Ó jééé! Megtaláltam a 18.századi szöveggyűjtemény antolóiámat, ami orv
módon egy doboz tetőnek álcázta magát, távol tartva engem ezzel a
francia szak imádott könyvtárától, lévén, h nem volt pofám belépni oda
könyv nélkül. Hurrá.

Hát izé, így visszaolvasva magamat, nem vagyok benne biztos, hogy
teljesen kipihent vagyok… Szokás szerint tessék összesakkozni, h vajh
mit is akarhattam mondani…
Nem akarok több C vitamin pezsgő tablettát inni és nem akarok több
Panadolt és Algopyrint látni se. De vagy ez, vagy nyomhatom az ágyat
további 3 napig. Ami annyira nem kellemetlen, legalább kialszom
magamat…
Valami átmeneti szituációban ülök, rém frusztráló, h fogalmam sincs,
hogy mi is van. Most valahogy senki se múlik semmin, automata dolgok
indultak be, csak még nem lendültek mozgásba, de én már nem tehetek
semmit, azon kivül, hogy ölbe tett kézzel várom, hogy történjen valami.
Említettem már, hogy NEM vagyok egy türelmes ember? Tiszta mázli, hogy
lebetegedtem, azzal egy csomó időm és energiám elmegy, különben már
hülyére agyaltam volna magamat. Tessék rám szólni, hogy hagyjak időt az
embereknek, hogy magukhoz térjenek belőlem, meg ráeszméljenek, hogy mi
a szitu, ha egyszer én folyton túlpörgök, ők meg nem.
Az Ókorban remek jósnő lehettem volna, ahogy elnézem ezt a misztikus fogalmazási stílust, amiben itt nyomulok 🙂
A minap, mentem le a metróba és a mozgólépcsőn (mely Pesten ugyebár
irdatlan hosszú és teljesen ingerszegény, ergo ideális hely az
elmélkedéshez) azon tanakodtam, hogy pontosan kinek is írom ezt a
blogot. Mert ha magamnak, akkor nincs semmi baj a sejtelmes
félszavaimmal, de akkor mi a túrónak van a comment funkcióm? Amennyiben
kedves vadidegen olvasóimnak, akkor illene egy fokkal egyértelműbbnek
lennem… Vagy valahol félúton az engem olvasó
barátaimnak/ismerőseimnek írok? Minden esetre vki(k) biztos ki fog(nak)
maradni és bambán fog(nak) ülni, h mi a frászról is kommunikálok itt
ilyen lelkesen. Ugyan akkor meg mások avatottan fognak bologatni a
félmondatok láttán… Jó ez így?
Mondjátok meg nekem Ti ott kint mind, akik olvastok és akiket olvasok,
Ti kinek írtok blogot és miért? És egyébként is… (agyamra ment az
Algopyrin?)

Lassan kezdek magamhoz térni. Tegnap délután óta úgy döntöttem, hogy a
legobb kúra a nátha ellen az alvás, szóval kb 18 órát aludtam tegnap
délután óta, csak monduk kb 2-3 órás blokkokban. Valami bajom mindig
volt, ami miatt fel kellett kelnem. Pár óra múlva találkozok Miszter
Iksszel, az az igazság, hogy fogalmam sincs, hogy mi lesz, sose voltam
egy femme fatale, de most aztán már végképp el vagyok szokva a páros
létezési formától. Gondolom ezzel ő is így van, szóval azért annyira
nem hinném, hogy tragikus lenne a helyzet, csak feletébb szokatlan.
Épp fasírtot majszolok, annyira nem esik jól, de muszáj Algopyrinen kivül mást is ennem, mert kimarja a gyomromat…
Furcsa érzés csütörtökön hétvége üzemmódban lenni…sürgösen kell
találnom magamnak vmi programot erre az időzónára, különben maximális
szétfolyásnak fogok indulni és át fogom linkeskedni az egész félévet.
Most is épp Catherine (a francia lektornő) által hozzám vágott könyvet
kéne olvasnom… Ja!! A nagy történésekben és náthában el is
felejtettem mondani, hogy Catherine a maga francia módján bocsánatot
kért tőlem, amiért laza erkölcsökkel megvágott elöző félév végén.
Kicsit vissza állt bennem az egyensúly, meg az önbecsülés, meg ilyenek.
Most már csak a Miszter Iksz sztori rengeteg érzelmi folyománya
tisztázódhatna, na meg a náthám múlhatna el…

Nos hát rám lett szólva, hogy kapjjak grafomán rohamot, megpróbálom.
Igaz, kicsit nem vagyok a helyzet magaslatán, pár csak azért sem, mert
a fél vegyipar bennem van, ami mar, kapar, szur, nyom, görcsöl és
böfög, de legalább az agyam tiszta. Emelett meg nem egészen éltem még
utol magamat és életem történéseit. Történt ugyanis, hogy Miszter Iksz
tegnap este hirtelen aktív szereplője lett az életemnek. Ami alapvetöen
euforia tárgya. Euforia van is, csak nem egészen értem, az én életem
nem így szokoktt müködni, hogy megtetszik valaki és utána minden ennek
a logikájában történik… Szóval ezen le vagyok hidalva. Meg az egész
olyan szürreális és filmszerű volt.
Na jó, most hirtelen úgy érzem, mintha leöntötték volna a torkomat egy
nagy adag sósavval, szóval késöbb folytatom, iszok vmi teát vagy
valamit, bár ha ma nem ittam 5 liter teát, akkor egyet se, már minden
variációt kipróbáltam. Szerencse, h az agyam nem tompa, csak a testem
hagy egy pöttyet cserben…

Beg vagyok fázva…de szar dekem…le is fexem.

Nem egészen tudom most magamat verbálisan kifejezni, de az élet kétségkivül nagyon szép és ez a romantikus hóesés is eh…
Postmodernystka most repked kérem szépen és a világ legnagyobb mosolya ül az arcán.

Ó váu!! Aki úgy találtal ezt a blogot, hogy a Damaszkusz címszóra
keresett rá a Googleban, az legyen nagyon üdvözölve!! Aki Szíria után
érdekődik rossz ember nem lehet.

Irdatlan fos az idő, az a nyirkos hideg, böööe. Kaptam emailt a francia
lektornőtől, hogy fáradjak ma be hozzá. Kivételesen pontosan azt
szándékoztam én is csinálni. Kiváncsi vayok, milyen atrocitások fognak
érni ma…Mondjuk kicsit nehéz kirobbantani engem a kellemesen réveteg,
idült hippi állapotból. Várom a ma estét.

Megint csak nehezen tudtam elaludni. Persze lehet, h nem kellett volna
délután 4kor kvt inni, de különben meg az ávantgárd alatt fordultam
volna le a székről, most mi a túrót csináljak? De persze lehet, h nem
ettől volt, minden esetre megint cikáztak a gondolatok és nem hagytak
nyugodni. Tervezgetem Varsót agyilag. Főleg életem legdurvább
találkozóját. Lengyel konneksön majjd kapcsolatba lép Békával, varsói
barátnémmal, oda csalogatja valahova és én meg majd megjelenek a
színen. Érzelmileg dús pillanatoknak nézünk elébbe asszem…Egészen rá
lelkesedtem a témára. Vhogy tetszik az egész… Tél lesz mint állat,
hó, minuszok, ocsmány idő, összesen 24 óra vonat, de valahogy tetszik
az egész, mert kalandszerü.  Úgy látszik vmi nosztalgia körüton
vagyok, bejárom gyermekkorom szinhelyeit…Már csak Egyiptomba kéne
elmenni.
Jaj na, vár rám az egyetem, pedig én nem várom őt…

Aki szaftos beszámolókat vár, az várjon még egy kicsit, találkozó
holnapra halasztva. Most néztem meg az Élet Sója c. filmet, még mindig
nagyon jó. Ezerszer láttam, Ewan McGregor örök. Szóval most még a
szokotnál is rózsaszínebb vagyok, nehéz ezután a film után másképp
viszonyulni a világhoz.
Újra kezdődött hát az egyetem, 4 darab kemény óra, amiből csak egy volt
dögletes, a másikon csak fizikailag voltam még kóma, különben okés.
Meglpődtem saját magamon, de rájöttem, hogy a nyelvtöri nekem tök
tetszik, ófrancia szövegek és hasonlók…A végén még rácáfolok itt a
nagy anti-nyelvész mivoltomra 🙂 A hab a tortán az ávantgárd volt,
amire sikeresen berángattam a Szinésznőt is. Hiába az idióta időpontot,
annyira izgi volt a dolog, szinte fel se tünt az a másfél óra (főleg,
hogy egy kanapén ültünk az előadás alatt, hehe, vannak azért poén
dolgok a bölcsészkaron. Az orosz szakon füles fotelben lehet
szemináriumon ülni és mindenki teázik. Nekünk ebből nem jutott, csak
pár sztk nővény és egy kanapé).
Orbitálisan szétfagytam, kissé taknyosnak érzem magamat, de nem
érdekel, a holnap estéttől nem tarthat vissza semmi, bár ki tudja,
elvégre a mai napot se én mondtam le…
Na fene, amikor hazajöttem még tök bloghangulatban voltam, aztán
bezabáltam egy nagyon nagy adag besameles csirkét, amitől teljesen
lefagytam, mármint agyilag.
Ma kaptam boszitól szerencse sütit :))) Mosoly az arcomon, mást nem nagyon lehet erre reagálni.
Találkoztam a Kártyással is, megbeszéltük a létező legnyíltabban a
bulit, meg viselt dolgainkat, szokásos téma, kevés új dolog. Vannak
dolgok, amiket csak az idő tud megoldani, hiába az öszinteség, hiába a
megbeszélés, nem segít. Kiagyaltunk pár dolgot, hogy a következő buli
még ennél is jobb legyen. Most egy i deig mondjuk nem lesz, ki kell
heverni az elözőt, meg most egy kicsit a saját magánéletemmel szeretnék
foglalkozni, bár ez nem csak rajtam múlik. Minden esetre társadalmi
életem maximálisan lendül fölfelé, a Szinésznővel az összes hétfőt
együtt nyomjuk, boszival is folyton találkozok, Csvel együtt buszoztunk
(igaz, kicsit hülye volt a hangulat, de erről nem én tehetek, sőt,
szerintem lehetnék sokkal rosszabb arc is vele most, de miért lennék
az, ha alapvetően jó arc vagyok és nem haragtartó és egyébként is látom
rajta, h szarul van, na, nem vagyok én vadállat). Na de miért is
beszélek én Csről itten?
Csak alátámasztom saját teóriámat, miszerint nekem többnyire szinte
sosincs egyéni szoc problémám, mert ami az én idegbajommá válik, az
eredetileg szereteim idegbaja volt, amit empatikusan átérzek és
magamévá teszek. Szó se róla, nem szándékos. Nem vagyok én vmi Teréz
Anya, no no, nem vagyok önjelölt mártír, sőt, szeretném azt hinni, hogy
én egy kissé öntörvényü bunkó ősember vagyok. Vagy legalább néha az
vagyok. De mivel, h többnyire jó kedvem van és mosolygok az emebrekre,
ezért sok dolgot elmesélnek nekem, én meg meghallgatom, mert egyszer
engem is meghallgattak. Az empátia részéről  már nem tehetek,
genetikailag kódolt túlzott beleélő képességem van és ha konkrétan
szeretem is az illetőt, akkor még szép, h nem örülök, h szarul van.
Félreértés ne essék, én örülök az empátiámnak, csak megjegyeztem
diszkréten, h ezért nem tettem semmit, egyszerüen így van, ilyen
vagyok. Ennyit arról, hogy mi van Csvel (azt én is szeretném tudni).

Khm, na, izé, az az igazság, hogy elszoktam ettől a randi témától,
igaz, fogalmam sincs, hogy Miszter Iksszel én most randizom-e, vagy
csak úgy találkozom, mert elvégre ez nem olyan egyértelmű, bár annyira
nem is lényeg, hisz ezek csak szavak, lényeg, h, hehe, na jó,
röhögjetek, be vagyok szarva a holnaptól, hogy mi lesz, jaj Istenkém,
hogy is szoktak ezek menni, meg ááá, mint valami hülye 13 éves liba.
Egy rohadt 3 éves kapcsolattal a hátam mögött (és pár érdekes érzelmi
vonulattal), igazán nem kéne ilyeneken gondolkodnom, de nem tehetek
róla. Milyen kedves boszitól, hogy hoz nekem szerencse sütit (egyébként
csokis ostya, becsomagolva és rá van írva, hogy “szerencse süti”),
bármibe fogadok, h tudja, hogy ilyen hülye rózsaszín idegesség van
bennem, pedig egy szóval sem említettem neki…Amennyiben tanakodnátok,
hogy miért boszi a kódneve, nos pontosan ezért, egyszerüen tudja, hogy
mikor mi történik, egy rohadt szó nélkül. És nem azért, mert minden az
arcomra van írva (pedig tényleg, a poker arc nem az én profilom, sokkal
inkább a rajzfilmfigura), mert találkozás nélkül is müködik. Néha
ijesztő, de azért sikerül meglepnem, hehe.

Hallgassatok Cardiganst konkrétan a Long Gone Before Daylight c.
számot, nagyon nagyon szép és rendkivül ól tükrözi a hangulatomat.

Belepakoltam az indexemet a körözöttes kenyerembe…vidámak ezek a
reggelek. Szétfagyok, mint mindig…Muszáj lelkierőt lehelnem magamba,
hogy energiadúsan érkezzek az egyetemre, elvégre mégis első effektív
tanítási nap. Aránylag pofásan van összerakva a napi menü, reggel egy
kis társadalmi összeröffenés értékű didaktika óra ( a fél hippi party
ott fog ülni, mint vmi rossz after-party). Utána fél óra BKV, majd
másfél óra Mondatszintaxis. Kétségkivül a mélypont, de a szent cél
érdekében megpróbálom túlélni, elvégre egész kevés óra lesz hétfőn
húsvét meg mindenfélék miatt…3at lehet lógni is, ZH meg nincs, hanem
2 beadandó, amit kedvenc kommúna társam (CS) szíveen megír, ha már
egyszer felvételeízik az elméleti nyelvészet szakra.
Na fúj, mit beszélek én egyetemől ilyen masszívan? Ennél sokkal
viccesebb, hogy este 11kor, egy kis Joycetól beálmosodva lefeküdtem,
erre persze nem tudtam elaludni, csak vmikor 2 után. A konyhában
összefutottunk anyukámmal, elkezdtünk falatozni és gint iszogatni,
illetve fél2kor megtárgyalni, hogy egy angol font hány shilling.
Na jó, megyek. Még mindig szétfagyok, a végén még meg fogok itt fázni,
ami igazán nem lenne egy jó ötlet. Legyen már f7!!! Vagy legalább f4,
akkor már csak egy kis avantgárd irodalom lenne hátra a mai napon, amit
jobban el tudok viselni, mint a tényt, hogy 45 perc múlva ki kell innen
gyalogolnom.

Irdatlan fáradt vagyok, ami talán nem csoda, tudván, hogy f8kor aludtam
el (reggel) és fél1kor keltem, elötte meg ugyebár egész este partyztam.

A party jól sikerült, kisebb krizisekkel is, de hát ez kötelező.
Kezdődött azzal, hogy páran lemondták, több kevesebb hisztivel és kamu
kifogásokkal, de öszintén szólva mindegy, ők maradtak ki valamiből.
Aztán csak nagyon szálingózva érkeztek meg az emberek (örök hála Görög
Hősnőnek, aki az egyetlen volt, ki időben érkezett). De aztán pár
konyakkal odébb belendült az egész. Éjfél körül elfelejtettem utána
tölteni a piámat, ami abba torkollott, hogy fájdalmasan józanon
követhettem az eseményeket, amik valahonnan ismerősek voltak. Asszem ki
kell iktatnom a túlzott empátiámat és valalhogy meg kéne oldanom, hogy
a saját buliaimon is rendelkezzek a meghívottak naívitásával, aki fél
mozdulatokból és két lapos pillantásból nem rakja össze az egész
sztorit egyből. Majd valamit kitalálok. Beszéltem ma boszival erről is
(meg egy csomó dologról) és ennek köszönhetően nagyon kellemes
lecsengése van a bulinak, bár volt ott pár pillanat, amikor
legszívesebben pofonokat osztogattam volna.
Enyhén bekonyakozott állapotban sikerült egy olyan smst elküldenem
Miszter Iksznek, amit józanul az ember még szinte gondolni se merne, de
legnagyobb meglepődésemre (és infartusomra) a válasz egy felkérés volt
keringőre, vagy minden esetre nagyon annak lehetett értelmezni, holnap
találkozunk, majd meglátjuk, hogy tényleg igaz-e, hogy aki mer, az
nyer. Nem akarok mentegetőzni, de annyira azért nem volt sok az a
konyak és alapvetően szesz befolyás alatt is magam vagyok, csak egy
fokkal felszabadultabb. Igy sikerült Phage combját hangosan dicsérnem
neki. Hát jó. Szerencsére nem az az alkat, aki ezen szívbajt kapjon.
Apropó szívbaj, nos, E volt az, aki okozott nekem egy pozitív sokkot az
est folyamán, mardjon a mi titkunk, hogy mivel, minden esetre sose
hittem volna, hogy ebben a kedves szende szűzies lányzóban mik vannak.
Megtisztelő volt megtudni minden esetre! Most nem sorolok fel
mindenkit, de csak jót tudok itten mondani, hiába jelentettem ki a buli
közepén, hogy barátoknak csak rosszat, vagy semmit. Csak tudnám ezzel
mit akarhattam kifejezni…
Bécsi konneksön is meglátogatott a buli erejéig, szóval próbáltunk
maximálisan beszélgetni, de 5re már a Népligetnél kellett lenni…
Egészen elszontyolódtan jöttem hazafelé.
Minden féle terveim voltak mára, hogy majd így meg úgy rendet rakok a
jegyzeteim között, hát hehe, ez valami egyéb napra tolódik asszem.
Épp lefeküdni készültem, amikor rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy hol
van órám holnap, így még azt is lenyomozhatom, mielött rázuhanok,
fejjel előre, a klaviatúrára. Kicsit húzos napom lesz holnap, reggel
10től f7ig, de f4kor másfél órára meglátogat a Kártyás, f7kor meg tali
Miszter Iksszel. Ennek érdekében eltenném magamat holnapra minnél
hamarabb.