Pff, egyre jobban ideje lenne elköltözni itthonról… Egyszerűen jobb lenne mindenkinek. Na de hagyjuk is ezt.
Voltam tegnap moziban bátyámmal, megnéztük a Légörvény c.
fantasztikumot. Hátizé, szódával elmegy kategoria, de igazán nem az a
nagy durranás. Jodie Foster megbízható a dühös, okos, egyedülálló nő
szerepében. A sztori egyébként ott bukott el az én agyamban,hogy
elképezltem egy hasonló szituációt a Malévon (utas pattogtatja az
összes sztyúárdeszt, hogy hol a gyereke). Eszembe jutott a sztenderd
Malév sztyúárdesz, aki elöző életében hentesnő, de minimum díjbirkozó
volt. A problémát valószínűleg nagyon hatékonyan egy jol irányzott bal
egyenessel oldaná meg, mondván, hogy fel vagyok zaklatva a magasságtól.
Moziból kirobbanva bátyámat becseréltem egy kopogós cipőjű E-re, akivel
utolértük buborékot és hibbant barátnéját, akik kellemes Halloween-i
kosztümben ijesztegették a népet a hétkerben. E-vel kedélyesen
kullogtunk utánuk és néztük az emberek reakcióit, szociológiai
célzattal. Megállapítottuk, hogy a legtöbb ember flegmán, de alapvetően
pozitívan reagált, aki extrán jól fogta fel a dolgokat, az egyértelműen
nem volt magyar.
Ezek  után kikötöttünk az Upside Down nevezetű meleg karaoke bárba.
Bevonultunk, mint egy kisebb leszbi kommuna és másfél órán keresztül
hülyére röhögtük magunkat a mindenféle eseményeken. Amikor épp egy felettébb nőies pasas rémes hangon adta elő a Hit me baby one more
time-ot (vagy valami hasonló ópuszt), anyukám keresett mobilon, hogy
hol vagyok. Eltartott egy ideig, míg egyáltalán meg tudtam szólalni, de
aztán nagy nehezen benyögtem neki, hogy egy fodrászokkal teli karaoke
barban ülök. Anyukám fantasztikusan vette a lapot, bár valószínűleg
kicsit meglepődött, hogy mi a pikulát keresek én ott. Egy idő után már
féltem, hogy olyannyira nem politically correct a röhögésem, hogy
kitiltanak a helyről, de buborék és E nagy erőkkel próbáltak engem
egyrészt nyugtatni, másrészt rejtegetni a köz elől.
Volt egy két csúcs momentum, de amikor megjelent egy 65 éves nő, prímán
felöltözve a 80as évek válltöméses blézerébe és előadta a Soha se
mondd-ot, nem voltam benne biztos, hogy jól látok.
Volt még továbbá pár ember, akinek nemi identitását nehezen vagy
tévesen tudtuk megítélni. E kedvesen felhívta a figyelmemet arra, hogy
minden pasasnak epilálva van a szemöldöke, ami nekem addig persze fel
se tűnt, de ezek után már nehezen láttam bármi mást is 🙂 Egy szó, mint
száz, erősen fárasztó, de roppant  szórakoztató este volt, rég
röhögtem ilyen frappánsan sokat.

Rá kellett eszmélnem, hogy csak azért mert szünet van, attól még nekem
rengeteg dolgom van. Szóval erős Pálya Bea aláfestések közepette 
asszem lassan belevetem magamat az idiótábbnál idiótább cikkek
olvasásába, meg mindenféle okoskodó reportokat fogok írni, oh,
hozsánná. Ha még marad energiám, meg ilyenek, akkor meg majd felváltva
Syberiazok, meg írok ide blogot. Toxikot kivételesen írtam.

Bármibe fogadok, hogy bátyámék blogírás kellős közepén fognak berobbani. Csak mert miért is ne.
Szóval.
Kissé hosszúra sikerült a tegnapi nap. Szó se róla, feletébb kellemesre, csak pöttyet hosszadalmasra.
2 helyett f3ra már oda is értem a Moszkvára, ahonnan felbuszoztuk
magunkat a Normafához, ahol kicsit tébláboltunk, libikókáztunk (Cs-vel
sikerült kiegyensúlyoznunk a dolgot, remélhetőleg R-nek sikerült időben
beállítania a fokuszt, meg egyéb manuális hülyeségeket és meg lettünk
örökítve).
Éééés, valóban hazajött egész családom és abban a percben
összeférhetetlenség alakult ki mindenki és mindenki között, többnyire
velem, mert miért is ne, miért akarok én szakdolgozatot írni az
elkövetkezendő két napban, írtam volna az elmúlt két napban, amikor
bocs, véletlenül pihenni szándékoztam és olyan haszontalan dolgokat
csináltam, mint kirándultam és olvastam, ami mostanság valóban minden
nap megtehetek.
Egy szó, mint száz, nem fogjátok megtudni (minden esetre nem most) a
tegnapi este kellemes hangulatát, mert most sürgös idegeskednivalóm
akad.

Én ezt nem értem. Tegnap igazán semmit se csináltam, ami igazán
megerőltető lenne. Éjfélre itthon voltam és kb 2ig Marguerite Durast
olvastam. Szóval semmi vad tivornya vagy party vagy akármi… Ehhez
képest úgy érzem magamat, mint akin átment egy elefántcsorda. És
természetesen mikor máskor mennék a Normafához turázgatni, mint ma.
Reményeim szerint rétesezés-forralt borozás lesz belőle, de ki tudja,
hátha ránk tör az aktív sétálhatnék… Minden esetre momentán inkább
feküdnék az ágyamban egy bögre kvval és befejezném Marguerite Durast.
Egyébként aki egy olyan mondatott le tud írni, hogy “Je crois éprouver
un léger regret d’avoir raté de mourir vivante’ (=” Azt hiszem, kicsit
bánom, hogy elmúlasztottam az esélyt, hogy élve meghaljak”), az
megérdemel bármilyen álmatlan éjszakát részemről. Jah, egyébkétn meg
hülyeségeket álmodtam, de annyira, hogy inkább hagyjuk is…
Asszem magamba öntök egy dézsa kvt, h kb magamnál legyek délután 2re.

Hát az valahogy úy indult, h egyzsercsak Trianonról lett szó a
szektámon (ami egyébként egy irodalmi kör hívatott lenni). Itt fordult
egyet a gyomrom, meg a hangulatom és inkább Panzer szobájában kötöttem
ki, aki nyugtatásomra előrántott egy behűtött Zubrówkát. A harmadik
kupica után öttem rá, hogy varsói éveimet ha akarom se tagadhatom le,
hisz szemrebbenés nélkül megittunk egy üveg vodkát és szerintem azért
elég jól jöttem ki a dologból.
Egy idő után betársult R is, akivel elindultunk (határozottan, de kissé
színuszoid mozgással) bele a Süss Fel Napba, mondván, olyan rég voltunk
ott. Felszedtük E-t, majd beverekedtük magunkat a helyre, ami
legnagyobb csalódásunkra semmit se változott, se zeneileg, se
felhozatalilag. Már szinte rutinszerű, hogy kétertelmű kommunikációba
fulladtam holmi csajjal, aki nagyon kacsingatott rám. Többet nem nagyon
érzékeltem a dologban, lévén zaj (párdon, zene) és hülye látási
viszonyok. De hát elvégre a Süsü nem is lenne Süsü, ha nem lenne vmi
hasonló afférom (anyám szerint egy rejtett leszbi bár).
Most egy icipicit fáj mindenem, főleg a karizmom, amit nem egészen
értek, mert táncoláskor azt annyira nem szokta az ember megerőltetni.
Egyébként az elmúlt órát azzal töltöttem, hogy próbáltam a neten
kideríteni, hol lehet cukrásznak képződni Bp.-n. Nem volt egy könnyű
feladat, de valószínűleg a Gundel Vendéglátói Szak Iskola (vagy mi a
túró) a megoldás, majd még utána kell árnom.
Na rohanok, tök el fogok késni már így is, megyek Cs-vel találkozni,
kivételes alkalom, most ugye, hogy nem dolgozok meg semmi. Most, hogí
nincs francia suli, egész elviselhető lenne az órarendem,d e mindegy,
nem sopánkodok, elvégre szeretem az LFBt 🙂

Ja, ha már bölcsészek vagyunk, sak eszembe jutott kettő darab poénosabb
beszólás (ebből lehet, h az egyiket már leírtam ide, de sebaj, ha én
nem emléxem, akkor ti se ;))
– Boszival az agyunkra ment egy pöttyet az angol módszertani
szakzsargon, így amikor Kispesten azon tanakodtunk, hogy a 3 lehetséges
buszból melyikre is kell felszálnunk, tudván, hogy csak kettő megy a
határútra, sikerült megjegyeznem, hogy “A BKV skilljeink még eléggé
pre-intermediate szakaszban vannak, de az is lehet, hogy csak basic
transport proficiencynk van”.
– Tegnap meg rá kellett eszmélnem, hogy a “tangában flangálok” mondatnak van egy nagyon sajátos és kellemes hangzása.

Most hirtelen ennyi, de biztos van még más is, elvégre amennyire szét vagyunk csúszva, érdekeseket kommunikálunk…

Annyira tipikus… Hogy ha csütörtök van, amikor én mindig 6kor kelek,
de ugyan akkor a szünet első napja is, amikor értelemszerűen _nem_ kell
felkelnem, akkor teljesen biztos, hogy fel fog pattani a szemem
5:55kor. Szóval most itt ülök és nem tudom eldönteni, aludjak-e még,
vagy mi a szösz… Míg kitalálom, gondoltam írok pár sort.
Na kérem szépen, hát sikerült egy olyan igazi postmodernystkásat
szétesnem másfél nap alatt. Az a fizikai-lelki kombó, amikor mindenre
már csak elutasító reakciót tudok adni. Spontán jelleggel lefogytam
másfél-két kilót, rengeteget aludtam, de mégse tudtam, majdnem mindent
elb@sztam, csináltam pár hülyeséget, majd az utolsó pillanatban azért
javítottam a helyzeten. Azért még egy beszélgetésem hátra van boszival,
tisztázandó egy s mást. Tegnap estére azonban minden jobb lett, fizikai
bajaim enyhűltek (mára egészen eltüntek), sokat és jót beszélgettem a
Színésznővel, lemondtam egy találkozót Volkovval, amiből így utólag
belegondolva én se tudom, hogy mit akarhattam volna kihozni, de
semmiképpen se lett volna jó ötlet.
Szóval most már jól vagyok, kezd leesni, hogy megyünk Párizsba egy hét múlva buborékkal…
Egyetlen probléma, hogy tegnap zseniális mozgáskoordinácíómmal leestem
egy modernebb tipusú mérleghintáról, minek következményében mind két
tibiám, izé, sípcsontom rohadt mód fáj (meg az egyik még sebes is, de
hát kit érdekel). Szóval ennyi malőr ugyan van az életemben, de asszem
ez még kezelhető.
MA megyek magyarázkodni, majd szektázni, majd ha minden igaz végre
találkozok Panzerral is egy sort. Szombaton elvileg meg EBE
megmozdulunk Normafa irányába, csak addig normalizálódnom kell
boszival. Sürű a program, de sebaj.
Most lassan támad a takarítónő, szóval átmenekülök anyám ágyába vmi
jobb könyvvel. Komolyan, buborék hatására lettem megint ilyen
könyvmoly, mert az elmúlt 2 évben szerintem negatív rekord, hogy mennyi
könyvet olvastam. Hülyén hangzik, de ez bölcsészkaron valahogy tök
normális, hogy inverz hatással bírnak a dolgok…

Ja és csak tök mellesleg: a Sims2ben egy Cassandra Mitticus nevezetű gót macát kreáltam, aki orvosnak tanul. Mert miért is ne 🙂

Reggel óta ettem 4 piritóst. Nem mintha éhes lennék. De asszem vmire
jutnom kéne kaja ügyileg saját magammal. Mert az, hogy két napig
koplalok, majd úgy döntök,hogy szarok az egészre, az enyhén szólva is
hektikus. Szóval nem tudom, meditálni fogok a témán. Csak az az
igazság, hogy évekig nem ettem rendesen. Most meg határozottan
megszerettem… Ugyan akkor az is igaz, hogy van rajtam 5 kilóval több,
mint szokott. Ilyenkor mi a szart hívatott csinálni az ember lánya, aki
egyébként 21 éves?

Teljesen más. Mi ez a modern felfogás a kiselőadás fogalmáról? A tanár
kezembe nyomott 15 oldal szakirodalmat, hogy ezt legyek szíves
feldolgozni és prezentálni. Kreativítás nuku. Most azt nem tudom, hogy
arra megy-e ki a dolog, hogy legalább elolvasom azt a 15 oldalt, vagy
arra, hogy semmi esélyem elbaszni a dolgokat, hisz ő adja nekem az
anyagot. Vagy esetleg így is, úgy is ezt az anyagot adná le és
gondolta, a diákok majd megcsinálják a munkáját? Vagy szóval na, nem
értem. Ráadásul unalmas a szöveg és idióta szakkifejezéseket kell
magyarra fordítanom…

Hát ennek is be kellett következnie. Miután hajnali 2ig (minimum) Uwe
hülyeségeivel szöszöltem, nagy nehezen elaludtam, majd minimum
háromszor felébredtem éjszaka, de olyannyira, hogy már azt se tudtam
időnként eldönteni, hogy ébren vagyok-e vagy aktívan alszom. Szóval
reggel ugyan felkeltem, de azzal a mozdulattal vissza is feküdtem és
azóta alszom is. Ez bevallom marha jól esett. Egyetlen egy bökkenő,
hogy holnap kiselőadást tartok kedvenc kétnyelvűségemből, szóval
addigra élni is kéne, meg főleg anyagot is kéne gyártani. De asszem ha
jól csinálom, még a Színésznővel is tudok találkozni. Vagy mereszthetem
a seggemet itthon és Simsezhetek. Vagy a Sacreddel nyomulhatok. Elvégre
az is addiktív…

Pff, ma kétségkivül mindenki más is meg van hülyülve. Az egy dolog,
hogy én szerintem egyszerűen kimerültségből adódóan fizikailag
lerobbantam, de Cs drága egy értelmes mondatot nem tud artikulálni, R
össze-vissza beszél, buborékot ott hagytam a Rákóczi út közepén (majd
elmentem érte a Mechwartra röhögni egy sort  magunkon). Szóval
asszem voltunk már kipihentebbek és kiegyensúlyozatabbak is.
Megyek, bedőlök az ágyba, ami igazán nem jelent semmit, mert ott fogom
olvasni azt a nagy valag pedagógiai szakcikket, amit két hete kaptam az
Uwetól (aki a konzulensem). Csak az a baj, hogy nagy ívben szarok a
motiváció témakörére, legyen az egy vegyes színtű osztályban, vagy nem.
Nem érdekel a pedagógia. Szívesen tanítok, de nekem ne mondja meg egy
könyv se, hogy milyen elméletek szerint cselekedjek. Amikor a gyerek az
ablakban lóg, akkor úgyis dobhatom az egész módszertanomat a fenébe és
üvölthetek torkaszakadtából, hogy azonnal szálljon le onnan. Lehet,
hogy ez az enyhe fasizmussal egyenlő, de szerintem a pedagógiai érzék
fejleszthető. De nem kreálható. Ha nincs valakiben, akkor nem attól
lesz, hogy elolvas egy rakat könyvet a témával kapcsolatosan, mert
attól még nem tudja őket alkalmazni. Szóval baromság az egész, no.
Egész nap Algopyrint zabáltam, fekete teát vedeltem és TATUt
hallgattam, lehet, hogy ez káros az egészségre, így egyszerre az egész.

Mental note: szívem szerint írnék Phage-nek egy levelet, hogy térjen
már észhez és ne legyen ilyen butus, de sajnos sejtem, hogy semmi
értelme. Kiváncsi vagyok, hogy ki fog e belőlem valaha halni az a naív
feltételezés, hogy mindent meg lehet beszélni….

Te jó ég, a lényeget majd elfelejtettem: Apám régi munkatársa jött
látogatóba Jordániából, úszunk az arab sütikben (amik maguk is úsznak a
pisztáciában és a mézben), meg az arakban (ami az ouzo arab
megfelelője, szerintem ezerszer jobb). Szóval gyermekkorom ízeiben
élvezkedek, leszarva feles kilóimat.