na szóval nagy nehezen túltettem magam az ebolán, ami leginkább azért rázott meg, mert hihetetlen hatásvadász és / vagy gagyi módon csinálták meg a filmet, szóval hosszas perceken át kellett bámulni, amint valami szegény ember éppen belehal ebbe a pompás kis betegségbe.

másodrészt azért rázott meg a dolog, mert egyszerűen döbbenetes, hogy mennyire szörnyűségesen nyírja ki az embert ez a kór, ennél sokkal hatékonyabban is meg lehet halni, ha már tényleg annyira muszáj, egy mezei szívinfarktussal ki kiegyeznék, de ez az ebola konkrétan elfolyósítja az embert és idézném “a test úgy néz ki, mint egy 5 napja oszlásnak indult hulla, leszámítva azt, hogy az illető még életben van” (ezt a wikipédián olvastam, én azt hiszem egy fokkal árnyaltabban fogalmaztam a szövegemben). szóval egyszerűen hihetetlen. ráadásul nem is jár jól ezzel a vírus se, mert hihetetlen gyorsassággal kiírtja az egész bagázst, kihal egy 200 fős falu és velük együtt a vírus is.

egy szó mint száz, felemelő volt leadni ezt a munkát, utána kaptam jó kis múlt századbéli katasztrófákat, elég érdekes volt, az ipari forradalom alatt zajló eseményeket taglalták, különböző bányarobbanások, hajószerencsétlenségek és lezuhanó zeppelinek voltak benne. őszintén szólva örültem neki, mert én sosem gondoltam bele, hogy mennyire rohadt nehéz lehet a bányászoknak, meg hogy a sok amerikába kivándorló ember milyen körülmények között élt eredetileg. persze az ember tudja, hogy nem volt egy kéjhömpöly, de azért így mégis csak más volt.

kérvényeztem is, hogy adjanak még  belőle jó sokat. erre richtig adtak valamit, amiben túlsúlyos emberek próbálnak lefogyni…

további tizenöt pontot zuhant a karmám, megfőztem életem első zacskóslevesét.

(igaz raktam bele egy kis gorgonzolát, meg csináltam hozzá gruyère-es pirítóst)

minden jóindulatom ellenére (általában kidobom őket az ablakon) legalább két darab kaszáspókot szippantottam fel az imént, remélem nem pormacskaként fogok reinkarnálódni ezek után…

na, egész sokat okultunk a tegnapi próbasütésből.

amin még javítanunk kell, az a tészta kelesztése (a mi receptünk szerint két óra elég, mások egész éjszakát javasolták, tény, hogy a miénk kicsit lapos és élesztőszagú maradt), a pontos sütési idő (a közepén a tészta nem sült át rendesen) és a mákos tölteték, mint olyan (a miénk kicsit fullasztó lett, valószínűleg azért, mert nem öntöttük le forró tejjel).

színben és formában egyből jó lett minden, nem is robbant fel, csak a diós térfogata lett egy kicsit nagyobb a kelleténél, de azt sem kiskanállal kellett enni. a diós tölteték egyébként meg isteni lett, csak kevés, ezen is javítani kell (de a baracklevár határozottan jót tesz a dolognak…)

ha valakinek valami nemű tippe, tanácsa van, szóljon!

a receptekért meg ezer köszönet, szerencsére nem volt nehéz választani, mert nagyon kis elétérésekkel mindegyik ugyanazt volt, szóval most már inkább a rokonok interjuvoztatása jön, hogy mik a házi titkok (kedvenc tanítványomtól megtudtam, hogy náluk a rum a titkos összetevő, a tésztába is, a töltelékbe is)

összeségében nem annyira nehéz a beigli előállítása, csak rá kell szánni egy napot, mert a folyamat tele van olyan mozzanatokkal, hogy akkor most hagyjuk állni 2 órára a tésztát, vagy hagyjuk kihűlni a tölteléket, és hasonlók.

hihetetlen, hogy erre a queenre sosem lehet ráunni…

a tegnapi napomon többször gondoltam úgy, hogy meg fogok hülyülni, aztán végül minden vett egy váratlan fordulatot és spontán házibuliba alakult a közepesen ígéretes estém, hajnali 2-ig ültek itt mindenféle témákban nem egészen egyetértő emberek, akik előszeretettel fogyasztották a tömérdek vörösbort, amit hoztak, miközben a természetvédelem anyagi vonzatairól, a bioélelmiszerek áráról, az autóipar luxus modelljeiről, valamint a 10 évvel fiatalabb lányokról osztották az észt.

őszintén szólva, üditő volt, hogy kivételesen nem hogy kevés a bölcsész, de egyenesen kisebbségben voltak.

most viszont megyek az üvegvisszaváltóba, meg megpróbálom a cigarettafüstöt kiűzni a lakasából valahogy…

idén először úgy érzem, hogy tényleg rászánom magam a házi beiglisütésre, szóval akinek van letesztelt, megörökölt, féltve örzőtt, stb. receptje, az legyen oly kedves és küldje el nekem kommentben, linkben, vagy a jobb sarokban látható email címre. kifejezetten házi receptekre lennék kiváncsi, a google nekem is a barátom 🙂

ezer hála és köszönet érte.

nahát, ezt nem tudom, hogy csináltam, de ezen a héten minden este a kocsmában fogok ülni…

a minap a piros lámpánál álltam biciklivel, mellettem egy motoros pizzafutár. kedvesen rámosolyodtam, mert jó kedvem volt és mert szar idő volt és a sok autós között ez a tény leginkább minket zavarhatott.

a pasi erre levette a sisakját, érdeklődött, hogy egész télen bringán nyomom-e, mire mondtam igen, erre elismerően bólintott, közölte, hogy nagyon kemény vagyok és sok sikert kívánt, nekem meg jó napom lett.

ezek a családi összeröffenések olyan szórakoztatóak.

az egyik, magát intelligensnek tartó rokonom, aki mellékesen minden alkalmat megragad, hogy az orrom alá dörgölje, hogy milyen remekül beszél franciául és spanyolul, felháborodottan érdeklődött, hogy miért nem használom a google translatort a fordításaimhoz.

egy másik ember, valakinek a valakije, hosszasan és vérszomjasan magyarázta, hogy a korda gyurit és a sok "hülye többi pöcsöt" személy szerint felelősnek lehet majd tartani, amikor tömeges öngyilkosság fog kitörni a szenvedélyes pókeresek között, akik elkártyázták a házukat. mert a faszé' kell ezt a szörnyűséget reklámozni a tévében, amikor egyébként is válság van.