sok emberben afféle romantikus kép él a fordítók munkájáról és kedves léhűtőként látják őket, akik otthonról dolgozhatnak, ölükben egy macskával klimpíroznak egy laptopon, nyugodtan kávét főznek maguknak, idilli környezetben, stresszmentesen dolgozgatnak, majd bezsebelnek egy valag dellát egy olyan munkáért, amire mindenki képes, akinek van egy középfokúja angolból.

ehhez képest ma elaludtam felöltözés közben, lelkiismeret-furdalásom volt, amiért egyáltalán utcára merészkedtem, pihenés gyanánt mániákusan mosogatok, de már nincs mit, mert dobozból eszem a kaját a sarki kifőzdéből (a gép előtt persze), képtelen vagyok szóban kommunikálni, mert elveszítem a saját gondolataim fonalát, egyre többször kell elolvasnom egy alany+állítmány összetételű mondatot ahhoz, hogy megértsem, és magamban vihorászok, ki tudja min, miközben erősen kerülget a sírógörcs. a szemem bevérzett és vibrál, a derekam sajog, és ugyanazt a három számot hallgatom minden apró szünetben jutalom gyanánt.

de nem panaszkodom, mert a della, az persze dől.

(ez az egyik szám a háromból)

szoval miutan lassan egy eve nemikepp ketsegbeesett kapalazosokat tettem, hogy talaljak magamnak egy pasit (es volt itt tenyleg minden, szuzies patologus, osszezavarodott “nemjarunk”pasi, hirtelen furan viselkedo ezer eves barat, latatlanban belelkesedo facebook kontakt, tarskeresos sirvarohogos katasztrofak, emlekezetes bulik, legutobb tomegkozlekedesen onkent felkinalkozo ifju es szimpatikus fesztivalozok), ma eljott az a pillanat, amikor azt erzem, hogy szep volt fiuk es koszi, de most nem koszi.

es nem azert, mert habzoszaju feminista lettem, vagy ellenkezoleg, rettegnek az elkotelezodestol. nem is talaltam meg eletem parjat menetkozben es a masik nemhez sem partoltam at.

egyszeruen lekerult a kerdes a napirendrol. mostanra visszaepult az onbizalmam (es ehhez a fent felsoroltak mind hozzajarultak), tudom, hogy piackepes vagyok mind a rovidtavu mind a hosszutavu befektetesek piacan, felmertem a lehetosegeimet, amikkel viszont ezen a ponton nem szeretnek elni.

momentan szeretnem egy kicsit elvezni igy az eletemet, utazni, vilagot latni, csak ugy egyszeruen elvezni a dolgokat. es ehhez most nem kell senki.

(de a bajosan bena sztorikat igerem, megosztom majd).

akreditalt szingli csaj lettem.
amikor ma kialudt a furdoszobaban a villany ropke 2,5 meter magasan, nem sopankodtam, nem gyertyat gyujtottam, mig erre jar egy ferfi ismerosom, hanem letrat ragadtam es par perc alatt ujra vilagos volt.
ez ido alatt nem estem le a letrarol, nem vezettem magamba az aramot, nem ejtettem el a csillar uvegburajat, es nem kaptam sirogorcsot, hogy bruhuhu, elhagyott a ferjem.

megyek nemi mosogatassal unnepelni.

nem egészen értem, hogy mi történik az ember lányával a szigeten, de muchachával tegnap a legklasszikusabb szigetidőket idéztük fel. a kint töltött röpke 14 óra alatt az érzelmi skála összes érzelmét produkáltuk, pingpongoztunk, koncerten voltunk, táncoltunk, rengeteg bort ittunk, barátokkal találkoztunk, toltunk egy fényt, újból táncoltunk, lumináriumban voltunk, fotózkodtunk, részeg üzeneteket küldtünk, ittunk még egy keveset, üvöltve intim témákról társalogtunk, majd nagyon nehezen hazatámolyogtunk, pedig több sátrat is felajánlottak nekünk menet közben megismert férfiak (thank you but no thank you).

itthon arra riadtam, hogy a dekoltázsomra egy pók van rajzolva alkoholos filccel, a világ pedig kitartóan forog. gyorsan visszatöröltem a hajnalban küldött üzeneteket, konzultáltam muchachával, aki megnyugtatott, hogy a pókért még ott íziben bosszút álltam egy mellkasra rajzolt báránnyal, majd megetettem a macskát, magamba öntöttem fél liter vizet és visszaájultam.

a következő ébredésnél lemondtam minden esedékes programomat, további fél liter vizet öntöttem magamban, és elhatároztam, hogy ma nem csinálok semmit.

azóta pizsamában rajzfilmeket nézek az ágyban.

perfect.

a nagy melegre valo tekintettel felvettem egy melltartot es nagyjabol semmi mast, majd nemi ideges rohangalas utan 5 meterre talaltam magam Skintol, a Skunk Anansie karizmatikus enekesnojetol, aki epp fulig ero szajjal es orultszemekkel magyarazza a lelkesen fotozo tomegnek, hogy for once, put the fucking phonecams away and live in the moment. true that, zsebre is vagom a telefonom es tovabb orjongom a koncertet, a fejem felett egy kerekeskocsis rajongo teszi ugyanezt, kerekeskocsistul.
a Szinesznonek egy hilltop froccs folott csillogo szemekkel magyarazom, hogy I ain’t nobody’s fool es most elsodleges celom, hogy eljek egy kicsit.
es igy is lesz, a lenge oltozetem, a tuzpiros ruzsom, vagy a kovetkezo hilltop froccs hatasara egyszer csak arra eszmelek, hogy vadul makarenazok a parkett kozepen, mikozben a 22 eves Vincent de Paris erdeklodik, hogy ugye akkor en 24 eves vagyok es megis hol szandekozom tolteni az ejszakat.
erre mi mast mondhattam volna, mint hogy otthon, egyedul, majd elchachachaztam a napkeltebe HEV-megallo iranyaba.

miután a mai napot némi üvöltve bőgéssel kezdtem, amiért a családom nem vitt el állatkertbe (a helyzet kicsit összetettebb, de tényleg ez volt a kiindulópont) a hisztériázás közepette egyszer csak felhívott a főnököm New Yorkból, hogy izé, nála hajnali 2 van, nálam most emberi idő van? csak mert nagyon sürgős, szuper fontos, meeting f5kor. ennek megfelelően kicsit arrébb pakoltam mindent a napban, lihegve estem be az órámra a castróba, ahol hoztak jeget a kávéhoz, majd amikor kiment az áram (és nem jött vissza), akkor gyertyát gyújtottak a wc-ben és kis kék nyugtát hoztak számla gyanánt. a kánikulában azért még volt erőm fennakadni azon, hogy a nempasim facebook státusza szerint épp háremet alapított két országgal odébb, minek hatására hirtelen felindulásból magamra irányítottam a crisis management csapatomat férfigyűlöletestül, jótanácsostúl és anya tigrishez méltó védelmezésestül, és rövid úton le lettem baszva, hogy egyáltalán mit foglalkozom ezzel.

a f5-ös meetingem negyed óra technikai szerencsétlenkedéssel indult, majd egyszer csak rájöttek, hogy nekem nem is kell részt vennem, úgyis kínaiul fognak beszélni. ennek örömére elájultam sziesztázni és arra riadtam, hogy a főnököm hív, hogy akkor ugye tomorrow 12:00pm China time én is meetingelek, amire boldogan helyeseltem, míg rá nem döbbentem, hogy én akkor a Skunk Anansie koncerten fogok őrjöngve csápolni a Szigeten. ezt a felismerést némiképp enyhítette a nempasim privát üzenete, hogy a kollégái mulattak a számítógépével, bár addigra tényleg eljutottam arra a szintre, hogy nem foglalkozom ezzel, de azért továbbítottam az üzenetet annak az egy embernek, aki ezt a lehetőséget javasolta már délelőtt is.

ezt követően leültem lefordítani azt a röpke pár száz oldalt, amit holnap reggelre le kell adnom, de némiképp ellehetetlenített az a pár millió mini muslica, ami elárasztotta a lakást. kétségbeesésemben lefújtam őket némi DDT-vel, amitől ők kipurcanva a földre hullottak, én hirtelen elkezdtem aggódni a macska miatt, aki szemlátomást DDT immúnis, én viszont kevésbé, ezért kissé zölden folytattam a fordításomat, amivel ennek ellenére meglepően jól haladok.

már csak pár óra fordítás, több millió muslicatetem feltakarítása és néhány, időzónákon átívelő szuper sürgős feladat választ el attól, hogy véget érjen ez a nap.

az, hogy hogyan fogok én Skunk Anansie koncertről konferencia hívást indítani még számomra rejtély, de bízom a modern technika vívmányaiban, illetve a főnököm kiszámíthatatlanságában.

update:a jo hir, hogy kiderult, a 12pm valojaban delet jelent, igy a meetingem nem delutan 6kor, hanem hajnali 6kor van, a rossz hir, hogy ez 3 ora mulva van (de felporszivoztam a muslicakat es leforditottam, amit kellett).

mert érted, az rendben van, hogy “csak szex és más semmi” és hogy nem vagyunk exkluzívak, nem járunk és nem adjuk fel a szabadságunkat, néha találkozgatunk, jól nevelten cseverészünk, vesz nekem egy pohár bort, majd a tárgyra térünk, másnap reggel pedig korán búcsúzunk. de azt mégis hogy gondolja, hogy egyszer csak dadogva és elvörösödve megfogja a kezemet és azt magyarázza, hogy izé, this feels nice?

…de folyton a neten logok. motivacios otletek?

ezeket a konyveket egyebkent az ejjeliszekrenyrol hoztam be a nappaliba, hogy rendszerezzem oket.

gondolom, ha csajok futtatásával, használt mobiltelefonokkal vagy lopott autókkal foglalkoznék, akkor nem lenne annyira szokatlan, hogy hajnali fél 1kor találkozom a kontakttal egy zsúfolt romkocsmában, ahol apró négyzetre hajtogatott bankókat nyomnak a kezembe diszkréten, majd elszívunk még egy cigit, és mindenki megy dolgára.

még hogy a fordítók unalmas emberek.

globális szexepilünk egyértelműen tetőfokán van, miután pénteken nekem vadidegenek kínálkoznak fel a villamoson, Zosiának a rákóczi úti kurvák ingyen menetet ajánlottak szombat hajnalban.