ma reggel arra ébredtem, hogy álmomban Hubbie beesett két metró szerelvény közé, engem meg vitt tovább a jármű, majd franciául kellett érdeklődnöm, hogy mi történt vele.

ezek után konstatáltam, hogy a bal szemhéjam misztikus okokból feldagadt egy pöttyet, így nem tudom teljesen kinyitni a szemem. bár tegyük hozzá, legalább nem fáj.

most meg eleredt az eső.

tisztára mintha hétfő lenne.

a mai napon egy kb 3 kilométeres szakaszon 33km/órával sprinteltem masszív szembeszélben.

kurva jó érzés volt.

(tudom, nem egy tour de france, de valahol el kell kezdeni)

a hétvégét aktív pihenéssel töltöm, vagyis baráti összejövetelekre megyek és baráti összejöveteleket szervezek magamhoz (palacsinta partynak álcázot tivornya, vagy mi), rengeteget alszom, próbálok olvasgatni, de nem megy, és főleg rengeteget biciklizem, leginkább a biciklifutár eb-re, amit ezen a hétvégén rendeznek pesten.

most pedig kéksajtos-gombás rizottót fogok főzni két takarítás között (pörgök, bazzeg).

na kettő darab órát aludtam reggel f8 és f10 között, ebben az időzónában azt álmodtam, hogy valaki letörte a laptopom monitorját, és ezért nem tudok dolgozni.

hm… Freud?

ha valaki valaha megkérdezné, hogy mit bírok szeretni a francia nyelven, most figyeljen:

a magyar István névnek két megfelelője is van franciául, az egyik a Stéphane, a másik pedig a kevésbé ismert Étienne.

Lyontól nem túl messze található egy elég ismert focicsapattal rendelkező város, úgy hívják, Saint-Étienne.

ennek a városnak a lakóit stéphanois-knak hívják.

hát ezért szeretem.

egyébként néha próbálok tenni az életemet megmérgező káosz ellen. egyszer például elmentem pszichológushoz. nem volt különösebben nehéz, mert iskolában dolgoztam akkor és egyszer csak szóltak, hogy lett pszichológusunk, menjünk hozzá lelkesen, ha van kedvünk, arra van.

be is mentem hozzá és valamiért úgy éreztem, hogy jaj de jó, most majd választ kapok életem összes sarkalatosabb kérdésére, és talán megszűnik az életemet megmérgező káosz. én kis naiv.

mondanom se kell, hogy egy órán keresztül hallgathattam a pszichológus csaj élettörténetét és a friss szakítását, valamint svájci kalandjait és a francia nyelvvel kapcsolatos szorongásait.

a végén még meg is köszönte, hogy meghallgattam és hogy jöjjek máskor is csevegni. ha ha. a folyosóra se tettem be a lábam utána.

(időközben rájöttem, hogy a káosz nem mérgezi az életemet, hanem inkább táplálja és nem kell ellene tenni.)

te jó ég, épp a jövő házát mutatják be ebben a lakberendezési műsorban, a pasi egy azonosítóval belép a házába, ettől kikapcsolódik a riasztó, felkapcsolódik a villany az előszobában, felmennek a redőnyök és bekapcsol a fűtés. e mellett még a tükörben elhelyezett monitorokon elolvashatja a reggeli borotválkozás közben a híreket, vagy akár filmet is nézhet (a tükörben!!!).

én meg 4 napja nem bírom beüzemelni ezt a kurva routert.

komolyan mondom, lassan már ráengedhetnék pár szakértőt az agyamra, hogy tanulmányozzák az alváshiány hatásait.

egyébként elég jól el tudom mondani, mi jellemzi ezt az állapotot.

ha nem alszom eleget, akkor többnyire nyűgös vagyok, sokat beszélek (még annál is többet, mint szoktam), ég a szemem, néha kicsit szédülök, állandóan éhes vagyok és kipurcan a rövidtávú memóriám.

de tényleg. képtelen vagyok visszaemlékezni délben, hogy mit is csináltam délelőtt, néha a mondatom közepén érdeklődve pislogok a másikra, hogy “mi? én beszéltem? komolyan? nem te?”

egyébként ennek még talán értelme is van, elvégre az ember alvás közben pakolja át a rövidtávú memóriájából a hosszútávúba a dolgokat, a rövidtávú memória meg mint tudjuk, véges, szóval simán lehet, hogy egyszer csak kiraknak egy “megtelt” táblát az agyam egyik részére, de azért mégis csak sajátos így az élet.

arról nem is beszélve, hogy ha egy egész nem alvásos korszakról van szó, akkor a fizikai tünetek tompulnak, a zokni agy-effektus viszont hatványozódik, tehát kvázi fogalmam sincs, hogy miket beszélhettem tegnap, de a hosszútávú memóriám viszont non stop böfögi fel magából az emlékeket, ezért állandóan sztorizgathatnékom támad, és minden használati tárgyról legalább öt különböző kapcsolódó történet jut eszembe az elmúlt tizenöt évből.

olyan, mintha fiatalkori elhülyülésben szenvednék, vagy miben.

na jó, jó, de most mi motiváljon? a kocsmából már megjöttem, munka még mindig van és az új bicikli is csak jövő hét keddre lesz kész.

(és ne mondjátok, hogy az alvás motiváljon, mert akkor elalszom és sose fejezem ezt be)

semmi sem motivál jobban a munkára, mint hogy időre megyek a kocsmába.