelmet nem ismerve, hangos vihogasok kozepette el is indultunk. az ut kozepen bekesen alvo kutyak, random papucsban csoszogo helyiek es turistakkal megpakolt pickupok kozott cikazva repesztettunk vagy husszal (es igen, idonkent azt kialltottuk “ízi rájder öcsém”).

igen am de a vaksotetben honnan a francbol tudna az ember, hogy a 40 000 sztuppa kozul megis melyik az, amelyikre fel lehet maszni, idealis tajolassal rendelkezik, nincs rajta 50
darab visito angol backpacker lany bugyiban, stb. mivel a nap rohamosan jott fel, spontan jelleggel lekanyarodtunk egy foldutra, ahol egy kisebb pagoda allt. masodpercek alatt megjelent egy kislany, aki remek angolsaggal egybol invitalt minket, hogy kovessuk, a sztuppa tetejerol remek a kilatas.
kicsit tanakodva, de mint emlitettem, hallfelelmet nem ismerve, kovettuk a vaksotetben, mikozben o folyamatosan kerdezgetett minket, hogy honnan jottunk, mi a nevunk (amikor mondtam neki, hogy Suzanna, kicsit elgondolkodott, majd kijelentette, hogy azt tul nehez kimondani es inkabb Susunak fog hivni), hany nyelven beszelunk, testverek vagyunk-e.
mindekozben beterelt minket a tovabbra is toksotet pagodaba, megnyugtatott minket, hogy a zoknit magunkon tarthatjuk (a sztuppak es pagodak, meg ha elhagyatottak is, szent helyek, igy csak mezitlab szabad rajuk lepni), majd elorantott egy oriasi kulcsot es egy zseblampat es kinyitotta a lepcsot lezaro vasracsot.
a lepcsofokok alhangon 45 centi magasak voltak, a falak pedig alig lehettek 60 centire egymastol, az egesz raadasul
meg kanyarodott is, de mi hihetetlen elszantan kovettuk ujdonsult vezetonket, mikozben rohogve azon tanakodtunk, hogy talan megsem egy egy meter magas kislany fog minket leutni az aluminium zseblampajaval. batorsagunkert cserebe egy tokeletes panoramat kaptunk, amit vegul egy francia fotossal es ket nemet lannyal kellett csak megosztanunk mozartot hallgatva (amit a francia fotos rakott be).

vezetonk elszenderedett, mi pedig ujbol atelhettuk az elozo napi teljesen megfoghatatlan misztikus erzest, ezuttal sokkal intimebb es nyugodtabb korulmenyek kozott, mandarinul uvoltozo lengyel (??) turistak es fotoallvanyokkal hadonaszo orultek nelkul.

meg mindig nem tudom eldonteni, hogy mi a kedvenc reszem a napfelkelteben, az irrealis szinu egbolt kozvetlenul, mielott feljonne a nap, az, ahogyan elobukkannak a pagodak a sotetbol, a lassan felszallo holegballonok, amik egy ido utan elszallnak felettunk, vagy a csikokban felszallo para. akarhogyan is, el tudnam meg nezni a latvanyt jo par alkalommal.

eddigre teljes egyetertesben beleszerettunk fiatal vezetonkbe, igy megkertuk, hogy mutassunk nekunk kepeslapokat, mivel emlitette, hogy arulja oket. amikor 4 dollar helyett 5-ert vettuk meg tole a csomagokat, annyira megorult, hogy egybol mondta, menjunk vissza delutan, az anyukaja csinal nekunk tealevel salatat. az ajanlatot ugyan kedvesen visszautasitottuk, de egesz uton hazafele idetlenul vigyorogtunk. allitom, hogy reg ereztem ekkora nyugalmat es higgadt boldogsagot.

az ejszakai buszunk baganba mar sokkal rusztikusabb volt, mint az elozo, horkolo helyiek kozott dideregtunk a legkondiban, mikozben a helyi kovacs kati szolt a radiobol. ezzel egyutt relative jol telt az ut, igaz, en a vegen mar a szingapurban vasarolt orangutanos esokabatommal takaroztam. a vartnal korabban, hajnali fel 3kor megerkeztunk baganba, ahol taxiba pattantunk es elrepesztettunk a szallasra, ahol meglepo modon tudtak a foglalasunkrol, de a szobat csak delben tudtuk volna elfoglalni, ezert gyorsan lepaktaltunk a taxisoforrel, hogy visszajon ertunk 6-ra, hogy megnezzuk a napfelkeltet.

bagan egy oriasi terulet, tele sztuppakkal, kicsit olyan mint angkor, csak sokkal elhagyatottabb es turistak altal relative nem latogatott.

miutan 2,5 orat elhesszeltunk a lobbiban ket rattan szeken, meg is jelent a taxis es percekkel kesobb egy sztuppa tetejen talaltuk magunkat tobb tucat turistaval, akikkel egyutt vartuk a legendasan szep napfelkeltet.
a dolog valoban nincs tulhype-olva, hihetetlen elmeny volt, ahogy a sotet masszabol egyesevel kivalnak a regi epuletek, az eg irrealis rozsaszines naracssarga szineket olt, mikozben egyik oldalt a kod szall fel, masik oldalt meg ket tucat holegballon.

a latvanytol megreszegulve megkertuk a sofort, hogy vigyen minket el egy fel napos turara, igy a fontosabb epuleteket megtekinthettuk egybol (idonkent alomrohamokkal kuzdottunk azert).

a sztupak meretben es korban kulonboznek, de lenyegeben mindegyikben van legalabb egy boszme nagy buddha szobor (de altalaban inkabb negy), illetve negy kijarat a negy egtaj fele. nekem a regebbi epuletek tetszettek, nemelyiknek fel lehet menni a tetejere es ott megint el lehet revulni a vegtelen siksagban, amiben felbukkannak a 8-10 szazaddal ezelotti epitmenyek.

most visszaertunk a szallasra kisse nyomin a faradtsagtol, epp nincs meleg viz, de majd csak ez is megoldodik valahogy, szobank mar tenyleg van.

annyira szar itt a net, hogy en ugyan boszen jegyzetelek, de fogalmam sincs, mi mikor kerul fel a netre, de hat ez a hely baja.
tegnap napkozben meg yangonban elcsoszogtunk a shwe dagonhoz, ami rengeteg arany pagoda egymas hegyen hatan, eleg dobbenetes ennyi csillogast latni egy helyen, illetve a spiritualis hangulat is tetszett, mindenhonnan imakat lehetett hallani, emberek gyujtottak fustoloket, illetve ritualisan vizet ontottek a buddha szobrokra. az oda vezeto uton gyonyoru, teljesen elhagyatott es a termeszet altal benott gyarmati hazakat lattunk, kicsit elmelaztunk azon, hogy vajon milyen lehetett ott regen elni.
ezt kovetoen dobbenetes hatekonysaggal megtalaltuk az elozo nap nem talalt indiai ettermet, majd visszacsoszogtunk a szallasra, ahol erzekeny bucsut vettunk Barbolatol, majd taxiba pattantunk, ami
pottom egy ora alatt elvitt minket a bus citybe, vagyis a tavolsagi busz allomasra. ez tenyleg egy kulon varosresz, tele buszokkal, ettermekkel es boltokkal.
a buszunk meglepoen kulturalt volt es alig
voltak rajta, igy egesz kenyelmesen utaztunk, mar amennyira kenyelmesnek mondhato 10 ora ucsorges egy burmai tavolsagi buszon, ahol elobb buddhista imak, kesobb szappanopera, vegul mindenfele rock medley-k csendultek fel. miutan megalltunk pisilni, vacsorazni, pisilni, majd reggelizni, vegre hajnali 5kor megerkeztunk egy random utelagazashoz, ahol nyomban rank vetodtek a taxisok, akik behoznak nyuang shweba, ami egy kis falu az inle-to eszaki csucskeben.
miutan megerkeztunk az elozo nap telefonon lefoglalt szallashelyre, nemi tanakodas utan kiderult, hogy nem talaljak a foglalasunkat, szoba pedig csak deltol lesz. vegul kedvesen elkezdtek nekunk korbetelefonalni es kiderult, hogy a szomszedban van szabad szoba.
itt egy nagyon almos recepciosno nyitott ajtot, aki bevezetett minket egy szobaba, ami bizonyata a 80-as evekben minosult legutoljara divatosnak, de volt benne ket megvetett agy es kifizetheton aron volt, igy gyorsan kivettuk es elajultunk.
folyt kov.

sikeresen megerkeztem bangkokba, es bar az utat nem neveznem egy kejhompolynek, mire ideertem, a gyomrom allapota is stabilizalodott, igy nagy vidaman ravetettem magam egy kiemelkedoen finom pad thaira.

a repter egyebkent tele van elcsigazott hippi jellegu, szakadt ruhas feheremberekkel, a yangoni gepre velem egyutt egy kozepkoru sved tarsasag, ket kortalan hippi olasz no es egy robinson szakallas vilagutazo varakozik, tablet/telefon mindenkinel van, anelkul az ember ugye nem talalja meg onmagat azsiaban.

jelzem, en se logok ki kulonosen a sorbol, robinson szakalam ugyan nincs, de attol tartok, meg a tegnapi smink van rajtam es az elobb tunt fel, hogy kiforditva vettem fel a polomat reggel.

ugyan nem szerepelt a bucket listemen, de most azt is kipipalhatom, hogy “atmulatott ejszaka utan akkor ebredni, amikor a repteren akartam lenni, panikszeruen bepakolni es sikitozva repterre kirohanni”.
az akcio sikeres volt, de konkretan fogalmam sincs, mi lehet a borondomben, nagyon remelem, hogy 30 evnyi utazoi rutin relative hasznalhato dolgokat pakoltatott be velem 11 perc alatt (kozben meg zuhanyoztam is!) es nem egy polar puloverrel allok majd ott burmaban.

bangkokbol majd jelentkezem, ha az air asia is ugy akarja (emlitettem mar, hogy utalok repulni?)

mivel az itteni eghajlaton ugyebar a muanyag papaucs is kepes megpeneszedni es mert a heten misztikus korulmenyek kozott laba kelt egy szallitmany turo rudinak, amit a kozossegi hutobe raktam, ugy dontottem, elfogyasztom fontosabb gasztronomiai javaimat a holnap reggeli indulas elott.

ennek oromere egesz nap juhturot es kolbaszt ettem belga pralineval.

azt hiszem, a fel kilo trappistat az isteni gondviselesre bizom a hutoben.

miután tegnap este felraktam szüleimet a reptéri vonatra, némiképp hülye lelkiállapotban (és atomfáradtan) hazacsoszogtam és este f10kor lefeküdtem. igaz, csak hajnali 1-kor aludtam végül csak el, de ma meglehetősen fitten ébredtem, hogy előkészítsem a holnap kezdődő két hetes utat.

mint már említettem, az út alatt valamennyit dolgoznom is kell, így az előkészületek egy része különböző fájlok másolgatásából áll, illetve lehetséges kompatibilitási gondok kiszűréséből. e mellett erősen fontolgatom még egy külső billentyűzet vásárlását a tablethez.

ami magát a célországokat illeti, a reggeli teám mellett tudatosítanom kellett magamban, hogy ezúttal nem holmi technológiailag fejlett gigalopoliszba megyek, mint Szingapúr és Japán, hanem fejlődő országokba, így a háromféle bankkártya és a töltőkábelek helyett inkább zselámpában, széntablettában és szúnyogírtóban kell gondolkodnom. ezzel egyébként nincs különösen baj, elvégre fejlődő országokban nőttem fel ésTyúkszarfalva sem volt éppen a Ritz, csak némi agyi ráhangolódást igényel.

szintén errevaló tekintettel szokásomtól eltérően úgy döntöttem, kinyomtatok mindenféle repülőjegyet és vízumpapírt, mert HKban ugyan teljesen elfogadott a telefon lóbálása ilyenkor, ezt talán nem várhatom el Burma külsőn (arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha áramszünet miatt a telefonom napok óta le van merülve?). a kinyomtatott dokumentumok között szerepel egyébként a Bárbolá által lefoglalt szállás névjegyének továbbított fotója, amin szerepel a cím és egy mini térkép, elvileg ezt kell majd lobogtatnom a taxisofőrnek, persze csak miután lealkudtam az árat a hatóságilag megszabott 7 USA dollárra. (a névjegy lobogtatás egyébként számomra nem ismeretlen fogalom, Kínában és HKban is hasonlóan jár el az ember). Bárbolá kedvesen azt is leírta fonetikus, hogy milyen kulcsszavakkal inspiráljam a taxisofőrt a helyes cím megtalálására, illetve mikor javasoljam neki a szállás telefonos kontaktálását.

akinek van valamilyen frappáns tanácsa, hogy mit ne felejtsek itthon, van 12 órája, hogy megossza velem 🙂

az egyensúly nevében holnap kikísérem szüleimet a reptérre, miután egy hétig napi 12 órában mutogattam nekik a várost és mindent megtettem, hogy illusztráljam, miért is jó hely ez a HK (úgy érzem, határozottan sikerrel jártam, mégha talán kicsit túl is stresszeltem a dolgot).

másfél nappal később megint kimegyek a reptérre, és ezúttal én utazom el, hogy némi detúrral megérkezzek Yangonba, Burma fővárosába, ahol összerandevúzunk a Godly Nőszeméllyel, aki 3 hónapja járja már Ázsiát, hogy közösen élvezzük Bárbolá vendégszeretetét (akivel még balga fiatalkoromban együtt dolgoztam a francia gimiben, így barátságunk meglehetősen szilárd alapokon áll). miután 9 napon és 8 éjszakán keresztül élvezzük burmai kalandjainkat (melyek olyan szintű improvizáció jegyében fognak zajlani, hogy jelenleg csak annyit tudunk, hogy szeretnénk eljutni Baganba és Mandalaybe), újabb detúrok árán megérkezünk a Nőszeméllyel Ho Chi Minh Citybe (previously known as Saigon), ahol most már magam sem tudom pontosan hány napot hesszelünk, de lényeg, hogy utána megint repülőre szállunk, hogy ezúttal Hanoiban bukkanjunk fel, amit további pár napig lelkesen élvezünk majd. végül január 31-én visszabotorkálok majd HK, édes HK-ba.

az egyensúly nem a némiképp rövidke előkészületekben és a kissé zavaros, illetve helyenként ismeretlen útitervben rejlik, hanem a február 6-ai határidőben, aminek hatására kénytelen leszek az út alatt moderált mennyiségben dolgozni (a hangsúly a moderálton van). ehhez olyan modern és frappáns technikai eszközöket szándékozok majd alkalmazni, mint tablet és felhőbe mentés, persze hogy miért pont Burmában akarom majd felavatni ezt az űrtechnológiát, ahol víz és áram is alig van, nem hogy internet, azt még magam sem tudom, de lényeg, hogy jó lesz és nem fogok belekukulni a munkába és az utat is élvezni fogom.