ha beledöglök is blogolok, legalább egy picit. Nagyon nagy ívben leszarom, hogy most épp a holnap reggeli órámra kéne készülnöm.
Kérem szépen, velem az történt, hogy vmi abszurd fordulatot vett a
karrierem, heh, eddig ilyen szó nem is volt a szókincsemben, szóval ma
az LFBben berendeltek az igazgatóhoz, aki letámadott, hogy ugye én
tanítok angolt. Hebegtem, habogtam, hogy nincs még diplomám, hogy
tanítási gyakorlat, blabla, mondta, fantasztikus, csütörtökön kezdek,
egy hónapig 4 óra hetente, kétszeres tulóra pénzért. Bárgyún
vigyorogtam, hogy aha, majd kiszédültem az irodából, sokkos állapotban.
Ezek után megküzdöttem a fénymásolóval röpke 20 perc alatt és egy valag
papírt lefűztem, munkakörileg pótcselekedtem, vagy mi.
Aztán rohangáltam boszival, meg vacsoráztam Volkovval. De ez most nem
lényeg. Inkább az, hogy tiszta szerencse, hogy péntek este, igaz,
határozott koffein és pezsgő túltengésben szenvedve, sikerült hangosan
megfogalmaznom, hogy asszem egyik főbb egzisztenciális kérdésemre (Mi
leszek, ha nagy leszek?), találtam választ, egyszerűbben mondva,
hivatásomat találtam a tanításban. Szóval mondhatni mázli. Csak egy
icipicivel több szabadidőt szeretnék, h pl tudjak aludni és Volkovval
foglalkozni. Viszont nagy ívben leszarom az egyetemet, bár a francia
szakot sajnálom, de majd következő félévben masszívabban nyomom ott az
ipart.
Na jó, nem beszélek több pedagógiai cuccról, mert csömöröm van a
témából. Másról viszont kicsit nehéz lenne, mert nem történik túl sok
dolog.
Ja, de. Vasárnap, amikor már izzott a telefon, a mobil és az MSN 3
órája, dühösen rontok rá a mobilomra, hogy ki a fene lehet az, amikor
döbbenten látom a Zseni nevét a kijelzőn. Ő ugye egy volt
osztálytársam, aki a Fazekasból került hozzánk, kiment Franciaországba
és maximálisan sikeres. Szóval ő volt az, kb egy éve nem látam. Tegnap
találkoztam hát vele, kemény másfél órára, amiből egy egészet azzal
töltöttünk, hogy a barátnőjének próbáltam ajándékot venni. Zseni
egyébként a világ legrendesebb és legnormálisabb emberre, aki azonban
mindent megtesz, hogy ezt álcáza, olyannyira, hogy néha már én is
elhiszem, hogy egy sznob, hímsoviniszta állat (pedig nem). Szóval üdítő
színfolt volt az életemben. Meg mesélt exgrafikusról (ők barátok
elvileg), amiről majd máskor elmélkedek itten, mert most még gépelnem
kell, meg Zumázni akarok, ami egy hyper addiktiv játék, de megérdemlem,
egy ilyen nap után…

Hat itt is reg voltam. Munkabol irok, nincs ekezet, tessek elnezni nekem.

Elvileg kurvara felugyelek epp, kozben annyira nem feszulok meg, allergiam van, mint allat, hagyjanak logva.

Cimszavakban az eletem: Volkov visszatert, hurra!!!Megtartottam az elso onallo oramat, tok egyedul, bosyz zs Sztefka nelkul. Hihetetlen mod faradt vagyok, nem egeszen ertem, hogy fogom birni ezt a felevet, de momentan meg elvezem. Csak ne lenne ez a hulye parlagfu, meg mindig.

Bovebben maskor, eg a pofam a Szineszno elott, aki itt felugyel lelkiismeretesen…

Most leginkább utálkozni tudnék, de azt nagyon. Csak ugye azt meg nem
illik. Idegesítő korok járnakm, amikor életem nagyobbik része nagyon is
rendben van, talán sose volt ennyire értelme az egésznek. Aztán meg ott
van egy rész ami az istenért se áll össze, amiben káosz van, de nagyon.
Áh, nem nyavalygok.

Tegnap éjszakámból adódoan erős nihil van rajtam.
Pedig tök jjó minden, jól ment az első tanítási napunk boszival, jó
órát adtunk és bevágodtunk egy rakat 16 éves Tóth Gabi klónnál (hála a
Szigetjegyemnek, ami még mindig rajtam van). A francia suliban is
minden tök jól ment, határozottan élveztem a dolgot, nagyon meg lettek
ezek regulázva, semmi közük a mi osztályunkhoz,mindenki szófogadó és
kedves (amitől én néha legszívesebben zokognék egy sort). Szóval
pedagógiai extázis a köbön. A mai napot átaludtam, semmi kedvem nem
volt kimozdulni, meg hát volt mit behoznom. Ezzel együtt kissé erősen
semmilyen a hangulatom, sőt, annál rosszabb. Írni sincs kedvem, mea
culpa. Pedig történtek vicces dolgok.

Erős szétesések után most valahogy úgy érzem visszatértem a régi
magamhoz, aki nyár elején voltam. Ennek vannak érdekes vonzatai.
Mondhatni csak érdekes vonzatai vannak. Legalább lesz min meditálnom.
Bátyám, aki sose szokott emlékezni álmaira, írt nekem, hogy tegnap azt
álmodta, hogy angol órát kell tartania. Ez azért több, mint vicces.
Az elöbb gyalogoltam haza a margit hídon és souk hamidié szaga van, ami
damaszkusz legnagyobb bazárja. Nem értették az emberek, hogy miért
vigyorgok, mint a vadalma. Komolyan, annyi energia tört rám
ettől…megyek csobbanok egy kád vizben, holnap LFB napestig.

Ez kezd abszurd dimenziókat ölteni… Reggel 6 körül sikerült végül
rávennem magamat, hogy aludjak is egy kicsit. Egész éjszaka tanítottam,
meg felügyeltem, annyira nem volt megrázó, de azért mégis, álmomban
tanítottam…Nem érzem magamat túlzottan fittnek, mit ne mondjak, már
nem tudom mióta nem tudtam végig aludni egy éjszakát a rohadt allergia
miatt. Fáj a fejem, viszket mindenem, tüszögök, be van dagadva a
szemem. Most bevettem egy valag gyógyszert, szóval visszafekeszem és
reménykedem, hogy jobb lesz, mire felkelek.
Jut eszembe, buborék a minap elmagyarázta az ikes igékre vonatkozó
szabályt, azóta egyfolytában javitom magamat. A végén még tényleg
megtanulok magyarul 🙂 Kedvenc tanítványom már többnyire kigyomlálta a
helyesírásomat, szóval haladunk. Most már csak a gépelési hibákat kéne
kiiktatnom, ami nehezebb lesz, mint bármi más, mert gyorsan gépelek és
szar a billentyűzetem (nem hobbiból hagyom el a j-ket, vagy duplázom
őket random jelleggel).
Jah és könyörgöm, valami kompetens ember szánjon rá legyen oly kedves
fél órát és rakja már rendbe a blogom sablonját, hogy ne csússzanak el
a dolgok (a linktár) és ne legyen a cím mellett egy fekete csík).
Pretty please, ahogy a Színésznő szokta mondani.

ja és egy kérés a kedves blogtársaktól, akik kilinkeltek: linkeljék ki
a Szolid Dekandenciát is (http://toxik.freeblog.hu), ha ez nem túl nagy
kérés, szeretném kicsit tágabb közönségen tesztelni magamat, így
mindössze 100-150 látogató van havonta, ami kb 15 ismétlödő ember,
plussz 10 alkalmi idegen…Szóval köszönöm, hála érte!!

Na szóval lefekdütem és aludtam kőkemény 4 órát. Reggel 8kor boszival
elindultunk Kispestre, bele a Wekerle telepbe. A tanítási gyakorlat
elöszőr elég tragikusnak indult, de a nap folyamán megoldódott a para
egyik része, minden esetre a suli lepukkant, szar légkörű, de
Sztefka(vezető tanár, belső szlengben COT) jóindulatú és szórakoztatóan
töri a magyar (lévén bulgár). SZóval nem be lettünk mutatva, hanem meg
🙂 A suliból kirobbanva és megszabadulva miss Törpillától, aki ugyan
csak tanítási gyakorlaton lesz velünk és minden problémánk főforrása,
egy olyat üvöltöztem szegény boszinak, hogy majdnem elsírtam magamat
közben. Egy icipicit ki voltam bukva, no. Meg már kicsit unom, hogy
minden félévet úgy kezdek, hogy a világ legnagyobb meggyöző erejével
skandálom, hogy “Halál a kurva CETTre” és ennek még cifrább verzióit. A
franc legyen így tanár.
Órarendileg sikerült megoldanom, hogy ne ütközzön semmi semmivel, ami
kicsit vicces, hogy sikerült. Tömött az órarendem, de emberi erővel
megoldható. Főleg, hogy kezdem úgy érezni, hogy pihenni fogok járni az
LFBbe, mert nem az a para tárgya. Hanem mondjuk az, hogy pénteken van
az első órám. Asszem le fogom fosni elötte a bokámat. Már elnézést, de
ez a kifejezés megragadta a fantáziámat. Csütörtökön meg már dolgozok.
Magyarul holnapig tart a nyár. Csütörtökön kigáncsolom az Angol Tanárt
(nagyon frappán név, de muszáj bekódolnom, hisz gyakori szereplő lesz
mostantól. Ő egyébként az Atya Uristen, volt angol tanárom) és
sikítozva kérek tőle segitséget meg mindent, ami épp kéznél van 🙂
Kispest után találkoztam a Színésznővel, aki történetesen ott lakik.
Allergia által kiütve bemenkültünk az Europarkba, ahol letámadtam egy
ápiszt és bánatomat bárányos toll beszerzésébe folytottam (nagy bárány
rajongó volnék, ha erről lemardt volna valaki). Ezek után irány a
Szimpla kiskert, pincércsaj és EBE-tal. Kicsit furcsa volt a hangulat,
elvégre az én lelkivilágomat voltunk hivatottak megtaglalni, ami meg is
történt, de annyira nem ezen volt a fókusz. Megint a régi EBE van
erőviszonyok szempontjából, boszival kicsit más dimenzióban vagyunk
asszem.

Szóval röviden ennyit a tényekről. Elültem a popómat itt a sok
gépezésbe, szóval most nem tartok itt hosszas előadásokat semmiről.
Csak talán annyit, hogy sajnálom ezt a Volkov témát, de ma R mondta,
hogy Volkov mellett az extrémekből egy nyugodt középútba terelődtem. R
ezt pozitívumként tüntette fel, de kénytelen voltam felhívni rá a
figyelmét, hogy lehet, hogy nyugodt és kellemes volt ez a dolog, de ez
nem én vagyok. Én nem vagyok kellemes középút ember. Lehet, hogy egy
nap az leszek, de most nem akarok és nem is tudok az lenni. Szenvedély
kell a népnek. Akit idegesít a szélsőséges életem, az keressen magának
mást. Volkovval nem volt soha semmi baj, soha ennyi jót nem kaptam
senkitől és asszem tartósan visszaépítette az önbecsülésemet egy
biztonságos helyre. Kaptam szabadságot, kaptam teret az őrületeimhez,
kaptam én mindent, csak őrületet nem, de erről nem tehet senki.
Átvirrasztott éjszakám alatt írtam mindenfélét, azt olvastam az elöbb
vissza, ott találtam ezt a mondatot : ” lehet, hogy már réges rég
letettem a voksomat valami mellett, csak én még erről nem tudok”. Itt
gondoljunk életvitelre és világkép kaliberű dolgokra. Szóval lehet,
hogy ez is befigyelt a dologba. Persze lehet, hogy túl van bonyolítva
az egész és csak simán elmúlt a szerelem és nincs mit tanakodni ezen.

Elöbb befigyelt anyukám, aki nem tud aludni. Tanakodtunk, hogy
porszívozzunk-e pótcselekvés gyanánt. Nem vonz az alvás engem se, nem
értem pontosan miért. Meg megmerem kockáztatni, hogy alvászavaraim
lelki alapúak. Tényleg rosszul leszek, ha belegondolok abba, hogy
péntek _én_ órát tartok egy rakat tizedikesnek, reggel 9kor. Én. Reggel
9kor. Egy angol órát. Haha. Sírnom kell asszem. És akkor én egy hú de
laza ember vagyok, akinek jó az improvizatív készsége, meg a dumája.
Csak sajnos a tanítás nem improvizatív és nem dumálás kérdése. Az már
szinten édes mindegy, hogy miután ezen túlestem és kellőképpen
elájultam a stressztől, chill out gyanánt átvonulok az LFBbe
(Kispest-Máriaremete bkv-val, höhöhö)menzát felügyelni és egyéb
poénságok. Mi a f*sznak kell nekem ilyen végletesnek lenni? Miért vagy
nem csinálok semmit heteken keresztül, v maximális mélyvíz?

Na és akkor még egy idióta megjegyzés, amin már órák óta röhögök: van
egy doboz az asztalomon, van benne egy rakat toll és hasonló jellegű
cuccok(minden asztalon van ilyen). Van benne egy koktél keverő is, ami
még Ciprusról származik (nem most, hanem kb 10 éve apám hozta,
gyűjtöttem őket). A keverő egy mezetlen nőt ábrázol, amint profilból
dobja hátra a haját. Az asztali lámpám vhogy pont úgy világítja meg a
dolgot, hogy a falamra sokszorosan felnagyítva vetítődik egy meztelen
nő árnyéka. Kicsit abszurd, de tulajdonképpen poénos dekoráció.

Na jól van, elolvastam mindenkit, akit akartam, mos tírok egy kicsit én
is. Nem igérem, hogy összeszedett lesz, de legalább én. Épp sajtot
zabálok, valami “balkáni sajt”, amit én fetának néztem, de annál
lágyabb és nem túl sós. Határozottan kellemes. Napok óta sajtot eszem
sajttal. Sajtos pufnit, kiflit, croissant, masnit, rúdat, párnát,
bourekast, pogácsát, minden szart, amit találok jártamban keltemben.
KV, cigi és sajt az új sláger. Meg a pzs. Hogy rohadjon meg a parlagfű
meg az allergia, meg mindenki, aki ebben az országban szarik a rohadt
parlagfűre, amitől viszket a szemem, tüszögök és napi 500 zsepit
eltrombitálok naponta.
Na mindegy. Azért vagyok kérem szépen ébren, mert már megint sikerült
éjszaka 4 órát aludnom csak, ergo este 8kor elájultam a fáradtságtól,
éjfélkor meg felriadtam. Hogy én miért alszom ilyen rengeteget
mostanság, az egy remek történet.

Vasárnap este Volkovvval nagyon emberi körülmények között végett
vetettünk teljesen ideális kapcsolatunknak, amiből egyetlen egy dolog
hiányzik, de az viszont nagyon, a szerelem részemről. Ez nem mindig
volt így, de most ez lett, szomorú és mindenki nagyon sajnálja. Abszurd
a dolog és nem voltam (vagyok?) kötelezően jól ettől a hibbant
fordulattól, bármennyire is büszke vagyok magamra, hogy döntéshozó
készségem határozottan javuló tendenciákat mutat mostanság. Ezzel
együtt vasárnap este persze, h nem voltam top-eufória csúcson. Miután
közeli barátnőim egyrésze ki volt kapcsolva, illetve mitomén, felhívtam
E-t, aki a lista legelején szokott lenni, csak bizonyos idióta incidens
miatt többnyire nem voltunk beszélőviszonyban már vagy egy hete.
Dióhéjban annyi, hogy E és buborék nem voltak kompatibilisek (amikor
eredetileg En keresztül ismertem meg buborékot)és ezt én szívtam meg,
mire elegem lett. Na szóval felhívtam Et, aki boldogan találkozott
velem és elárasztotta az agyamat egy rakat mindennel, ami nagyon jól
esett, mégha nem is kötelezően értettem mindent. E egy idő után
elrohant, én meg átcsatlakoztam buborékhoz, aki nem nagyon tudott mit
kezdeni velem, de felrángatott magához éjfélkor és csinált nekem
kakaót. Amikor haza felé batyogtam spontán begyorsultak az események,
újra találkoztam Evel, szana szét kommunikáltuk magunkat és kibékültek
buborékkal. Erős hozsánna állapotban még kommunikáltam Volkovval is és
abban a szent hiszemben, hogy minden jó, ha a vége jó, lefeküdtem
aludni.
Aztán reggel 6kor felkeltem, úgy, hogy nem aludtam egy percet se és kb
mindent átértékeltem életemben, amit át lehet. Nem kivánom senkinek ezt
a 3 dimenziós szinuszrengeteget, amin átszenvedtem magamat. Az a vicc,
hogy most ahogy írom ezt a bejegyzést is ilyen vicces állapotban
vagyok, hogy tárgyilagosan asszem szarul vagyok, de ebből nem érzékelek
semmit, mert teljesen kedélyesen hülyére röhögöm magamat mindenen, amin
pedig sikítozni kéne (de minek). Átvirrasztott éjszakám alatt azért
kisértett az abszurditás. Olvasnivaló után kutattam és Karinthyt
találtam. Felnyitottam teljesen random jelleggel az “Ideges ember
alszik” novellánál. Hm, micsoda véletlen.
6kor felkeltem, 7kor elindultam itthonról, majdnem elütött egy kocsi,
mert annyira rácsodálkoztam az utca közepén arra, hogy nincs se Duna,
se Margit híd, se semmi tőlem 10 méterre, csak sürű köd, hogy
elfelejtettem közlekedni. A villamoson zötykölődve a Moszkva felé
kezdett derengeni vmi régi érzés. Elég gyorsan rájöttem, hogy ez bizony
az én pesti gimis éveim érzése, a kialvatlanság, a tömött villamos, ami
zakatol a ködben, a hajnali kelés, a Moszkva tér és igen, a rohadt
nénike, ami a budai hídfőnél agresszívan helyet igényel magának,
többnyire tőlem (nem kapott, rohadjon meg ahol van). A Moszkván
begyűjtöttük egymást és elindultunk az LFB felé Máriaremetére. Régi
szép idők fles teljesen érvényesült bennünk. Ott voltunk kb délig,
meglepően pozitív volt minden (ezt majd kifejtem máskor), szóval hepi
hepi. Utána találkoztam buborékkal, majd Evel, aki hozta magával a Nőt,
akivel én tök kedélyesen elbeszélgettem, érettségi óta elöszőr ennyire
normálisan (mint utólag kiderült, mind a ketten meglepődtünk azon, hogy
milyen kedves volt a másik). Lehet, hogy ez egy ilyen régi szép idők
korszak, mindenki rácsodálkozik, h milyen j ó arc az ezer éves barátja
tulajdonképpen… Ezek után jött boszi, akinek ledaráltam egy
lélegzetvétel nélküli óra alatt az eltelt 24 óra eseményeit, majd
szokásunkhoz híven röhgtünk mint állat saját szerencsétlen életünkön.
Este 11kor még találkoztam Evel és buborékkal együtt (igen, tudom,
abszurd), amikor is meghibbantam a nem alvástól és maximális eufóriában
törtem ki, szép a világ és hasonlók, imádtam én mindenkit és mindent.
Ebben az állapotban le  is feküdtem.

Most ezt postolom, mert kifolyik a szemetek. Ezer éve gépelem ezt a
cuccot, mert közben beállított buborék MSNre, aki egyébként ma
estefelé  határozottan rossz értelemben megőrült, de mostanra
valamelyest magához tért, szóval próbáltam egy kis rációt vagy
egyáltalán bármit belébeszélni.

Na jó, szerencsére megtaláltam egy régebbi  verzióát ennek a
dizájnnak. Szóval most megint van háttérkép. Kaptok egy hetet, hogy
leszavazátok, hogy nem tudtok elolvasni. Ha nem szól senki, marad,
annyira mindegy.  Reggel 3 óra van s soka tkéne blogolnom, kedvem
is van hozzá meg minden. Csak nem egészen tudom, hol kezdjem. Elöbb
adok nektek link ajánlót. Momentán a három sláger Albert ú blogja,
Hannah és khm, igen ez itt a reklám helye: az én személyes Szolid
Dekandenciám. útóbbitól kisebb depresszíós rohamot lehet kapni, úgy
hírlik. Hannah tökéletesen mindegy, miről ír, ezt úgy teszi meg, hogy
az ember összekakálja magát a gyönyörtől. Albertre meg pozitív
értelmben rátört a szófosás és az csak jó lehet. Mellesleg bele vagyok
szeretve a dizájnjába. Röviden ennyit. Persze mindenki mást is tessék
olvasni 😉 Az inamorati link bonszájmacska egyik prodzsektje, én
bevalom, nem egészen követem, de tessék megnézni, van benne fantázia.