Hm, hadd meséljek vmit a külföldről élésről, ha már ugyis annyit
emlegettem ezt a témát mostanság. Van egy Idzsipt klikk, négyen vagyunk
benne, Kártyás, Zosia és még egy csaj Fehérvárról. Fantasztikus
esettanulmányokat lehetne rólunk írni. Ki hogyan élte meg a külföldi
életet, ki hogyan dolgozta fel a múltat. Többnyira az a válasz, hogy
sehogy. Próbálunk nem gondolkodni, nem emlegetni a régi szép időket,
mert tudjuk, ha minden nap eszünkbe jutna az, ami már nincs, akkor nem
tudnánk teljes életet élni. Mindenkit köt oda valami szép emlék, kinek
voltak ott első és legfontosabb szerelmei, kinek (nekem) az utolsó
igazán felhőtlen és ártatlan gyerekévei. Én személy szerint megtanultam
úgy élni, hogy életem jelentős százalékára ideiglenes amnéziát hirdetek
ki és nem gondolok bele, nem vonok párhuzamot és effektíve aktívan nem
emlékszem az arcokra, a helyszínekre, mert tudom, csak rosszul tudok
kijönni a dologból. Aki ismer, tudja, hogy imádok sztorizgatni. Mégis
érdekes elgondolkodni azon, hogy milyen gyakran jönnek elő külföldi
anekdoták.
Abból is látszik, hogy valami nincs rendben ezzel a külföld téma
kezelésével, hogy mindenki egyfolytában vissza akar menni oda (legyen
az Varsó, Kairó, Isztambul vagy Damaszkusz, mindenkinek megvan az álma,
hogy hova akar visszajutni és tulajdonképpen hova akarja visszaforgatni
az időt). Ha valami baj van, akkor automatikusan mindenki visszamenekül
az emlékekbe. Ez néha egészen ártatlan nosztalgiázással kezdődik,
egészen a régi fényképek nézegetéseiig, majd az abszolut tagadás,
amikor az ember mesterségesen elvarázsolja magát. Ebben mondjuk nekem
aránylag még szerencsém van, mert pár évvel fiatalabb értem haza és
jobban be tudtam illeszkedni (hála az EBEnek leginkább, de persze
másoknak is).
Minden esetre le akartam egyszer írni ezt is, nem azért, mert
nyavalyogni akarok, hanem csak azért, hogy tudjátok, az éremnek két
oldala van, mint mindig. Eszméletlenül gazdagító, ha az ember éveken
keresztül külföldön él, más kultúrák, más emberek, nyelvek, ízek, de
azért higyjétek el nekem, az ember megfizeti az árát. Pl. azzal, hogy
hiába hazudik elég jól magának és tudatosan elfelejt visszaemlékezni,
álmaiban nagyon is elő jön a múlt, összes helyszínével és szereplőjével
és összefolyik egy össznépi egyveleggé. Hiába hiszik azt, hogy sznobok
vagyunk, mert nem vesszük észre, hogy melyik nyelven beszélünk
hirtelen, mert nem magyarul éltünk, hanem iksz. Hiába ez a rengeteg
élettapasztalat, ha cserébe azt kapom, hogy mindenhol egy kicsit
páriának érzem magamat, mindehonnan kicsit kilógok, ha akarom, ha nem.
Nem, nem önsajnálkozok, ami van, azt már nem fogom tudni megváltoztatni
és inkább megpróbálom előnyőmre fordítani. Csak amikor látom
egyikünkön, hogy rosszul van és visszasíra a múltat, azt a helyszínt,
ahol emlékszik, hogy felhőtlenül boldog volt, akkor sajnos nagyon is
megértem és eszembe jut ez az egész, hogy kicsit furcsa emberekké
nőttünk fel ebben az életvitelben. Senkinek se a hibája, de jobb
tisztába lenni a mellékhatásokkal 🙂

Hm, így útolag visszaolvasva, tisztára mint valami kétségbeesett angol
lady, úgy fejeztem ki magamat. Ez a “most tökre elájulnék, de hát nem
tehetem meg, ezért flegmán megjegyzem, h agasztó, hogy lángol a
függöny”… na jó, mindegy, ha egyszer ugrálós oldalam van, hát ez van
🙂

Hm izé, most kicsit sokkos állapotban vagyok, ugyanis napok óta vmi
feszül a bal oldalamban. Főzés közben próbáltam megtalálni azt a
pontot, ahonnan az egész elindul, azt meg is találtam és vmi egyszer
csak ugrott egyet az oldalamban, ami azért kicsit abszurd és szokatlan
érzés, ergo ijesztő. Vmivel egyébként mintha jobban lennék, de franc
tudja…Minden esetre tessék nekem elmondani, h mi a frász tud ott
ugrani az embernek? Ez aggasztó…

Na nézzük csak, hol hagytam el saját életem fonalát tegnap…Nos igen,
szóval tegnap mindenféle emberekkel találkoztam, volt aki elérte azt,
hogy 3 óráig révetegen bámultam a semmibe. Tulajdonképpen az egész nap
nagyon furcsa volt, mivel, hogy sokáig Phage kacagása vizhangzott a
fülembe, majd mindenféle furcsa szituációk és mondatok, ezek után meg
az EBE, ami történelme legabszurdabb találkozóját vitte véghez a
Kuplung c. helyen. Mindenki nagyon örült mindenkinek, de ugyan akkor
kicsit máshol is voltunk, ami pár fröccs után teljesen rendbe jött.
Látványosan, illetve marha hatékonyan kommandóztunk Rnek ajándékot és
főleg üdvözlőlapot, melyet a női budiban írtunk, felváltva. Boszi még
le is öntötte magát hősiesen, h legyen alibije 🙂
Ma reggel azzal ébredtem, hogy a karomon  egy píszjel, a másikon
egy szívecske. Kicsit hülyén néztem ki a fejemből, majd rájöttem, hogy
ezt biza boszi alkotta rám, de nem hagytam magamat, elvileg ő is vhogy
hasonlóan néz ki 🙂 Igen tisztel olvasó, kicsit hibbant egy nőszemély
vagyok, azzal a fantasztikus adottsággal, hogy vonzom a hozzámhasonló
embereket, ergo csak fokozódni tud a hibbantságom…Cs jjavasolta,
írjak könyvet, de lehet, hogy ezt az örömet megtartom unalmas éveimre,
feltéve, hogy lesznek nekem olyanjaim.
Kiderült, hogy bécsi őrült csaj, aki a múltkor eltöltött egy hétvégét
nálam, hatásomra teljesen emancipálódott és kvázi nálam  is
hibbantabb lett. Furcsa hatással vagyok az emberekre, esetleg elmegyek
szekta gurunak…Bár ahhoz vmi ideológia is kéne asszem…
Egy csomó dolgot akartam még ide írni tegnap, csak akkor annyira fáradt voltam, hogy fáztam és minden bajom volt.
Ma is álmodtam mindenféléket, de passz, pedi kb 3szor ébredtem fel
éjszaka, amit sose szoktam és egyébként is. Szóval majd talán
felsikítok, h mi volt az, de lehet, h sose derül ki, minden esetre
érdekes volt, hogy utána felriadjak…
Hétfőtől egyetem, fúj, fúj, muszáj addig még egy kicsit kirugni a
hámból, meg egyébként is, hétfőn elvileg előkészítjük a jövő heti
partyt, gyanus, hogy emelkedett hangulatban leszünk akkor is, mert ugye
a kreativitás 🙂
Kár, h leírhatatlan a tegnap esti fejem, amikor valami más dimenzióba
teleportálódtam egy mezei kis mondattól (persze lehet, h nem a mondat
volt a lényeg, hanem addigra esett le minden más…) és bambán néztem
ki a fejemből, egészen hosszú időkre elnémulva (kicsit szokatlan
jelenség, elhitetitek…). Szerencsére Cs megértő volt, majd egy idő
után összeszedtem magamat. Alapvetöen az egész tök jó, főleg, hogy
mostanábban kezdtem aggódni, hogy nincsenek rám kellő hatással az
emberek és a dolgok, magamtól simán kapok euforikus rohamot, de
különben annyira nem. Asszem ideje alkalmaznom boszi alapelvét: “ne
gondolkodj”. Lehet persze, hogy akkor ez az egész blog meg fog szüni 🙂

Na kérem szépen, az úgy volt, hogy tegnap elmentem találkozni a
Kártyással, akivel kisebb megszakításokkal ugyan (rohangáltam száz
felé, á la mérgezett egér), de kellemesen elbeszélgettünk pár órát.
Közben nagyban szervezkedtem a ma estével kapcsolatosan, így küldtem
egy smst Rnek, hogy mi a pálya, mire egyszer csak megjelent elöttünk,
mint kiderült egy fél emelettel fölöttünk ült egy kedves barátjával,
akit azzal a mozdulattal elhívtam az éppen aktuális buli-prodzsektbe.
Legnagyobb meglepetésemre egyből belement, pedig most látom életembe
másodszor ezt az embert. Ezek után jött Phage, Kártyás ment, de azért
futólag sikerült rájönniük, hogy azért közvetetten ők is ismerik
egymást, how surprising.
Na és akkor itt kezdődött az, hogy Phage-el átbeszélgettünk 12 órát.
Elöször a Szimplában tobzodtunk, egy idő után megint R társaságában,
aki most egy újabb, általam is ismert barátjával volt. Remekül
szórakoztunk pár fröccs erejéig, majjd kikötöttünk az eddigi házi bulik
helyszínén, ahol kellemesen bepunnyadtunk. Rtől bucsúzolag még
lejmoltunk egy Nightwish cdt, így azt hallgattuk, masszív sztorizgatás
és kellemes hangulatok közepette. Amikor elöször órára néztünk, f4
volt, amin kicsit meglepödtünk. Végül 6 körül váltak szét útjaink. Én
haza estem, de csak f8 körül tudtam elaludni, akkor meg olyan
hibbantságokat álmodtam, mint vmi rossz Tim Burton mese, határozottan
ötletes volt, esküszöm, kéne belőle írnom egy sci-fit, marha nagy
sikere lenne. Persze a legjobb az lenne, ha megtudnám razolni, illetve
kellőképpen leírni. Tele volt mindenféle szörnyekkel az álmom, de nem
az a hú de gonosz rémisztő izé, hanem az a kellemesen nyomasztó, kicsit
hibbant valami, ami lehet szimpatikus is, attól függ, milyen
szerepkörben. Ilyen illuzió világ volt az egész, volt 3 szoba, ebből az
egyikben volt valami mágikus aura, amitől minden normálisnak tünt, de
amint kigyalogoltam abból a szobából, hirtelen minden tárgy animált
lett, mindegyikről kiderült, hogy voltaképpen egy szörny. Volt egy
főhősnő is, akinél latogatóban voltam és az mágikus szobában csodaszép
volt, de amint kilépett onnan, nevetségesen kövér lett. Én valahogy
próbáltam megtörni az átkot, próbáltam mindenkit visszavarázsolni
azzal, h közöltem velük, hogy én szeretem őket, de nem nagyon hatott a
dolog, mármint a hősnőre egy picit talán, de egy idő után már teljesen
kezdtem összezavarodni, hogy most akkor melyik a normális állapot és
melyik az elvarázsolt. Rám nem hatott a dolog, csak a környezetemre.
Mindez valami futurisztikus közegben volt, ilyen 70es évek sci-fije
díszletben, időnként Godzilla tünt el egy ház mögött. A hősnő
megszeretett egy idő után és hazateleportált, mielött teljesen
összezavarodtam volna. Bucsuzoul megcsókoltam és elteleportálodtam.
Heh. Szóval, h ez most mi a turót akarhat jelenteni… Mármint van egy
sejtésem, de szívesen fogadom a javaslatokat! Egyébként az egésznek az
a kellemesen beteg, Nightmare Before Christmas/Marilyn Manson klipp
fílingje volt. Nem volt kötelezően kellemetlen csak nagyon furcsa és
újszerű. Ezek a szörnyek mindehol, melyek csak a hősnőnek
engedelmeskedtek…Frappáns mit ne mondjak.

Ezek után kérem szépen meg azt történt, hogy elaludtam a f1es
találkozómat boszival, aki ezért abszolut nem haragszik, amiből csak
két következtetést tudok levonni :1)több vekkert fogok használni
2)boszi egy áldott jó ember

Szóval most beszéltem Csvel, kivel 5kor találkozok, ő fizikai
erőszakkal kirángatott az ágyból, jogosan attól félve, hogy esetleg az
5órát is elalszom (képes lennék rá, eszméletlenül sokat tudok aludni).
Utána újra konzultáltam boszival, aki közölte, hogy micsoda hülyeség,
feküdjek csak vissza, hogy addig is pihenjek (hogy képes vki ilyet
mondani, miután 30 percig várt rám a minusz százban? asszem el kéne
gondolkodnom egy pöttyet a körülöttem gravitáló emberekről és a hülye
paranoid rohamaimról). Szóval most össze vagyok zavarva, de az az
igazság, hogy a pánikroham amiben ébredtem marha hatékonyan
felébresztett, íy megpróbálok vmi hasznosat is csinálni, hogy anyukámat
kicsit kiengeszteljem mindenféle telefonszámlák és későnhazajárások
miatt (kb két napja nem találkoztunk, pedig egy helyen lakunk, csak
mindig korán megyek el itthonról és másnap jövök haza…). Holnap
megyünk moziba együtt végre.

Kissé tompa vagyok, no. Lehet, hogy a túlzott alvás teszi. Komolyan,
lassan már ott tartok, hogy üdébb vagyok, ha kevesebbet alszok, mert
akkor legalább visz tovább a tudat, h ezer dolgom van. Most meg nemes
egyszerüséggel szétfolyok. Tegnapi mozi tök pofás volt, szeressük az
animációs filmeket, főleg ha voltaképpen egy retro-futurisztikus-James
Bondról van szó. A régi James Bondok nagyon pofásak, csak mostanság
tisztára elszarják őket túlzott modernitással.
Most ittam meg első kávémat. Lehet, h ez a bajom, hogy nem iszok napi 4
kávét… Tegnap pl nem is ittam…Hm kezdem érteni punnyadtságom okát 🙂
Most megyek találkozni a Kártyással, utána meg Phage-el züllünk kedélyesen.
Elvileg holnap este van vmi EBE hepaj, de kissé se tudom
összekoordinálni a népet, mert vhogy ezt a feladatot mindig én válalom
fel (túlzott buzgóság biztos, vagy mitomén). Asszem feladom, h napokkal
elöbb tudjam, hogy mit fogok csinálni. Hülye szokás egyébként is.
Mondjuk mindig ez az össznépi szervezetlenség van, amibe idegbajt kap
mindenki mire effektíve találkozunk, de azért szeretek én mindenkit és
egyébként is, ha csak úgy, simán tudnánk találkozni, akkor meglepődnék
🙂
Na jó, a végén még el fogok késni, pedig még akartam mindenféléket
írni, pl. hogy BBtől megtudtam, hogy exgrafikus mindenféle csajoknak ad
kölcsön pénzt, akiket “barátnak” hív, amiben csak az a meglepő, h :
exgrafikus smucig mint állat, aki konkrétan kiselőadást tart az
embernek ha virágot hoz, h mennyire ká drága volt az a virág. Emelett
tudtommal nincsenek barátai, de persze a világ változik…Össznépi
reakció a hír hallatán (anyukám, E, K, illetve jó magam is kánon szóról
szóra ugyan azt kérdeztük): Exgrafikusnak van pénze??!! Nos, ezek
szerint mindig is volt, csak rám nem. Na jó, egyre inkább az az
érzésem, hogy minnél többet foglalkozok ezzel az emberrel és minnél
jobban felfedem valódi személyiségét, annál inkább saját hülyeségemet
írom körbe. Szóval na, a jövőben megpróbálok nem hibbant libaként
cselekedni…

Hum hát izé, na most ebből a nagy olvasásból többnyire az lett, hogy
anyukám legnagyobb szrönyüségére hajnali f4-ig ott ragadtam a gép elött
és kellemesen elcseverésztem Phage-el. (Ergo a Joyce vagy Woolf
kérdésre a Phage volt a jó válasz, ki hitte volna… :))Ezek után meg
valahogy izé, szóval nem értem de délután 3kor sikerült végre
felébrednem, igaz többek is telefonáltak jegyzetek és indexek témában,
de ez nem akadályozott meg abban, hogy utána édesdeden visszaaludjak…
Mindegy legalább kialudtam magamat, bár kicsit sokkol, hogy ennyit
azért már durva aludni…
Esik a hó 🙂 Ez ilyen pozitiív hír, bár kissé sötét van tőle és valószinüleg seggre is fogok esni, de sebaj.
Ja mert, h mindjárt rohanok Csvel találkozni, utána meg moziba
Ardinnal, megnézzük végre a Hihetetlen Családot, már egy ideje
próbáljuk, csak hülye vizsgák és mifenék.
Majd mesélek! Most megprobálom összetákolni magamat…

Miért van az, hogy körülöttem senki se szereti Virginia Woolfot? Na jó, minusz Bonszájmacska, de ez még mindig nem jó arány ahhoz képest, h mennyire zseniálisnak tartom azt a nőt. illetve amit ír.  Szóval most elkerülendő, hogy tök punnyadt legyek és nulla hasznos tevékenységgel feküdjek elkezdtem olvasni a Wavest, vagy az Ulyssest, elöbbit angolul, útobbit franciául. Az Ulysses egyébként Joyce (csak mielött megvádolnak bármivel is), csak mivel, h én stream of consciousness örült vagyok ezért egy kategoriába tudom őket sorolni. Hm, melyiket is válasszam…? Persze az is lehet, h megnézek egy animet, minden esetre valami kultúrát kell magamhoz vennem, legyen az akár szubkultúra is,c sak ne legyünk tétlenek. Irigylendő a dilemmám, Joyce vagy Woolf? hm hm…

Tiszta full kába vagyok. Délben ébredtem, de az éledés szó jobban
stimmelne. Tegnap este mégse Zosiával and co.-val találkoztam, hanem
lengyel konneksönömmel mentem el a Ráday utcába a kollégiumba.
Bevetettük magunkat a konyhába(2×1 méter spájzostul) és teázgatás
közepette röpke 5 órán keresztül váltotuk meg a világot. nagyon jó
hangulata van az ilyemi beszélgetéseknek. Időnként kizarándokoltunk a
lépcsőházba dohányozni, álltunk a sötétben és szakadtunk a röhögéstől.
Néha átlibbent a konyhán egy orosz lakótárs egy szál kombinéban és
kedélyes kiselőadást tartott Szetn Pétervárról, illetve a magyar
kaukázusi kefirről, melynek minősége sokkal rosszab, mint az oroszé.
Szóval kellemesen multikulturális estém volt, kb 3ra értem haza a 6Ével.
Arról a buszról könyvet lehetne írni. Személy szerint utálom és ha nem
muszáj nem is veszem igénybe, mert nem egyszer hánytak már le rajta
(illetve hánytak majdnem le, ami kb ugyan olyan kellemetlen). Kezdjük
azzal, hogy az a busz mindig tele van. Tök mindegy, hogy hánykor és hol
száll fel rá az ember, leülni képtelenség és tiszta zsufolt az egész
(ami rosszul érinti az embert amikor konkrétan el szeretne ugrani
valami vagy valaki elöl). Emelett meg egészen érdekes a populációja.
Tele van partyzó ifjakkal, akik általában vagy egy másik
szórakozóhelyre mennek, vagy hazafelé tartanak, időtől függően. Minden
esetre mindig van egy rakás hulla, illetve idiótán vihorászó társaság,
akik látványosan dülöngélnek az emberre. Szó se róla, düllöngélő és
vihorászó társaság már én is voltam 🙂 Vannak még a homelessek is akik
vagy békésen alszanak, vagy szídják a
kormányt/rendszert/életet/valakit. Szóval van ott szag, szín es hang
kavalkád. A 6os É-n mindig történik az emberrel valami, hol jó, hol
rossz. Egyszer pl a ZPből kicsit intoxikálva próbáltam eljutni a Süss
Fel Nap c. intézménybe, amit akkor még nem tudtam, h hol van (ó
ártatlanság kora!), szóval a buszon megkérdeztem valami népektől, akik
nem csak felvilágosítottak, de még le is itattak kedvesen vmi borral.
Hát jó.
Egy másik alkalommal télen egy csajjal, aki mellettem ült, felváltva
kezdtünk el tüszögni, 10 perc után egy burleszk jelenet jött ki az
egészből, tök jól elbeszélgettünk. Tegnap meg egy pasast láttam meg
kalapban, hasonló, mint az enyém (ami épp rajtam volt). Ezen elkezdtem
mosolyogni, mire a  pasi zavarba jött, majd érdeklődve
vissznézett, mire mosolyogtam a szemébe tovább de aztán rám tört a
prüdéria, szóval elnéztem, de aztán persze vissza, stb, így ment ez
egészen addig, mig majdnem elfelejtettem leszállni, feletébb emelkedett
hangulatban 🙂
Szóval történnek ott kellemes dolgok is az emberrel, igaz nem túl gyakran.
3kor még neki álltam kiolvasni Varró Danit, amit Phage-től kaptam
kölcsön. Szinte az egészet kiolvastam “csak beleolvasok egy kicsit”
cimszó alatt. Nagyon vicces, hogy Géher Istvánt és Nádasdy Ádámot
emlegeti költeményeiben, akik engem is tanítanak, helyesebben
taníthatnának, mert ugyan minden tiszteletem és elismerésem Nádasdy
Ádámé, nem azonosulok az angol fonetikával, ő pedig azért pöttyet
szigoru (bár Varró Dani szerint nem egy Macbeth ;)). Géher helyett
meg  Kállaynál voltam, ha esetleg valaki ELTE angol szakra készül,
csak nyugodtan forduljon hozzám, szívesen tartok kiselőadást szakunk
neves előadóiból 🙂
Na most vagy megnézek valami filmet, vagy olvasgatok vmit, kiürült a lakás, ezt ki kell használni 🙂

Na, hát valahogy azért mégis az alvás mellett döntöttem, amit jól is
tettem. Most olyan kellemesen kialvatlan, de stabil állapotban vagyok.
Tök jó a kedvem, meg minden. Megyek  is lassan találkozni Zosiaval
és az egész Idzsipt klikkel, elvileg lelkifröccsre. Effektíve lehet,
hogy vad partyba fulladunk, ki tudja. beszéltem Csvel is, jó lesz
másodikán találkozni össznépileg, addig meg kipihenni magunkat és
egymást. Sálálá. Phage szerint vicces a blogom, amin totál bedrogozva
írogatok. Ez megragadott tegnap 🙂
Most izé, tehetek én arról, hogy jó kedvem van és éppenséggel nincs
okom nyavalyogni és “16 éves vagyok és meg akarok halni” tipusú
blogokat írni? Hülye klisé, hogy az ember akkor csak jókat írni, ha
maximálisan szevend. Szenvedtem én eleget köszönöm, volt pár év az
életemben amikor kicsit se voltam ilyen euforiadús, mint mostanság, ha
most már nem fogok tudni mély filózofiai verseket írni, hát Istenem,
annyi baj legyen, többet ér nekem ez a konstans boldogság. Egyébként
Phage-nek igaza van, rég voltam “tiszta” , mert ez a boldogság tényleg
mámorító.
Kérem szépen, 3as lett a morfóm. Ez egy gyönyörű szép hír. Szép befejezés erre a pocsék vizsgaidőszakra.
Készülödnöm kéne, de én csak ülök itt révetegen és heppi vagyok, bárki bármit mond, ez így marad.
Egyébként na, tudok azért kevésbé hippiket is mondani, pl azt, hogy ma
reggel kitört belőlem, hogy az agyamra megy, ha valaki nagyképű és
képtelen megbecsülni valamit. nem vagyok én mindeható, de szívesen
felpofoznám, azt, aki nem veszi észre, hogy fantasztikus esélyt kapott
az élettől, mert minden szar. És mindig minden szar lesz, mert az ilyen
embereknek nem lesz soha semmi jó. Ez nem idealizmus csókolom, ez
baromság. Aki semminek se tud örülni, az fortyogjon a szar kedvében
élete végéig, magával tol ki.
Emelett arra is rájöttem, hogy kicsit attól is hülyét tudok kapni, ha
valakire rátör a kioktathatnék és a “majd én megváltoztatlak”. Az
ilyenek menjenek hittérítőnek, ha madj igényét érzem, h változzak,
akkor majd szólok, vagy, még jobb, cselekszem!
Persze mind a kettő konkrét példa alapján jött, de nem fogok itten
anyázni, ez nem az a fórum, meg egyébként is, túl rövid az életem, hogy
ilyeneken fennakadjak, kemény eufória óráktól esnék el, ami szörnyű bűn
lenne 🙂