Örök hála Rnek amiért ma elviselt, terelgetett és aránylag helyre
pofozott. Még mindig kicsit nihil vagyok, de sikerült pár programot
kiiktatnom az életemből (most nem akarok bele gondolni abba, hogy
mennyire siralmas, hogy ennek örülnöm kell) s tanulni fogok. Talán
szépen lassan utolérem magamat, bár ez most eléggé leírhatatlanul
messzinek tűnik.

Tudatosul bennem, hogy ma 05/05/05 van. Fel kell hívnom valakit ma. Minden 05/05-ön fel kell hívnom ugyan azt az embert.

Hát letargiám vhogy nem javul, úgy veszem észre. Kialudni nem tudtam
(pedig az volt a terv), mert franc tudja miért felriadtam hajnali
5:45kor, ami kissé derékba törte a pihenést. Egyébként meg valahogy
nagyon furcsa ez a reggel, mintha minden egy egész kicsit máshol lenne,
mint ahol tegnap hagytam. Mintha fogták volna az Andrássy út villáit és
spontán jelleggel  megkeverték volna őket. Minden ismerős lenne,
de vhogy valami mégsem stimmel. Na, kb így érzem magamat. Emberek,
akiket ismerek, de most mégsem értem pontosan. Inkább nem is találkozok
már senkivel, mert rémisztő ez a furcsa érzés, hogy vmi nem stimmel
ebben a találkozásban, hogy valami félrecsúszott a beszélgetésben. Már
tényleg szinte senkivel se merek kommunikálni, mert ki tudja, miből mi
fog véletlenül kisülni.
Aki most mondaná, hogy feküdjek vissza, az menjen el helyettem
jegyzetért, fénymásolja le, tanítson egy óra angolt, majd üljön végig
egy magyar nyelvtan agytágítást. Én akartam aludni. Ha legalább
álmodnék jó dolgokat, de az egyetlen értelmes dolog amit álmodtam
mostanság az volt, hogy exgrafikussal kedélyesen beszélgetek egy
vonaton és elmagyarázza nekem, hogy van egy pasija és mennyire boldog,
én meg teljesen kedélyesen örülök ennek a hírnek. Na jjó, megyek
jegyzetet kajtatni, hurrá. Minden szempontból úgy érzem magamat, mint
akin átment egy úthenger. Pedig rám azért igazán nem jellemző ez a
rémes nihil hangulat.

Ja és még vmi. Van egy ilyen az ELTEn, hogy CETT (Centre of English
Teacher Training). Nem akarom fikázni, mert ott tanít kedvenc tanárom
is, mellesleg én is oda jjárok, szóval egy minimális lokálpatriotizmus
elvárható lenne, de azért gondoljunk csak bele, egy évvel ezelött én
oda szmabáztam be nyelvi szigorlat szóbelire Che Guevara trikóban és
nem véletlenül. Van vmi határozottan lélekromoló abban a helyben. Eddig
én voltam kb az egyetlen, aki nem parázott, hogy tanár lesz, sőt, őrült
neki és lássuk be, alapvetöen eléggé tisztában voltam azzal, hogy nem
lehetek szar tanár, mert nem. Aztán jöttek a leadandók és szó se róla,
nem kaptam még vissza semmit, de ahogy elnéztem, hogy mások miket adnak
le, hirtelen belém nyilalt, hogy én egy feletébb  unalmas tanár
leszek, nulla fantáziával. Tudom, hogy vhol baromság, de a drága CETT
már megint sikeresen meggyőzött arról, hogy egy rakás szar vagyok és
soha se leszek alkalmas arra, hogy bárkinek is bármit megtanítsak. Nem
akarok tanár lenni. Inkább sikítozva elmenekülnék, ha mernék. De nem
merek, ma leadtam a szakdolgozat címbejelentő papíromat és lehangolt,
de nagyon. Semmi kedvem belevágni az igazi életbe. Szívesen
önállósodnék, de nem, nem akarok dolgozni és tanárnak meg mélységesen
bénának érzem magamat bármihez is. Szimpatikus tanár lehetek. De jó nem.

Van egy lengyel szleng kifejezés : nie kontaktuje, vagyis nem
kapcsolódok/csatlakozok. Pontosan ebben az állapotban érzem magamat.
Ködösen, illetve sehogy sem érzékelem a külvilágot, mintha egy tömeg
közepén elengedték volna a kezemet és én meg csak állok és nem tudok
lépni. Kissé szerencsétlennek érzem magamat, hiába. de elmúlik. Semmi
gáz. Csak inszomnia, nikotin és kv függőség. Meg egy kis semmiségnyi
vizsgaidőszak, ami minden beszélgetésre rányomja a bélyegét. De elmúlik
ez is, mint az összes eddigi.

Háh, én örök idealista, akkorákat tudok pofára esni…De hagyjuk,
létformám a kedvesség, ezt nem fogom feladni, csak pofán kapok egy bazi
méretű pofont időről időre. De változni sose fogok. Ez legyen a
legnagyobb bűnöm. Nálam nem érvényesül a szemet-szemért dolog.

Gyerekek, ha sikerü a 7en semmit se elfelejtenem, akkor csoda történt.
Többnyire ezer dolgom van, a szó legszorosabb értelmében. Ha nem ájulok
el szombat estig (amikor is kikapcsolódok ünnepélyesen szinházban, majd
Besh o Drom koncerten, Szinésznőstül, R, E, Cs-stül) és tényleg nem
kutyulok össze semmit, akkor a kvt háziistennek nyilvánítom,
közvetlenül saját magam után. Alapvetően szeretem, ha abszurd dolgok
történnek az életemben, de ennyire? Na hajrá, írok egy fasza kis song
based lesson plant, vagy mi a halált. Egy olyan számot fogok
felhasználni, amit senki se hallott soha, hurrá, őrülni fognak nekem. A
lázadásról szól, mily meglepő 🙂

Itt van nektek a szövege, ez az én személyes életfilozófiám.

Pulp: Misfits
Mis-shapes, mistakes, misfits.
Raised on a diet of broken biscuits, oh we don’t look the same as you
We don’t do the things you do, but we live around here too.
Oh really.
Mis-shapes, mistakes, misfits, we’d like to go to town but we can’t risk it
Oh ’cause they just want to keep us out.
You could end up with a smash in the mouth just for standing out.
Oh really. Brothers, sisters, can’t you see?
The future’s owned by you and me.
There won’t be fighting in the street.
They think they’ve got us beat, but revenge is going to be so sweet.
We’re making a move, we’re making it now, we’re coming out of the side-lines.
Just put your hands up – it’s a raid yeah:
We want your homes, we want your lives,
we want the things you won’t allow us.
We won’t use guns, we won’t use bombs
We’ll use the one thing we’ve got more of – that’s our minds.
Check your lucky numbers, that much money could drag you under, oh.
What’s the point of being rich if you can’t think what to do with it?
‘Cause you’re so very thick.
Oh we weren’t supposed to be, we learnt too much at school now
we can’t help but see.
That the future that you’ve got mapped out is nothing much to shout about.
We’re making a move, we’re making it now,
We’re coming out of the side-lines.
Just put your hands up – it’s a raid.
We want your homes, we want your lives,
we want the things you won’t allow us.
We won’t use guns, we won’t use bombs
We’ll use the one thing we’ve got more of – that’s our minds.
Brothers, sisters, can’t you see?
The future’s owned by you and me.
There won’t be fighting in the street.
They think they’ve got us beat but revenge is going to be so sweet.
We’re making a move. We’re making it now.
We’re coming out of the sidelines.
Just put your hands up – it’s a raid.
We want your homes, we want your lives,
we want the things you won’t allow us.
We won’t use guns, we won’t use bombs
We’ll use the one thing we’ve got more of – that’sour minds.
And that’s our minds. Yeah.

basszu, szétáll az agyam. Négy azaz 4 darab kvt ittam ma, ami
tulajdonképpen lószar és nem is gáz, csak ami mögötte van. Történ
ugyanis, hogy a syntaxom elmaradt, cserébe Csvel neki álltunk egymást
infó dömpingelni. Ez a hülye tendencia folytatodott egész nap, szóval
most ott tartok, hogy kb 3 oldalt jegyzeteltem napközben címszavakban,
hogy mi mindent kell csinálnom. Nem ecsetelem, csak utálkozok. Csak két
időtartamot fedek fel : 19 munkanap alatt 9 vizsga, ebből 3 szigorlat.
Jövő héten meg 4 zh 3 munkanap alatt, plusz egy grammar presentation
meg két házi leadása. Pénteken megint megyek órát látogatni, reggel
10re, ergo zarándokolhatok hajnalban Máriaremetére.
Utálom, hogy hirtelen minden beszélgetés vizsgaidőpontokról,
jegyzetekről és nem létező időről szól. Hova a pikulába tünt a
szabadidőm, meg hasonlók?
Tegnap kaptam apámtól egy rúd marcipánt. Azt zabálom itt lelkesen, többnyire az egészet megettem már.
Jövő héten nézzetek Frei dossziét, Szíriáról lesz szó benne. Mint
említettem, totál lehülyézett mindenki most nyáron, amikor
bizonygattam, hogy már pedig mi tényleg 1 méterre állunk Freitől a
bazár közepén. Ugyan ez volt volt töri tanárommal, aki konkrétan
Damaszkusz utcáin  jött szembe, de látomásnak interpretáltam,
közben ő volt az. Na de mindegy.
Megyek, tanulásba fulladok.

Höhö, lassan már a fél elöző életem fenn lesz MSNen. Most épp egy
feletébb szőke volt osztálytársamra találtam rá. Nagyon kedves volt, de
kicsit butácska a drága. Most molekuláris biológiát tanul. Ez az év
poénja. Be kéne szenvednem magamat az egyetemre és végig aludni a
szintaxot… Majd olvasok Francoise Sagan-t, ez már sokkal jobbnak
tűnik, mint az a feltörekvő nyanya.
Álmomban….jéééézus mária, álmomban PePszi szigorlatra mentem és nem
tudtam semmit, gondoltam blőffölök majd. Irásbeli volt ( valójában
szóbeli) és a Nemzeti Szinház kamara termében volt, ami álmomban egy
böszme előadó volt. Próbáltam stratégiai helyre ülni, Cshez és Rhez
közel, de nem egészen jött össze a dolog, így gondoltam, beülök bárki
mellé. Amikor elkezdődött a vizsga, akkor elkezdtek nekük vetíteni
vmit, a Sims2ből és arra jutottam, hogy kis szerencsével még át is
megyek, elvégre az elöző vizsgaidőszakot át Simseztem…
Emellett meg térden állva könyörögtem anyámnak, hogy hadd költözzek el itthonról.
Utálok vizsgákkal álmodni, az már a vég kezdete.
Inkább bemegyek syntaxra, majd kvzok egy sort a Színésznővel, akit
hetek óta nem láttam. Este meg gyárthatok song lesson plant, marha
unalmas és a fülemen jjön ki a dolog, de vhogy muszáj túlélnem ezt a
kevés időt.
A hétvégémről meg talán majd még mesélek.

na, hazatértem a szokásos idő-tér szakadásomból. de msot komolyan,
annyira el vagyok varázsolva, hogy annak ellenére, hogy több mint 4 éve
közlekedek rendszeresen Pesten BKVval, a Jászain hirtelenjében nem
tudtam melyik oldalon nyilnak az atók. Ááá, semmi bajom, köszönöm. Bár
lássuk be, ebben a városban, ileltve bennem van vmi feletébb abszurd. A
dolgok ott kezdődtek, hogy a vonaton a mellettem ülő pasas állatorvosi
kórbonctan jegyzeteket olvasott, majdnem rosszul lettem, amikor
belenéztem, gyorsan visszamenekültem Chaucerbe. A Délinél laza
mozdulattal majdnem akkorát vágodtam a lépcsőn fölfele, hogy öröm lett
volna nézni, de szerencsére voltam annyira béna, hogy a botlással
szinkronban elgáncsoljam saját magamat, így valahogy két lécsőfokkal,
de talpon találtam magamat. Mozdulatsoromat 5 percen belül ketten is
megismételték, csak ők el is estek, ez már azért kicsit furcsa
egybeesés volt, de semmi baj, enyhe hiba a mátrixban, megesik.
A moszkva egyik csücskében volt időm rácsodalkozni egy lerobbant BKV
buszra, mely a árda sziget kellős közepén pihent, kissé eklektikusan
feldobva budapest egyébként nagyon unalmas látképét. nem volt időm a
busszal szarakodni, mert közben mellettem egy 35 éves női hippi
fojtogatta magát egy kiló rózsafüzérrel, miközben egy minimum 1
méteres, agresszív piros esernyőbe kapaszkodott vadul. Most őszintén,
leírnám ezeket egy regényben, elkönyvelnének mint (zseniális) őrült,
illetve erőltett műbaromnak. Pedig ez így törntént. Lehet, hogy csak
nekem vicces, de mindegy.

Rájjöttem, hogy nekem egy csomó ember egy csomó dolgot mesél, amit én
összerakok egy bizonyos logikába, ami nem mindig egyezik az övékkel.
Ezért tudok néha meglepően fontos szerepet játszani egyesek életében,
mert átlátom, amit ők nem. De ez közhely, emellett nem is tudom, hogyan
jutott eszembe, szóval hagyjuk.

Pécs már megint nagyon jó volt és csak határozott lendülettel és
lelkierővel sikerült megfékeznem magamat, hogy ne boruljak zokogva
Volkov vállára bucsúzáskor. De hát én egy erős nő vagyok és nem sírok.
Mert az fölösleges és a gyengeség jele. Pff. Néha I’m so full of shit.
Belém ragadtak ezek a hülye beidegződések 14 éves koromban, azóta meg
elfejetettem kitörölni őket. Talán ideje lenne.

Napoztunk. Annyira rám fért már egy kis felhőtlen napozás (hehe, ezt a
szójátékot, pedig nem is volt szándékos). Lételemem a napfény és a
barnasá. De ezt már rengetegszer kifejtettem, csak akkor még nem a
freeblogon voltam. Mindegy, lényeg, hogy postmodernystka barnán igazán
hepi (mellesleg akkor jobban is nézek ki).

Chauceret kéne jegyzetelnem, de a könyökömön jön ki a téma, inkább lefexem.