azért az elég jó, hogy ma reggel akciófilmet néztem, mert ezért fizetnek.

hehehe.

a mai napon két jó dolog történt:

– az egyik, hogy végre megszabadultam a szombatra esedékes kurva sokat pofázós főzőshowtól

– a másik sokkal izgalmasabb számomra, ugyanis bicikli van az ügyben, méghozzá egy új (igen, ez lesz vesztem, de már beletörődtem). a múltkori csodaszépségről ugyan lemondtam (bolygóláng: majd megpróbálok róla felrakni egy nyomi mobilos képet, de más nincs róla sajna), de sikerült találni ugyanott egy 52-es gitane vázat a 60-as évek végéből, amire ha minden jól megy, összedobnak nekem egy városi rombolót, ami nem csak csodaszép lesz, de praktikus is, így végre nem versenygumikkal kell majd nekiindulnom a traktornyomos szentendrei útnak, meg nem sufni tunninggal rögzítik a sárhányót, nem utólag próbálják ráerőltetni szegény vázra a nem odaillő alkatrészeket, hanem eredetileg is ilyennek tervezték (pontosabban terveztem én; egy órát álltam a műhelyben a két méteres pasival, aki fél percenként új alkatrészeket mutatott fel nekem, de végül mind a ketten jól jártunk). szóval ha minden igaz, teljes kéjhömpöly vár rám, a bicikli egyszerre lesz gyönyörű és ideális választás őszre/télre és könnyedebb túrákra (ezt a felhasználási területet jelenleg nehezen tudom lefedni, vagy csak közepes életveszély árán), ráadásul fele annyiból kijön, mint a két héttel ezelőtti országúti csoda, aminek nem vettem volna sok hasznát.

(most már csak el kell adnom a kiszuperált rudolfot és le kell tudnom két melót péntekig, ez már igazán lófasz, ahhoz képest, hogy már azt se tudom, hol vagyok a kialvatlanságtól, sálálá)

kezdem elveszíteni az egyébként legendás önfegyelmemet ( a héten például simán ott hagytam pár rég nem látott barátot és egy üveg ukrán vodkát, hogy le tudjak időben feküdni, sic transit gloria mundi…).

ezt az egyet utálom egyébként a szabadúszásban, hogy olyan szörnyű önfegyelem kell hozzá, hogy életem további területeire szinte nem marad semmilyen elszántság bennem (éljenek az éjszakai zabálások és a rendszeres fohászkodások, hogy holnaptól minden nap dolgozni fogok), ráadásul ha “vétkezem”, mert teszem azt 18 óra helyett csak 16-ot dolgozok, mert egyszer csak kikapcsolt az agyam és leültem született feleségeket nézni (vagy egyszerűen csak elaludtam), akkor meg utálom magamat, hogy mennyire hatékonytalan vagyok (tudom, hogy nincs ilyen szó). pedig már így is többet dolgozom, mint egy gyári munkás. cserébe viszont nem is keresem magam betegre, szóval nem tudom, mi a megoldás, mindenesetre talán meditációs órákat kellene vennem…

a minap álltam a jászain és a biciklimnek támaszkodva vártam tanítványomat, amikor elcsoszogott mellettem egy tata (abból a bottal csoszogós, hasonló korú fittebb nénivel járó típusból), akinek megakadt a tekintette a biciklimen. közelebb csoszogott, a néni a másik irányba nézett éppen, a bácsi odamotyogta neki, hogy “de szép kis canga”, de a néni nagyothallhat és nem reagált, erre a bácsi a fél utcát megállítva a fülébe üvöltötte, hogy “mondom nagyon szép kis canga ez” és közben a botjával a biciklim felé hadonászott. a néni elnézően nézett rám, a bácsi a kormányomat fixírozta, én pedig kedvesen mosolyogtam mind a négy és fél percig, míg a néni elrángatta a bácsit. (azért a sarokról még visszanézett és kacsintott).

csak hogy valami vidámat is meséljek itt két főzőműsor között, képzeljétek, már kaptam is munkát a távoli cégtől, egy rendes játékfilmet feliratozhatok, ami számomra komoly felüdülést jelent a rengeteg ismeretterjesztő favágás után. végre gondolkodnom is kell majd és ne adj isten még kreatív megoldásokra is szükség lesz. hihetetlen! remélem még van egyáltalán agyam erre a célra.

arról már nem is beszélek, hogy küldtek mindenféle fordítói protokollokat, hogy a magyar helyesírás miben tér el az angoltól, mire figyeljünk, a számokat, a pénznemeket és egyéb szerencsétlen dolgokat hogyan írjunk szerencsésen és főleg hogyan ne. mindezt egy kis pofás táblázatban, három oldal az egész, de tömör és informatív.

érdekes érzés belepillantani, hogy hogyan mennek a dolgok külföldön.

még ez is.

a helyesírás-ellenőrző egyértelműen az éjszakázó fordító legjobb barátja. (egyébként persze vízitorma)

ja, ma egyébként láttunk egy tök fasza lakást, de a harmadikon van, a lift meg kisebb, mint egy telefonfülke, szóval nem fér bele a bicikli, szóval hiába pazar a lakás, meg minden, mégsem fogjuk gyalog föl-le cipelni a harmadikról (fél emelet is van), az udvaron pedig persze hogy nem tartjuk felbecsülhetetlen értékű cangáinkat, főleg nem a nyóckerben (igaz, annak a jobbik felén), főleg nem télen nyáron, a szabad ég alatt, szóval ez a lakás is sztornó.

de ha ezt nekem valaki két évvel ezelőtt mondta volna, azt hiszem körberöhögöm. de nagyon.

egyébként meg szépen lassan belehülyülök ebbe a lakástmizériába, de szerencsére most nincs energiám ezzel foglalkozni, mert lóg fölöttem a határidő és vészesen közeleg.

amikor ma délután  hosszu azt mondta a telefonba, hogy május végéig el van havazva és már így is többször úgy érezte magát, mint aki meg fog halni, csak együttérzően bólogattam.

mostanra már én is meghaltam.

de tényleg kurvára

(csak az a különbség közöttünk, hogy ő akkor nem ír blogot, én viszont mást se csinálok, szóval készüljetek fel)

sajátos életpályám mellékhatása, hogy legjobb barátaimmal nem élek egy országban, cserébe viszont a sors bármikor megadományoz engem egy éppen hazalátogató kedves ismerőssel, aki váratlanul felhív este 9-kor, hogy akkor talán most igyunk egy kávét.

így például tegnap is egy teljesen valószerűtlen összeállítású társasággal mulattam az időt a hattyúházban (ami gimnáziumi törzshelynek minősült), sőt a végén még vodkát is ittunk műanyagpohárból a széna téren, de ezt már tényleg cikinek éreztük mindnyájan, bár ettől függetlenül szórakoztató volt.

jó érzés volt a megszokott köreinket futni és újra meghatározhatatlan kódnyelvünkön kommunikálni mindenféle baromságokról. sokat röhögtünk, pedig pont azt taglaltuk, hogy mennyire felnőttünk már és mennyire férjhez megy és szül körülöttünk mindenki és milyen szarul keresünk és milyen drágák a lakások párizsban. szó esett még (a teljesség igénye nélkül) az orosz hadkötelezettségről és a felmentés pontos áráról, ami mellékesen megfelel a shanghai-tokió-amszterdam-glasgow-tampere útvonalnak vulkanikus hamu idején. emlegettünk még ex pasikat és osztálytársakat, elhízott és megváltoztatott szexualitású iskolatársakat, valamint drága és kis lakásokat párizsban.

cserébe egy szó sem esett politikáról, hétköznapi magyar nyavalygásokról, balfasz főnökökről, felesleges egyetemi tanulmányokról, kilátástalan jövőről, lehangoló kórházakról, nem működő intézményekről, sok számjegyű gázszámlákról és ez már önmagában is rendkívül üdítő volt.

ezeken a találkozókon mindig kicsit elvarázsolódok, tudatosul bennem, hogy bármit is fogok valaha tenni, mindig lesz egy icipici jekyll és hyde bennem, a megfelelő társaságban átváltozunk és végre otthon érezzük magunkat. a kérdés már csak az, hogy melyik a jekyll és melyik a hyde.