– mi történt, miután elmentem?

– semmi extra, csókolóztam azzal a francia sráccal, aztán hazamentem. annyira nem jött be.

tegnap elmentünk rendezni sorainkat muchachával, ami olyan jól sikerült, hogy miután megkaptuk a (névreszóló) számlát a 8 vicéről, úgy éreztük, ránk férne még egy ital.

így ki lehet találni, hogy hajnali fél 5kor, amikor a villamoson zötyögtünk haza és én épp azt magyaráztam (attól tartok, üvöltve) muchachának, hogy xy férfiember nem mozgatja meg a fantáziámat, de ágymelegítőnek talán még jó lenne, akkor nem épp voltunk józanok. az viszont hirtelen egészen észhez térített, amikor egy 18 éves forma fiúka odalépett hozzám és gyorsan a fülembe suttogta (elég hangosan ahhoz, hogy muchacha hanyatt essen a röhögéstől), hogy hallom, ágymelegítőt keresel, ha gondolod, megadom a számomat, én is szívesen betöltöm ezt a szerepet. hangosan röhögve küldtem el, hogy igazán kedves, de itt még nem tartok.

na például ilyet még nem tapasztaltam a budapesti éjszakában.

ma leporoltam a naszajandekba kapott kavegepet es nagyon szakszeru es pofas kavet keszitettem vele magamnak.

en pedig nagyon buszke vagyok ra. (egyebkent ez egy gyuru)

anyázó bejegyzés következik.

gondoltam, veszek 3 jegyet az István a Király 30. évfordulós produkcióra, ripityom. megkonzultáltam az anyagi paramétereket az érintett felekkel (milyen drága jegyet vegyünk), majd felmentem a TEX honlapjára, hogy akkor megveszem bankkártyával a neten, két kattintás, hú de modern. ezerszer vettem már mindenféle jegyeket online, valószínűleg inkább egy analóg jegypénztár előtt állva gondolkodnék el, hogy ez most hogyan is működik.

általában ez ugye úgy megy(pl. a MŰPA honlapján), hogy az ember kiválasztja az előadást, rákattint egy interaktív térképen, hogy voila, itt szeretnék ülni, ennyi és ennyi pénzért, szuperség, bankkártya adatok bepötyög, visszaigazoló email megkap, kinyomtat, előadás előtt lobogtat.

ehhez képest a TEX honlapján eljutottam oda, hogy előadás kiválaszt, árkategória kiválaszt, jegyek száma bepötyög, ujjé, akkor én az 5-ös szektor M sorában fogok ülni, oké? na de hol van az az 5-ös szektor? kattintgatok mindenfelé, interaktív térkép nem elővarázsolható, csak egy másik ablakban megnyitható, ahol rosszul zoomol az egész és sehol egy 5-ös szektor, csupa 200 és hasonló számú dolgok vannak. nézek bambán, majd a rengeteg eszemmel rájövök, hogy a térkép az elérhető jegyeket mutatja, az enyémet viszont épp lefoglaltam, ezért nem szerepel a térképen. másik ablakban tehát visszalépek a vásárlástól, térkép újrabetölt, lám, ott virít hirtelen 3 hely egymás mellett a 107-es szektorban, amiről feltételezem, hogy az enyém. rendben, megveszem. hogyan szeretném megkapni a jegyemet? első számú szimpatikus opció, kinyomtatom otthon. szuper, de ugye tudom ám, hogy az otthoni nyomtatás ára 1500 ft? kérdezném tőlük, hogy mégis mi a frász kerül nekik abban pénzbe, hogy otthon a saját áramommal, papírommal és tintámmal generálok egy jegyet, de ilyen lehetőség a honlapon nincs, viszont felhívják a figyelmemet, hogy azt a jegyet még lehet, hogy át kell cserélni a bejáratnál, így elmegy az egésztől a kedvem, legyen inkább személyes átvétel. szuper, csak a Westendbe kell érte menni, itt van a sarkon, subidu. 1800 átvételi díj.  hogy mi a faszom? hogy az én cipőm talpa kopik attól, hogy oda csoszogok, de én fizetek nekik? mindegy, jó lesz, katt. gratulálunk, adja meg az átvevő ember nevét, mert az egyébként már kifizetett jegyet az én biztonságom érdekében csak a tranzakciószám és az átvevő személyijének bemutatásával lehet átvenni. esküszöm, bizonyos országokban bankszámlát nyitni egyszerűbb, mint ezeket a kurva jegyeket megszerezni, de nem adom fel, megadom a saját nevemet, bemegyek érte, csak essünk már túl rajta. a tranzakció létrejön, csodás, de vegyem figyelembe, hogy a jegyem csak a vásárlást követő napon, legkorábban 14 órától vehető át, mert gondolom majd valaki a központból beviszi az én 3 jegyemet, nem ám hogy a központi rendszerben ez megjelenne egyből és kinyomtatnák, amikor megérkezem és bemutatom a foglalási számomat és/vagy a személyimet (mint teszem azt a repülőjegyeknél, de hát ez végül is egy koncertjegy, nem egy szaros 300 ezres jegy Balira, szóval mit jövök itt a hasonlataimmal).

eredetileg azért vettem a jegyeket a neten, mert egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb, mint személyesen megvenni analóg jegypénztárból. ehhez képest fél órát zoomolgattam egy térképen, majd végül csukott szemmel vettem 3 jegyet valahova, a személyes átvételért meg többet fizettem, mintha bementem volna a sarkon Kovácsné jegyirodájába és megvettem volna a jegyet, amit megjegyzem, megkaptam volna egyből és nem majd holnapután kiskedden méltóztatik átadni nekem a texes micike, 1800 ft átvételi díjért. de legalább kávét már nem igen kell ma innom.

miutan 4 napig az olasz tengerparton hesszeltunk, ma reggel 6kor ebredtunk, hogy egy velencei megallassal megspekelve hajnali 1-re haza is jussunk pestre. volt itt minden, dugo bolognanal, oriasi vihar a szloven hegyekben, majd egy megmagyarazhatatlan acsorgas az autopalya kozepen (ami ido alatt az auto mellett allva dohanyozgattunk es a radiora tancoltunk), hangulatunkat es ebrenletunket pedig nagy adag red bullal, kaveval, kolaval es nassolnivalokkal probaltuk fokozni.

ezek utan teny es valo, hogy konkret deliriumban ertuk el a magyar hatart este 11-kor, de az azert azonnal feltunt, hogy:
– itthon a red bullban nincs taurin
– a kijelolt dohanyzonal nincs hamutal (csak egy muanyag vodor)
– a hatar 50 kmes vonzaskoreben nincs benzinkut, csak ketes megjelenesu “pihenohely” kontener budival, ahol vagy villany van, vagy papir
– 4 orszagos lefedettsegu radiot lehet befogni, ebbol harom allami,
– a benzikuton 3 rozzant peksuti vagy elorecsomagolt, ket hetig fogyaszthato “bio” szendvics kaphato

ettol meg persze orultunk, hogy itthon vagyunk es egyutt enekeltuk koppany dalat a radioval, mikozben a taurinmentes red bullunkat szurcsolgettuk es hol azt hallucinaltuk, hogy valamelyikunk kinyitotta a ajandekba vasarolt parmai sonkat, hol azt, hogy az auto hajokent hullamzik a parkoloban.

raadas: rovidke parbeszed, miutan a hatar utan elerjuk az elso pihenohelyet es konstataljuk, hogy itt bizony nincs benzikut:
– de hat hova tunt innen a benzikut?
– mi, mar azt is elloptak?

minden a terv szerint zajlik, a macskat leadtam tegnap ottalvos buliba ket masik dog melle, a ma reggeli varatlan surgos melot fel oraja befejeztem, az “egy bikinit, egy nyari ruhat es egy napszemuveget” beszuszakoltam a tovabbi tiz kilo folosleges limlom melle a remek sportszatyorba, ami, mint utana szamoltam, mar legalisan ihatna alkoholt es a fule ugyan 10 eve majd leszakad, a cippzarnak meg lelke van, de erre az utra meg jo lesz, a viragokat meglocsoltam, a valutat elokotortam a fiokbol (itt elbizonytalanodtam, hogy svajci franc hogyan kerulhetett vajon hozzam, mert ott spec meg sosem jartam, de vegul nem ereztem eletbevagonak a kerdes megvalaszolasat), a feliratozouzemnek megirtam, hogy ne keressenek, nyaralok, kinanak bekeszitettem a laptopot, es beszortam egy marek ongyujtot a taskamba a naptej melle.

es meg kerek 3 orat alhatok is az indulas elott.

ez a hét elég kaotikusan indult, amikor a detoxikálódás nevében jó ötletnek tűnt vodkát és fröccsöt vegyíteni nagyobb mennyiségben a bem moziban. pedig még meg is jegyeztük, hogy “ohlala, hétfőn leinni magunkat, ez már tényleg ciki”. ezután többrendbeli társas idegbaj meg egy rendkívül rossz feliratozandó film alkotta a heti programomat, így szombaton eljutottam arra a remek elhatározásra, hogy én akkor kimegyek a hajós alfrédba egyedül, kinyomom a telefont, és a víz alatt fogok tartózkodni, mert ott legalább csend van. persze nem azt mondom, hogy a többiek a hülyék, hogy ilyen-olyan hisztériák generálódnak rajtuk keresztül az életemben, sőt, a hisztériával sincs baj, de valahogy vissza kell szerezni a fókuszt, és valahogy vissza kell találnom ahhoz a ponthoz, ahol csend van a fejemben. azt hiszem, ezt hívják lenyugvásnak.

gyakrabban kellene ezt a módszert alkalmaznom, ma olyannyira zen (és fáradt) voltam a hirtelen testmozgástól, hogy a nap nagy részét átaludtam. igyekszem most már tartósan megjegyezni, hogy úszni jó.

epp kekszet martogatok zoldteaba, magamban motyogva, hogy soha tobbet hetfon vodka, a macska egy alufoliagalacsinnal babral, a hatterben pedig kina a skype-on plimplimmel. life is good.

mar tegnap is ugy indultam el otthonrol, hogy almafroccsot fogok inni, mert kicsit tul sok volt mostanaban a rose vice, anyukam is majvedo teakat ajanlgat nekem felig viccesen, ideje meregteleniteni. erre nem a divino borbarba szerveztek a volt csoporttarsak a talalkat?

ma megint neki futok a jozan budapesti ejszakanak, mar ha egyaltalan van ilyen.

update: igen, van, es sokkal szorakoztatobb, mint hittem.