rohanok csömöre beoltatni magamat, szóval csak gyorsan.

aludtam kb 45 percet éjszaka, mert rémálmok üldöztek, amit kivételesen nincs kedvem ide leírni, lényeg, h elvették az életemet és minden intim tulajdonomat és valahogy midennki mindent tudott rólam. ráadásul lehánytak és kiröhögtek. szóval zseniális volt.

ezek után beestem 11 óra 15 percre a 10től 12ig tartó szóbelimre és döbbenten konstatáltam, hogy sehol senki. miután Rhez beestem üvöltözni egy sort és egy morfó jegyzetet is tovább adtam, itthon várt az email az ETRtől, hogy 11óra 10perckor engem "nem megjelent"nek nyilvánítottak, ami azért feltébb érdekes, mert ugye egy tanárnak be kell ülnie a géphez, hogy bevigye a jegyeket, meg ilyenek, magyarul engem rólam kb 10 óra 40kor letettek. nyalják ki a seggemet, ez azért már eléggé felháborító, hogy mennyire szarba veszik a kedves diákot az ország vezető egyetemén (?). megyek és felrobbanok.

durva. elfelejtettem lefeküdni. egyáltalán nem vagyok álmos. f5ig a múltban úsztm nyakig nagy kozmikus békében, végre. talán most először volt az az érzésem, hogy úgy beszélek, ahogy én szoktam. most fordítok. még 9 oldal van hátra. meg képaláírások, de azt majd máskor. nem vagyok hajlandó lefeküdni, mielőtt befejezem ezt a szart. már nyomasztja a lelkiismeretemet. viszont most éhen halok, de lassan reggeli idő (abszurd, de egyáltalán nem vagyok álmos).

kicsit rám tört a nihil. asszem egyrészt nagyon szar volt a péntek estém és ez elszívta minden pozitív energiámat, másrészt meg nagyon fáradt lettem. így tegnap inkább játékaddikcióba fulladtam, a dreamfall mesebeli világában próbálom megmenteni a világot, ami nagyon pihenetet, mert azt se tudom, hol van utána az igazi világ. másrészt megnéztem a hairt, ami még mindig egy zsenialitás, de egyre nagyobb a gyanúm, hogy a kedvenc számom "the air" nincs is benne a filmben (akkor viszont én honnan ismerem??). ja és 5 éve szerintem először kapcsoltam ki a mobilomat, mert fizikailag képtelen lettem volna bárkivel is beszélni. néha lenullázodok és képtelen vagyok kikelni az ágyból. hát van ilyen.

kialvatlanságom leírhatatlan dimenziókat kezd őlteni. az a megtévesztő, hogy vannak nagyon is éber, már már emberfelettien éber pillanataim, mint most is, amiko az álom fogalma mintha sose létezett volna az életemben. aztán átmenet nélkül meghalok és elködösödik a világ. tudom, hogy ez hosszú távon inszomniához vezett és egyéb alvászavarokhoz, így ma este tojok a japán kertekre és alszom. ennyivel tartozom maganak, azt hiszem.

kissé hosszú volt ez a nap. voltam felvételizni, reményeim szerint hatékonyan előadtam magamat, bár kicsit lefáradtam a dologtól. aztán voltam indiaiban, ami ó, mert kesudiós bárány:) utána ürüdül beszéltem buborékkal, ettől végképp szétkapcsolt az agyam. végül az este egyáltalán nem az lett, amit hittem, de legalább elmondhatom magamról, hogy egy öngyújtóért cserébe kaptam egy fél csomag cigit egy skóciában lakó, madrasban született, teheránban felnőtt magyar űrkutatótól. és még az én életem érdekes… pff. egyébként furcsa karmája volt az estének, nem kötelezően kellemes, de megfigyelés szempontjából abszolút tanulságos. most rohadt japán kertek (még mindig), pedig már lazsálni szeretnék, szerencsére az időjárás nem nagyon csábító. ja és bekövetkezett az a történelmi pillanat, amikor nagy nyilvánosság előtt hajlandó voltam énekelni (francia népdalokat).

az a "baj", ha az embernek van egy olyan barátja, akivel eszméletlen jóba van és minden szinten megtalálja vele a hangot, végtelen szeretet, stb, hogy minden más ember utána elég laposnak tűnik. ha ez érthető. az összehasonlítást kevesen bírják jól.

ugyan kétszer is felébredtem éjszaka, alapvetően nagyon éber és kipihent vagyok, ami ritkaság ilyen korai időben. határozottan szórakoztató álmom volt. tudván ugye, hogy nekem ma mind a három bennem kavargó nyelvből produkálnom kell magamat, az agyam előrángatta az egyetlen életszerű helyzetet, ahol ezt a három nyelvet effektíve használom is. mi más lenne, mint a fr suli, ahol volt töritanárommal cseverésztem, majd a büféssel, persze magyarul, utána berobbant a volt angoltanárom, hogy igyak vele egy kvt, majd végül a legszimpatikusabb fr irodalomtanár rángatott be az órájára (ahol mellesleg palacsintát ettem ( ??)). felvételi helyett meg érettségizni jöttem, két volt osztálytársammal ilyen szintemelő hülyeséget jöttünk írni (ami a franciáknál nem is létezik, mint fogalom, de lényegtelen). nagyon vicces volt és egyáltalán nem nyomasztó, stresszelő, akármi. szóval most tök nyugodt vagyok, mert tudom, hogy voltam én már olyan helyzetben, ahol rohangáltam a 3 nyelv között és akkor kivállóan megálltam a helyemet, hát akkor meg ma miért ne.

K's Choice-tól a virgin state of mind-ot hallgatom. na hát így is érzem magamat.

na, sikerült mostanra bestresszelnem. szerencsére nagyon nagyon fáradt lettem, így annyira nem tudok vad energiákkal örjöngeni, meg sikítozni, meg amit ilyenkor szoktam, de tény, hogy most már konkrétan összefosom magamat a holnap reggeltől, főleg, h most vettem észre, hogy a felvételim kicsit korábban kezdődik, mint hittem és nem is abban a sorrendben vannak a nyelvek, mint gondoltam. ez még szerencsés,mert a francia van előbb és az angol előtt van 20 percem, hogy igyak egy kvt. jaj, most beülök egy kád vízbe gastonnal.

na végre, eljutottam oda, hogy írjak ide is. rohadt furcsa ez a nap. holnap felvételi szóbeli rész, nem stresszelek tőle, nincs hasmenésem (mmint ami van, inkább a tegnapi sör miatt), nem görcsöl minden izmom, ilyesmik. ugyan akkor a hangulatom kb egy percenként ingadozik. alapvető jókedvemet feladtam, miután konstatáltam, hogy az általános tendencia valami enyhe idegeskedés és nem is tudom, bizonytalanság. ez valahogy átterjedt rám is. közben élénkült fel a tegnap este, amikor is kibukott belőlem, hogy engem pár napja mennyire megbántottak és ezt én nem értem, hasonlók. rohadt japánkerteket kéne fordítani, de már azt se bírom idegekkel, már csak aludni szeretnék 3 napig, normális időzónákban és normális dolgokat csinálni, mint olvasás és hasonlók, nem pedig ilyen nyomás alatt ülni.

viszont kezdetnek jó, hogy asszem visszakaptam a régi Cs-t, aki tegnap a grinyóban nagyon részeg volt és nagyon a régi szép időket hozta vissza, szerencsére, már ránk fért. ha nekem meg valaki azt mondja egy évvel ezelőtt, hogy én boldogan és önszántamból fogok meginni 3 korsó sört, asszem körbe röhögtem volna.

kicsit dühös vagyok, mert mint olyan gyakran, amikor épp történik velem valami tragédia, akkor észre se veszem és csak sokkal később esik le, hogy mi a fene van már. de ezen túlteszem magamat. az már jobban frusztrál, ha valaki, akit én az átlagnál jobban ismerek, elkezd teljesen hülyén viselkedni, megtagadja önmagát, hazudik magának és egyáltalán nem megy utána a dolgainak. és én tudom, hogy ennél több van benne és mind a ketten tudjuk, hogy a könnyebbik útat választja. de tegyünk úgy, mintha ez most egy müködő és szép élet lenne. hát nélkülem, én ehhez nem aszisztálok. aztán persze utána mégis, mert ha felhívnak az éjszaka közepén zokogva, nem csapom le a kagylót.

ez a sok sok emberi sors körülöttem egyre határozottabban terel engem valamerre, valami határozott énkép felé.

nem látom, hogy mit írok, azaz azt igen, csak a végeredményt nem, mert valamiért nem jön be nálam a saját blogom oldala, nemértem.
hajnali 4ig szenvedtem japánkertekkel aztán feladtam, rászánom inkább a mai napom nagyobbik részét. gondoltam felkelek 9kor, persze ebből 10 lett, épp azon filóztam, h valami izgalmat álmodtam, amikor rámtelefonált az egyik tanítvány, hogy akkor egy óra múlva, mire hirtelen nem tudtam semmi hihető kamut kitalálni és belementem. szóval egy órával később, még mindig bedagadt szemekkel levonszolódtam két szinttel lejebb egy astérix-szel a hónom alatt, hogy akkor én most tanítok. szerencsére az ajtóban a kezembe nyomták a 3 hetes kismacskát, ettől kicsit jobb lett a kedélyállapotom. aztán délben hívott Cs, hogy 4es lett az államvizsgája, mire nagy örjöngésben törtünk ki és elhatároztuk, hogy este iszunk (hehehe, jó vicc, momentán daru szigetek és száraz három lépcsős szökőkútak futkosnak az agyamban, de ki tudja). azt hiszem, megerőltetem magamat és fordítom ezt a szart, ami egyébként élvezek, csak átlag 2 óránként ledob a szöveg és egyszerűen se kép, se hang. lelkivilágomról is írok majd, csak most reménykedek, hogy ettől talán hirtelen látni fogom magamat, illetve várom, hogy hasson a kv…

annyira jó, amikor japánról valamit németre fordítanak, aztán németről angolra (rosszul), én meg angolról magyarra. olyan szerkezetű mondatokkal találkozok, amiket angol ember szerintem ki se mondana. most ez nem erre konkrét példa, most csak jelezném, hogy ha valakinek gyanús, hogy lassan haladok, akkor elárulnám, hogy azért, mert ilyen mondatokkal találkozom:

Particularly important in this respect is the bridge connecting the central Horai island to the mainland, since it reflects a fundamental reinterpretation of one of the most pervasive archetypes in Japanes garden art, namely the myth of Mount Horai.

 Na ebből nekem sikerült ezt csinálnom (csak közben szétesett az agyam) :

Ebből a szemszögből kiváltképp fontos a híd mely összeköti a központi Horai szigetet a szárazfölddel, mivel egy alapvető újraértelmezését tükrözi a japán kertek művészetének legáthatóbb archetípusának, nevezetesen a Horai hegy mítoszának.

 és igen, én most büszke vagyok magamra. és elolvastam valakinek a blogját és beleszerettem. pedig még csak negyed 3. korán van még a szerelemhez.