egy sort, egyet még érdemel:

nem az fáj, hogy megbántottál, hanem az, hogy már nem szeretlek.

ma Csvel egy nyári zivatar és egy cappucino fölött jól megvitattuk, hogy ebben az évben nőttünk fel. ebben határozottan van valami. most meg varsói őrült nőm tart nekem kiselőadást, hogy legyek már egy kicsit belátóbb, meg előrelátóbb, meg szálljak le a földre, racionalitás meg hasonlók. mire közöltem vele, hogy csokolóm, csak most készülök felszállni, egy évig itt dekkoltam lent. ki tudja mi lesz.

syntaxból pl megbukom. ezt megbeszéltem magammal. hősiesen küzdöttem liliane haegemannal 40 percen keresztül, utána kiment a biztosíték az agyamban, elkezdtem dűhöngeni, Cs-t riasztani, buboréknak istenkáromló és gyalázkodó smst írni, aztán idegeségemben elaludtam és megszültem, hogy jó lesz nekem az államvizsga jövőre is, diplomát úgyse kapnék most. szóval komótosan begépeltem a fejezet fél oldalas summary-jét, amiből egy szót se értek, de megvank 7es betűméretben, olvasható, holnap majd sűrű biszmillah-ok közepette megpróbálom produkálni, leginkább magamat, tudásomat kevésbé. de ha nem jön össze, akkor se dől össze a világ, gyártottam magamnak pofás éves tervet jövőre. csak jöjjön össze. egyébként syntax ügyileg elmesélném, hogy azért ilyen fontos ez a dolog, mert ha megvan a syntaxom, akkor be tudom fejezni az összes angol szakos tanegységet ebben a félévben, ergó el tudok menni államvizsgázni és megszabadulok végre az egész rohadt angol szaktól. na most. syntax esélyeim elég érdekesek, lévén van kettő darab egyesem és holnap írunk zht, amit nagyon megfeszülve talán összedobok 2esre (de akkor már a szűz mária is megjelent nekem) és van egy home essaym, ami elvileg 3ast ér (szakértők szerint), de most egy másik szakértő tuningolt rajta egyet, ki tudja, talán lesze belőle egy 4es. ezen esetben megvan a kettesem, mert szerencsére minden jegy ugyan annyit ér. ha mondjuk 3as kapok, akkor 1.75nél állok és akkor próbálhatok pátosszal hatni, de őszintén szólva nem hinném, hogy ez ebben az esetben segítene. szóval esélyeim testvérek között is eléggé a nulla felé tendálnak. de legalább idegállapotom meglepően békés.

holnap ha minden igaz, hatékony rohangálásban fogok kitörni syntax bukta után és alapvetően eészen felszabadulok. minden félévben amikor megszabadulok a syntaxtól, abban a percben szabadnak érzem magamat.

találtam egy embert, aki a világon kivül van. nagyon rég találtam ilyet. is it the beggining of a beautiful friendship? minden esetre rég érdekelt bráki is, bármilyen téren. talán bunkón hangzik, de tény, kevés ember tud lekötni hosszú távon. magamat se mindig tudom lekötni.

olvasom a belle du seigneurt, 4 év óta újra. 1200 oldal eufória részemről. soha se szoktam egy könyvet önszántamból többszőr elolvasni. de ezt valahogy mégis. a múlt heti elanyátlanodás közepette…

persze ha az ember lánya hajnali 4ig fenn van, h összedobjjon egy rohadt portfoliót (amit bőven ráér szerdán leadni, mint megtudja 6 órával később), akkor naná, hogy kicsit kóma.

így a syntax tanulási prodzsektem momentán abból áll, hogy szetn eulálin túlesve, lendületesen hazaindultam, majd döbbenten a Roosevelt téren találtam magmaat a Jászai helyett (filmforgatás a Kossuth téren rulz), mjad belebotlottam Zillahba, akivel kedélyesen eltrécseltem “csak 5 percet”. ezek után persze bezabáltam egy doboz toffifeet és megnéztem egy adag fr suli blogot, amin jókat röhögtem. asszem most már semmilyen pótcselekvést nem tudok felmutatni  menekülési útvonal gyanánt. szóval beraktam a próéhagymát (őrjítő dalocska, de erről máskor) és előrántom liliane haegemant (kinek nevét is alig tudom leírni) és minden energiámat arra összpontosítom, hogy megjegyezzem a neygedik fejezetet. érteni nem kell. csak megjegyezni. káromkodás nélkül. és nagyon álmos agyok, de nem állok fel abből a székből, ha belahalok is.

hát találtam egy rakat infórmáció a jövőre való tekintettel és már majdnem befejeztem a portfoliómat. magyarul leimpróztam egy diák interjút és még ki is elemeztem. blabla. nagyon nem érdekel. de pótcselekvés gyanánt végig jártam egy csomó érdekes honlapot, amik talán a segítségemre lehetnek. egy választásom már van, hogy mihez kezdhetek szeptembertől. nagyon nagyon ambiciózus, de lehet,  hogy annak is épp ideje, hogy ambiciózus is legyek. ráadásul valami olyan, amit szeretek csinálni és valószínűleg az egyetlen dolog, amihez értek is. szóval sok az érv. de döntést hozni megint nehéz és nem csak rajtam múlik. asszem átszeretném fazonozni az életemet. még nem mondok semmit. többet nem iszunk a medve bőrére előre.

más. miután kijelentettem, hogy nem írok egy ideig, visszatértem általam nagyon is favorizált “idióta sztori” műfajhoz. ilyen dolgokat én nagyon sokáig írtam, mert fantáziám, mint olyan, van. teljesen pofás meséim voltak, meg abszurd sztoriaim, aztán egy idő után maradtak a pár soros böffenetek. lehet, hogy itt már nem tudok tovább menni. ezért hát, ímhol nektek új blog (mi más), Rel (újra) közös prodzsektünk, volt már ilyen, talán van, aki olvasta is, most kicsit szebb, kicsit bölcsebb, szórakoztatóbb kivitelben, mármint remélem, frissen születve: M&M vol2.

hát rég írtam ide. ennek van mindenféle oka. nem mintha nem értem volna rá. csak kedden sikeresen ellopták a táskámat és benne fél életemet és ettől kicsit érdekes állapotba kerültem. gondolkodtam, hogy leírom, h mi mindenem volt benne, de inkább hagyjuk az olcsó pátosz keltést. minden esetre vettem magamnak egy új fasza mp3 lejátszót, ettől kicsit jobb lett a kedvem. de nem sokkal.

hm. asszem inkább érzelmi szálakra bontom szét a lemaradásomat, nem napokra, összefüggésekben úgyis könnyebb látni a világot.

szóval van egyik oldalról kicsit elanyátlanodva érzem magamat táskaügyileg, plussz még extra izgalmak gyanánt rám tört valami megfoghatatlan egzisztenciális fos, hogy nekem most azonnal kell valamit kezdenem az életemmel, valami új kell, legyen az ember, lakás, munka, ország, helyzet, de muszáj, mert megőrülök, annyira nincs lefárasztva az agyam. ezzel kapcsolatosan sikerült szereznem egy fordítást, ami kezdetnek nem rossz, továbbá megtanultam pókerezni a Színésznőtől, szóval legalább egy adag játékszenvedély elöntött egy rövid időre, ez jó volt. meg úgy en bloc, nagyon jól elvoltunk a Színésznővel laza 8 órát. megállapítottuk pl., hogy life is having a coffee 🙂 ezen az egzisztenciális fejezeten ma erősen dobott az az infó, hogy kiderült, hogy nem méltóztatik az EU hozzám vágni semmilyen ösztöndíjat, magyarul most vehetem a kezembe az életemet és találhatom ki, hogy mi a halált kezdek magammal szeptembertől, lévén erősen megőrülök, ha egy szakos franciásként nyomom tovább az ipart. pár tipp van, de mindenkinek minden jó tanácsát szívesen várom.

ami az egyetemet illeti, megint fejemtől 2 centire damoklész kardja, pofon járna nekem felelőtlen viselkeddésemért, de most már mindegy, van egy napom, hogy bevágjak négyesre egy anyagot. höhö. talán még képes is leszek rá. bármit, csak szabaduljak a cettől.

ami az embereket és az érzelmeket illeti, elég vegye felvágott, de csakis kizárólag extrémek, mert mi más, elvégre én vagyok. volt minimum egy felkavaró beszélgetésem, ami után azt se tudtam hirtelen, hogy merre induljak el. van egy csalódásom kialakuló félben, de masszív struccpolitikában, nem nagyon zavarom, nem én járnék rosszabbul, ha az a sztori felrobbana. van még egy nagyon nagyon tartós barátság, amti megtanultam megint értékelni. van továbbá most már kettő darab érdekeltség, azaz inkább kezdő lépés, amit tovább kéne szőni, csak rajtam múlik. ami persze idő és energia, de valószínűleg megéri. kicsit száraz a leírás, de effektíve tényleg ez van. túl sokat  és túl nyíltat úgy se szeretek ilyen témákban írni.

apropó írás. rám tört, hogy sose lesz belőlem igaz művész lélek, én inkább az az ember vagyok, aki jóba van a művész lelkekkel, de talán nem kéne most egy ideig semmit se írnom, emrt nem ér semmit.

el akarok menni. holnap. érzem, hoyg egy hajszálon múlik, hogy felrugok itthon mindent. túl rég óta nem történt semmi, amiben megbecsülve érzeném magamat. nem vagyok köteles az ELTE baromságait végtelenül lenyelni. túl rég vagyok itthon. nem akarom végig nézni, amint szétesik a baráti köröm, mert rajtam kivül már senkivel se kommunikál senki. tudom, hogy van, akit nem lehet felrúgni. azért majd visszajövök. de most nagyon szertnék elmenni. messzire, nem érdekel, adják a kihívást, szükségem van rá!

ezzel együtt egyébként meglepően boldog napjaim vannak, nem úgy kell most elképzelni engem, mint egy búskomor valakit, aki otthon ül. inkább mint valakit, aki várja, hogy ráessen végre valami. persze ha elöző félévben nem pörög 200%on az életem, akkor most biztos nem lenne hiányérzetem.

addig is rengeteg dolgom van holnapra, szarakodok azokkal…szent eulália és társai, jupii !!

amikor hazaértem ma este 11 körül, kb 100 különböző hang volt az agyamban és egyiket se óhajtottam meghallgatni. mostanra maradt kb 50 és esetleg egy-kettővel hajlandó vagyok foglalkozni. furcsán disszonáns volt az elmúlt két nap. megnyílt rajtam egy rés, amit nagyon nagyon rég elbarikádoztam. nem lesz nyitva sokáig, tudom. rajtam múlik, hogy kezdek-e valamit a dologgal, vagy megvárom a következő szökőévet.

egyébként jó ez az egész. érdekes, furcsa, nagyon nagyon disszonáns, de sehol se rossz. cska nagyon frucsa aspektusaimat látom nagyon furcsa szemszögekből. régi én mostani tudással, ami alapvető paradoxon, mert akkor meg akartunk halni, most meg már tudjuk, hogy túléljük, mert túl akarjuk élni. skizofrénia. már nem tudom hanyadik formája. elemi erők rég nem látott visszatérése, lehet, hogy most nem hagyom, hogy szó nélkül távozzanak.

eltünt misztikus kommentelőm. eztet nem szeretem. ha valaki úgy érzi, hogy bele akar pofázni abba, amit mondok, hajrá. de akkor várja meg a válaszomat és legyen nyitott effektív vitára/dialógusra. ne csak oda vessen nekem pár sort, aztán eltünjön az éterbe…

érthetetlen disszonáns est, másodpercek alatt megváltozik minden, rám fagy a vigyor, pedig most már sírni akarok. fáj, kurvára fáj, leginkább a saját baromságom. le akarok feküdni a hóba és ott maradni, zaj és fény nélkül. sokáig. hogy kiürüljön az értelmetlenség. muszáj aludnom.

boldog voltam. stimmelt minden. aztán megint nem. nem tehetünk róla. talán én igen. holnapra elmúlik. de jövő hétre biztosan.

misztikusan szétfagyott a fél gépem, szóval most nem egészen vagyok tisztába azzal, hogy mi fog látszódni a bejegyzésemből, sebaj.

ahhoz képest, hogy ma reggel az oktogonon kettő darab kéményseprő is szembe ött velem (együtt voltak), egészen eddig nem túl sok jó történt velem. rekord gyorsasággal felidegesítettem magamat syntax ügyileg, amit egyébként az elmúlt 8 félévben mindig elkövettem, szóval nothing new under the sun, de azért már kezdem unni. mindegy, ezzel megbékéltem, meg kiüvöltöztem magamat, szóval ámen.

viszont vicces, mert pont ma jegyeztem meg, hogy kéne már nekem vmi fordítás, vagy valami jellegű szellemi kihívás, erre most hív kedvenc tanítványom, hogy jéé, izé, lenne itt vmi fordítás a japán kertekről, amit viharos gyorsasággal, nem túl ó pénzért el kéne végezni, mert katasztrófa, blablabla. szóval lehet, hogy a kéményseprők mégse volt olyan rossz omen.

különben meg kicsit furcsa lelkiállapotban beestem a martens boltba, ahol felfedeztem egy olyan darabot, ami eddig nem tetszett, lévén fehér, de most valahogy egészen megtetszett, szóval ki tudja, lehet, hogy a végén még hálás leszek a rohadt angol szaknak, hogy rendszeres időközönként felidegesít.

egyébként meg rohanok máriaremetére, ojé ojé, mintha nem lenne jobb dolgom. legszívesebben aludnék, már így is lebkvztam a heti kvótámat…

ja és ja!

egy kulcs mondat, kommentár nélkül:

it is the begginin of a beautiful friendship. the second beggining.

ha ma reggel írok blogot, akkor biztos ilyen csapkodós, kiborulós vmi lett volna belőle. de mostanra már annyira mindegy. most inkább kezd eluralkodni ratam vmi meglepő harmonia a világgal, magammal, stb. mondhatni be vok lőve.

pedig értek érzelmi sokkok az elmúlt napokban, szó se róla. persze le is fárasztottak. de tartott az egész kevesebb, mint 24 óraig. hogy ojé, azt hiszem ezt így kell csinálni.

mondhatni az élet túl rövid, ahhoz, hogy én felbasszam magamat mindenkinek az agymenésein.