No, kissé sebtiben kellett távoznom pénteken pestről, igaz én akartam
blogot írni, csak épp nem ment a freeblog, vagy nem tudom mi. Lényeg,
ami lényeg, voltam Bécsben egy laza hétvégére. Most megint próbálhatom
kifejteni a kifejthetetlent, lényeg, hogy nagyon nagyon jó volt,
őszinte és érzelmes, nyugodt és olyan simogató. Ennél jobb jelzőket ne
várjon tőlem senki. Megy még alattama v onat, kicsit még mindig rajtam
van az utazási hibbantság, mind a kétszer tiszta kaland volt elérni a
vonatot, de már megszoktam, hogy kicsit őrült az életem, konkrétan meg
kamikaze stílusban szoktam utazni, de ha már kaland, akkor legyen
kaland 🙂
Semmi konkrétat nem csináltunk, karácsonyi vásárokban tobzodtunk
ezerrel, puncsot iszogattunk, vettem ezt-azt, többek között egy jó kis
military táskát maganak (fekete színben úszik és van rajta egy vörös
csillag…), amiért éppenséggel be is tilthatnak erre felé, de hogy is
mondjam, nyasgem 🙂
Nagyon sokat beszélettünk, végre franciául, igaz mostanság annyira nem
panaszkodhatok ilyen téren, de azért mégis, természetesebb ez, mint
amikor kódnyelvnek használom, vagy éppenséggel egyetemi közegben
nyilvánulok meg (igaz, azt már rég nem tettem). A bécsi konneksön húgát
nagyon nagyon megszerettem, kicsit el van veszve, de azt a csajt nem
lehet nem imádni, szóval főleg vele kommunikáltam, R meg a bécsi
konneksönömmel.
Péntek este csaptunk egy rendes partyt, minek keretében kissé én is szétcsaptam magamat, de semmi vészes, csak emlékezetes.
Momentán kissé mosott kakának érzem magamat, szóval be is döglök a tv
elé, a franc fog mindenféle egyetemi baromságokkal szarakodni. GOndolom
egy szimplát még úgyis útba ejtek buborékkal, akivel az előbb már
összefutottam a Jászain, mert persze, miért is ne, magnetikusan vonzuk
egymás társaságát, ez már csak így van.
No, szétesek odébb.

Azt hiszem mától teljesen konzekvensen hazudozni fogok a kedves
témavezetőmnek, mert hát az elmúlt 3 hétben semmi olyat se csináltam,
ami úgy nagyon kutatásnak minősülne. Annyira tudom, hogy leadás elött 3
nappal fogok leülni az egészet megírni, belegebedés nélkül, realtív jó
eredménnyel. Azaz akkor bele fogok gebedni, de addig nem túlzottan. A
“carpe diem” átíratom szerint az ember egyszerre csak egy dolgon
stresszeljen, momentán az az, hogy legyen már január 20 és ne kelljen
kispestre mennem. Már megint erről papolok. Na majd Bécs 🙂

Miközben épp azon sopánkodtam itthon, hogy tiszta érzelmi frigiditásba
fulladtam ebben a félévben (ami persze hülyeség, de ilyenkor az ember
teljesen meg van győzödve, hogy igaza van, mert persze, miért is ne),
szóval miközben épp R mondatán filóztam, miszerint nem is az, hogy
kisimult az idegrendszerünk, de mintha nem is lenne idegrendszerünk,
egyszer csak rámcsörrent buborék, mire eszembe jutott, hogy élek. vagy
valami hasonló. lecsoszogtam a jászaira, ahol buborékot nagy
diskurzusban találtam egy homlesszel, aki épp azt ecsetelte nekünk (egy
nagydarab szakállas fazon volt, rendkivül jó dumával), hogy segített
egy költözésnél és cserébe kapott két zsák ruhát, amit azóta vonszol,
de nem tud vele mit kezdeni, mert mind női ruha. ezt demonstrálandó elő
is rántott egy szoknyát, hogy ezt ugyan má hogyan vegye fel. előrántott
még egy 80as évekbeli sportshortot is (na ilyen szó tuti nincs, de
sebaj, köztudottan nem tudok magyarul), hogy ezzel a tanga bugyival
itten ni meg mit kezdjen. szóval érzelmi nihil, frigid, stb állapotom
itt valahol el is szállt, adtunk 100 pénzt az embernek, majd emelkedett
hangulatban letámadtuk a buszmegállót, ahol elmajszoltam a frissen
kapott szerencsesütimet és egészen szerencsésnek és hepinek éreztem
magamat. ennyit pest interaktívitásáról.

Hú, mekkora bazi méretű déja-vu tört rám, egészen hihetetlen. Ráadásul nem is értem, mert a Kártyással beszéltem MSN-en, erre beugrott, hogy én Sziget alatt álmodtam vmi olyasmit, hogy buborékkal megyek Bécsbe és ezért nem tudok pénteken találkozni a Kártyással. Aztán beugrott egy valag érzés, esős sikátor, félhomály. Nem értem. De tény, hogy pénteken megyek Bécsbe, egészen vasárnap délutánig, látogatok konneksönt. Buborék sajna nem jön, szóval kettesben megyünk R-el. Kicsit utazásmániás lettem az elmúlt időkben asszem, most, hogy egyrészt van pénzem, meg van mi elől menekülni… De közeleg már a anuár 20, hehe!
Tiszta enervált voltam egész nap, ilyen téli álmot szeretnék aludni állapot. De most a harmadik kv után már kicsit pörgök, remélhetőleg eléggé ahhoz, hogy fantasztikus portfoliót produkáljak… (bööe). Egysíkú kissé az életem asszem. Azaz kurvára nem az, mert lépten nyomon hülyeségek történnek velem, csak valahogy nem akadok fenn rajtuk…csak a feem ne fájna egész nap…

Komolyan mondom, egész ót tesz nekem, ha egy egész napig nem csinálok
semmit, csak itthon szöszölök a gép alatt. Sikerült ugyebár kicsit
kipofoznom az irományt, felpakolnom kettő darab képet a falra, épp most
írom életem egyik legzseniálisabb óravázlatát (abból az egyszerű de
nagyszerű típusból, szólon bárki, akinek kell Madonna Hollywood számára
egy 45 perces angol óra, fakultatívan bővíthető verzióban), rendet
raktam a leveleim között, lehet, hogy szereztem egy kis fordítási melót
(ugyan nem vagyok egy húú de olvasott blog, de azért itt is közzé
teszem: akinek kell angolRA vagy franciáRA vagy franciáról angolra vagy
angolról franciára fordítás, az forduljon hozzám bizalommal. Magyarra
is szívesen, csak ugyebár ez elég kézenfekvő fordító világban. Szóval
annyira azért nem voltam tétlen, bár kézzelfoghatóan kevés dolgot
csináltam ma 🙂 Pl. még fel se öltöztem 🙂 De lehet, hogy mindárt
előrántom a jó kis Playstationömet és táncszönyegemet (digitális mámor)
és pattogok rajta egy sort ritmikusan, biztos feldobna 🙂 azaz inkább
levezetné kósza energiáimat. Apropó (drága Cs mondja mindig
többesszámban az energia szót), egy csomó ember felpakolta magának az
MSNt, szóval az iwiw invázió után most az MSNemet is elárasztották ezer
éve nem látott emberek. Zajlik az élet nó. Előbb telefonált bátyám,
kivel kedélyesen elcseverésztem fél órát a török konyha rejtelmeiről,
nagyon szórakoztató volt. Most már tudom, hogy ha az ember joghurtos
padlizsán salátát akar csinálni, akkor hasmenést elkerülendő sós vízbe
kell elötte áztatni a padlizsánt, akkor nem szívja meg magát annyira.

Tessék, megkapátok itten a szöveget, amit felszándékozok olvasni,
többé-kevésbé végleges változat. Egyébként december 8.-án lesz a hepaj,
többet még én sem tudok. Véleményeket szívesen fogadok, sőt, elvárok 🙂

Szerelmem nyara: Tragédia?

Prológ

Koszos a lábam, bejártam imádott városom. Hajnali mámor, egy
szökőkútban fürdöm, a pihent agyam néha félrekapcsol, a tudat kétségkívül néha
elhagy, de lábam járja Pest szeretett utcáit. Egy ókori sláger andalító ritmusa
kísér, a szabadság dallama. Eljött a felszabadult nyári éjszaka, céltalan
bolyongás alkohol szaga. Ezt vártam és most itt van, letagadhatatlan. Ezt
vártam és most hagyom, vezessen, mezítláb ha kell, csak vigyen.

Reggel van már rég, mire szertefoszlik az utolsó szesz
porcika, eltűnnek az emberek és a kétértelmű pillantások. Ólmos álom hull rám,
nem marad már csak az éjszaka pora, újabb évtized lábnyoma.

Első felvonás: Szavakban mérjük az időt

Akvarell égbolt alatt nyílik meg a pesti éjszaka, a te
életed, meg az enyém, ugyanaz és mégis különb, megnyílsz, akárcsak a felhők az
abszurd fényű parlament fölött. Amott a budai vár mosolyog szendén, gyermekkorom
hamis ártatlansága. Lekapcsolják a közvilágítást és levetkőzöm én is feszengés
vas zubbonyát. Nikotin színezi zaklatott gesztusainkat, csak a csend beszél
most már helyettünk. Néma füstfelhő tekeri körbe gül baba türbéjét, sötét
lépcső a tudatalattimba, fogom a kezed, szimpatikus idegen, ki oly szép vagy hirtelen.
Ez most más mint nappal, más, mint bármikor. Ez most tiszta és jó, inspiráló és
szikrázó. Megszűnt az idő, egy padon a semmi közepén, szavakban mérjük az időt és
elveszett minden konvenció.

Második felvonás: Játsszuk el

Hosszú, erkölcstelen nap volt a mai. Rengeteg bor és még
több provokáció, új köntösbe bújtatott örök témák, a te szemedben talán kicsit
újjászületek ma éjszaka, a te kezedet még nem fogtam. Se korlát, se gátlás,
nincs ebben semmi, mégis feszengünk mind ketten. A távolságot alkoholban oldom,
fellépésem enyhül, nincs holnap, csak a közös múltunk.
Már megint kel fel a nap, már megint fenn vagyok, mikor épp senki, látom, amit
senki, látlak téged. Játék ez, csak túllőttünk a célon, tettek kellenek, hogy
tükörbe nézhessünk, mit érdekel minket bármi, elsodort az őrült logika. Játsszuk
el, csapd le az összes labdámat, játsszuk el, kitérek minden kérdésed elöl,
játsszuk el, valaki nyerni fog és a másik se veszít, játsszuk el, igen, ez
felhívás keringőre.
Elpárolog a szesz s felkel a nap, megszakad a logikai lánc s meztelen állunk a
sápadt hajnali fényben. Lépni kell, vagy hazamenni, befejzni a játszmát vagy
megfutamodni. Nem játék ez most már, annál fontosabb, belegabalyodtunk saját
tudatunkba és egymáséba.

Epilóg

Így, augusztus közepén, éjfélen innen, a nyáron már túl,
talán ideje kicsit elmerülni, kicsit egy utolsót lazulni. Egy szál bugyiban
vajkrémet zabálni,  jó lenne rágyújtani és egy picit szétesni. Nem kell
most senki, bármennyire is imádom, bármennyire is elvárom, most jó ez a magány,
mely csak az enyém. Kint suhog a szél, talán az eső is esik, lassan eltűnik
minden nyoma ennek a nyárnak is. Elhallgatnak a szélbe susogott kacajok,
kialszanak a részegen felgyújtott villanyok. Vége ennek a nyárnak is, öregebb
lettem vagy fiatalabb, vonzóbb vagy taszítóbb, az idő dönti majd el. Egy
baráttal kevesebb lettem talán, egy szerelemmel több, mérlegel majd más
helyettem.

Szektámnak lesz felolvasóestje a Dürer kávézóban. Elöszőr be voltam
szarva. Azaz nem, elöszőr leszartam, most már be vagyok szarva. De erőt
vettem magamon, hogy ha már felolvasok, akkor ne egy darab szart,
szóval útómunkákat végzek magamon (ez még mindig nem tanulás) és
leszarom! felkiálltással merészkedtem egy sort. Amiről persze csak én
tudom, hogy merészség, de pont ez a lényege. A közönség hálás és
befogadó, ha nem tudja, hogy mi volt az eggyel ezelötti verzió, észre
se veszi, hogy ez valami jelentőségteljes akármi…

Na kérem, ma reggel én azzal a szent elhatározással keltem fel, hogy ma
minden szart megcsinálok, amivel le vagyok maradva a hülye egyetemnek.
Ehhez képest kb 5 órájja ülök a gép elött aktív tétlenségben.
Beszélgettem egy rakat ezer éve nem látott volt osztálytársammal, meg
rendszereztem egy kicsit a wiw-es kapcsolataimat illetve az
emailjeimet. De még mindig nem csináltam semmit. Azaz de, felírtam,
hogy miket kéne csinálnom, és 60as évek pop slágereket hallgattam
naphosszat. Izgalmas, mi?
tegnap fantasztikus dolgokat produkáltunk munka címszó alatt. 3 óra
alvás után vonszolodtam ki máriaremetére, ahol nemes egyszerűséggel
lefejeltem az asztalt felügyelés alatt. Az összes létező fizikai poént
eljátszottuk, amit ilyenkor lehet, elvágodtunk, nekimentünk,
melléültünk, megbotlottunk, meg hasonlók. Szóval röhögtem nem is
keveset 🙂
Aztén megnéztük este a Halott Mennyasszonyt, ami egy nagyon kellemes
kis film, egyrészt tök szórakoztató, meg zenés, meg színes, meg
ilyesmik, másrészt egyre inkább arre jövök rá, hogy a legtöbb ilyen kis
“poénos” mesefilmnek frankón van mondanivalója…

Na mindegy, szét vannak esve a gondolataim, benyomtam a szokásos goat,
írom a sok adminisztratív, felesleges szart… majd még jelentkezek!

hat ez egy kellemes meglepetes volt, nekapcsolni hirtelen az itteni gepen (fr suli) a zenecuccot es belebotlani a jules et jim zenejebe. igy a jeanne moreaus afferok utan teljesen idoszeru…
ma kicsit kozveszelyes munkakerulo vagyok asszem, de bevallom, nem erdekel, pentek vagy, hagyjanak beken.
ujabb faraszto het van mogottem, azaz meg egy resze hatra va, mert holnap hajnalban kelhetek megint, felugyelhetek, de mindegy, belefer.
nagyon kellemes orat tartottunk ma, ettol tok feldobodtam. meg ma valahogy minden olyan jol alakul. kenyes diplomaciai targyalasaim mintha vezetnenek valahova, majd elvalik.
het eleje ramaty volt, de az utas es holdvilag nagyon feldobott, szoval nem panaszkodok.
sikeresen fgy be a gep, kesobb folytatom. meg egyebkent is szunet van.

Hát… van, hogy az ember este valahogy belejön a fröccsözésbe,
ilyenkor azt hiszem nem elvárható, hogy 5 óra alvás után fitten és üdén
keljen fel. Bár “szerencsére” egészen ideges vagyok, az ébren tart.
Valahogy mintha egy teljesen abszurd baromságba keveredtem volna és
csak egyre mélyebbre süppedek ebbe a szarba, pont amikor ki akarom
dumálni magamat az egészből. Érti a halál. Kb azt se értem, amit ide
írok, mert nem tudom, mit gondoljak. Csak azt tudom, hogy nem bírom
azt, ha egy kedves barátomra gondolva hirtelen rámtör a gyomorgörcs,
mert az illető “pillanatnyilag nem kapcsolható”, nem áll veled szóba,
vagy szóba áll, de két mondat után megbánt, maga se tudja miért. Persze
persze, önsajnálkozás rulz, de reggel, zuhan, smink, hajszárítás és kv
elött az embertől nem lehet elvárni, hogy nagyon konstruktív gondolatai
legyenek. Csak egyszerűen nem értem, nem értem, ha egyszer valaki
életerőt akar belém lehelni, akkor miért olyanokat csinál, amik pont
elveszik minden életkedvemet? Homeopátia?