remek napunk van, vagy csak én vagyok szemfülesebb, mindenesetre voila:

– kiálltam a szakadó esőben a teraszra cigizni,  utánam jött a pekingi fontos ember (aki tegnap rizses zsákon ebédelt) hasonló megfontolásból, csodálatos műanyag sportpapucsban. követhette a tekintetemet, mert egyből elmagyarázta, hogy “very bad weather, rain.”

– egyszer csak berontottak az irodámba és felcímkézték az asztalomat. csalódást okoz, hogy nem gépelték el a nevemet, de ha már ott voltak, hoztak egy guriga wc papírt is.

– amikor hangos puffogásra lettem figyelmes, észrevettem, hogy a teraszon (ahova az irodám ablaka néz), tőlem 5 méterre egy nyers csirkét darabolnak éppen egy böszme bárddal. berlini orvosbarátom, aki egyben járványügyi szakértő is, megnyugtatott, hogy a madárinfluenza egyre ritkább, de lehetőség szerint ne én daraboljam a döglött állatot. talán sikerül türtőztetnem magam.

– végre sikerült átaludnom egy egész éjszakát, felemelő érzés.

– tegnap beraktam egy mosást…a vödörbe, majd vállfára akasztva kiteregettem az ablakpárkányra

– ezzel együtt nem hinném, hogy bármi is megszáradna egy hamar, mert a “kellemes” 28 fok / 98% pára mára 23 fokra és szakadó esőre + viharos széllökésekre alakult, szóval a ruháim szerintem vizesebbek, mint tegnap

– tegnap itt felejtettek az irodában, de hazasétáltam (10 perc gyalog), mint egy nagy kislány

– vacsorára vettem a boltban “u taste french style rusk” fedőnevű kétszersültet, hogy majd jól rákenem a májkrémet, hej de jó lesz. kicsit hezitáltam, hogy mazsolás kenyér legye-e (arról tudom, hogy tiszta kalácsszerű) vagy ez, de a kétszersült biztosabbnak tűnt. hát nem édes volt az a szar? kis kristálycukor darabkákkal volt megszórva a teteje. azért megettem.

ezt meg kell veletek osztanom, a kettes szamu meeting room:

a bőrönd mizériám kezd egyre szórakoztatóbb dimenziókat ölteni, ma reggel ugyanis döbbenten konstatáltam, hogy az utazás előtt fél nappal beszerzett szuper fasza elegáns (és drága) nőcipőmnek lába kelt valahol budapest és wuxi között. határozottan rémlett, hogy bepakoltam, de azért hazaüzentem showtzónak, aki a lakásomban lakik épp, hátha annyira szenilis vagyok, hogy mégis csak kihagytam a bőröndből, de nem, határozottan a cipővel indultam el. most viszont nincs sehol. semmi más nem hiányzik, a díszcsomagolásos Zubrówka, amit vészhelyzetre hoztam simán megvan, a fényképezőgép töltőmmel együtt. értem én, hogy Katar egy muszlim ország, ezért az alkohol nem vonzó, de mégis, cipőt lopni?? azt a mecset elől is szentségtörés elvinni, nem hogy más bőröndjéből! egyébként meg: ennyi erővel miért nem a futócipőmet? vagy a kettő darab blézeremet, ami a bőrönd tetején volt?

egyébként meg vitték volna a vodkát, most mehetek itt venni valami hordható hivatalos cipőt, hogy legyen miben megjelennem a jövő heti banzájon. mindegy, aranyozott strasszos cipőm még úgy sem volt.

hangulatfestés gyanánt az erről folytatott, meglehetősen földhöz ragadt beszélgetés a könyvelővel:

[8:00:49 AM] könyvelő: I suggest you call your mother to check your office
[8:00:55 AM] könyvelő: maybe left at home
[8:01:31 AM] könyvelő: too hurry to run away let our brain ………….
[8:01:51 AM] éni: no, I already checked with her and it’s not at home
[8:02:05 AM] könyvelő: then someone steal your shoes

egyértelmű jele a rossz ebédnek, hogy mindenki egy üveg kólával és némi maszek majszolnivalóval sétafikál az irodában.

nagy lelkesen befizettem 9 USD-t, hogy egész hónapban fel legyen törve a kínai nagy tűzfal, faszán működik is (a Panda Pow nevű alkalmazás csodákra képes), ezért tudok most pl. ékezetekkel írni (meg ezért tudtam kicsit átbuzerálni a jobboldali oszlopot, jobban kihangsúlyozva az instagramot, ami kezd központi szerepet betölteni itt az életemben). lelkesen rámentem a facebookra, hogy muhaha, visszatértem az életbe, erre fél perc után teljesen elment a kedvem az egésztől, politika, ökoanyák, fogyókúrák, állatvédők és egyéb propaganda. nem mondom, pesten én is rajta lógok folyamatosan, és az összes felvetett témáról nekem is van véleményem, amit egy fröccs mellett nagyon szívesen megosztanék, de itt kínában pár nap alatt mindig rájövök, hogy mennyire nem hiányzik a fb, sőt, kifejezetten jól esik, hogy nem árasztanak el teljesen felesleges információkkal percenként.

most már egyre egyértelműbb, hogy ezek az utak (meg talán minden utazás) valójában arról szólnak, hogy végre kicsit ülhetek csendben.

annak viszont örülök, hogy tudok újra blogot kommentelni, és értelmesen bejegyzést szerkeszteni, és a Gtalk sem dobál, a Google meg végre megtalálja, amit keresek benne. (a Youtube csak azért nem hiányzott, mert egész pofás netrádiókat találtam a winampon).

egy alufoliagalacsint talaltam a hatizsakom aljan. kosz Manci, ezzel eljatszadozom a ho vegeig.