Hihetetlen szar kedvem lett ettől az estétől. Nem akarom kifejteni, nem
akarok emberekkel találkozni, mert az emberek többnyire nincsenek jóba
magukkal meg egymással, én meg ülök középen és idiótábbnál idiotább
szituációkba keveredek, amik nekem ártanak, pedig én igazán semmi
rosszat nem követtem el. Nem, nem mártirkodok, csak kivan a mindenem…

Határozottan _nem_ lettem frissebb 4óra alvástól… El vagyok én már
szokva az ilyesmiktől. Mármint nemalvás és ejszakázás. Elfelejtettem az
alapszabályt, miszerint nem szabad lekefüdni, ha már türhető szintre
felszenvedtük magunkat. Na mindegy.
Délután f5kor még mindig se híre se hamva Enek és buboréknak az MSNen.
Ilyenkor most döntse el az ember, hogy még nem ébredtek fel, vagy már
elrohantak otthonról. Irigylésrevalóak a problémáim, tudom. Inkább
monduk iszok vmi frissitő nedűt…

Hát nem mondom, hogy nem fogok ma megfulladni. Talán ki kéne végre
takaritani a Sziget-port a szobámból és akkor nem tüsszögnék, meg
hasonlók.
Volkov előkerült, felhívott, ennek örömére délután 4ig aludtam, ami
egészen meglepő. lehet, hogy még nem egészen pihentem ki ezt a sziget
témát…
mindegy (lust alettem nagybetűkkel szarakodni). lassan megyek Csvel
hepajkodni duna partra, repülő show (repülő só, höhö), tüzijáték,
gondolom magunkba öntünk pár sört, hogy megfelelő népünnepély fílingünk
legyen, meg egyébként is, sziget után ez a minimum 🙂 Aztán találkozok
Panzerral, aki megjött Lettországból, szóval vmi élménybeszámolót
illene produkálnia, sok sok baltikummal. Éjfélkor meg feletébb
romantikus körülmények között összeszedem Rt és bevonulunk a kultiba
riszálni egyet DMre, Rammsteinra és egyéb depresszív industrial dark
zenékre.  Csak nehogy poéngyilkos jelleggel vmi bugyikékbe menjek,
vagy egyéb abszurd hülyeség részemről (az abszurd hülyeség abszolút az
én műfajom, ha nem vetéttek volna észre).

Ha már itt tartunk, hadd meséljem el, a Szigeten ért egyik idóta
balesetemet, szerintem tuti befutó az összes hülyeségem közül. Buborék
szórakozottan felgyújtott egy műanyag poharat, ami egy kicsit füstölt,
majd határozottan lángolt és olvadt. Ekkor buborék jónak látta kicsit
odébb állni, én flegmán ültem tovább a pohárhoz veszélyes közelségbe.
Ahelyett, hogy hagytuk volna magától kiégni a dolgot, R gondolta
elfújja a tűzet, minek következményében a folyékony lángoló műanyag
beleégett a térdembe, szerencsére teljesen minimális felületen. Azér ta
sikitásom nem volt semmi. Na mindegy, szóval ennyit abszurd
baleseteimről. Most nem tartok itt egy kimerítő leírást az összes
hülyeségről, ami történt velem, de maradjunk annyiban, hogy az orromat
már elég sok agresszió érte, többek között azért, mert álmatagon
lefejeltem egy asztalt kb fél centi távolságról, majd bezuhantam egy
ruhásszekrénybe és cselesen magamra nyitottam egy ajtót. Ezek józanul
követtem. Ittasabb állapotban sikerült belegyalogolnom egy bazi méretű
rózsabokorba(és elvágnom vele az arcomat), illetve számomra érthetetlen
módon kifacsarnom 180 fokban a térdemet.

No, megyek, mert rám rohad a szoba, ami azért kicsit aggasztó lenne, azért mégis…

Jáj. Hülye Volkov otthon hagyta a mobilját és belement a Pécsbe, nehogy
véletlenül eltudjam érni. Ez tipikusan az a fajta dűhítő dolog, ami
egyre jobban bosszantja az embert, amikor lehet, hogy az elején
alapvetően nem volt semmi érdemleges kommunikálnivalója. Szóval tegnap
éjszaka óta nem tudom elérni (azt most ne firtassuk, hogy hova mehetett
ez az ember tegnap éjszaka, ahol még mindig ott van, de hát sebaj…).
Szóval kezdem produkálni kedvenc tanítványom tüneteit, az “idegbetegen
telefonálgatok fél percenként és hallgatósáomat az őrületbe kergetem
egyre újabb teóriáimmal, hogy mi történhetett”. Mondjuk kicsit
lefárasztott verzíóban nyomom az ipart, mert hihetetlen álmos vagyok,
be van dagadva a szemem, mert hajnalok hajnalán értem haza és nem
aludtam se jól, se eleget. Kedvenc tanítványomat meg nem bántom,t egnap
találkoztam vele, hosszú idők óta elöszőr, kellemesen lebeszéltük
egymást a színről egy kv fölött, semmi se változott, pedig egy éve nem
beszéltünk érdemlegesen. nem mondom, hogy minden visszatért a normál
kerékvágásba, de van esélye, hogy talán lassan fogunk tudni találkozni
kicsit többet.
Na jó, ennyire futotta kialvatlan fejemnek, visszadőlök, mert ez így
nem állapot, egyébként is, ünnepnap van, az ember már csak pihenhet
békében, nem?
utóirat: hülye férfiak, a frászt hozzák az emberre…és hülye nők, akik
meg ideálisan be tudnak mindentől parázni és teljesen sztenderd tudnak
vágyakozóan belekeveredni bármilyen telefonnal kapcsolatos krizisbe.
éljenek a postagalambok és a lovagregények (fúj, én Tristan és
Izoldából érettségiztem, fuhúúúj).

Zúgnak itt a gépek a fejem fölött. Mert, hogy holnap nagy hepaj, szóval
ma főpróba. Mikre nem jó, ha az ember a Duna mellett lakik. Elárulom
nektek, hogy a létező legidiótább helyen lakunk. Kilátás nuku, hacsak
nem hajolok ki életveszélyesen az ablakon (akkor is a szomszédot latom
premier plánban, de sebaj), szóval mondhatni semmi előny. Viszont az
uta merőleges a Dunára, ezért télen remekül pofán lehet kapni minden
tipusú orkánt, szellőt, hóvihart. Ezzel együtt szeretek itt lakni. Pl.
határozottan hanulatos, amikor éjszaka az ember egy hajókürtre riad.
Vagy amikor árad a Duna nem kell messze menni katasztrófa turizmusért.
Na mindegy, lassan el kéne indulnom kedvenc tanítvány felé (igen,
képzeljétek, hihetetlen, de mégis igaz, találkokzok vele, Zebegény óta
most elöszőr, azaz másfél hónapa!! ez esemény számba megy :))
Tegnap egyébként lazán elaludtam éjfélkor, azt fél kettőkor olyan éber
voltam, hogy az már fájt, ovlasgattam Virginia Woolfot, az segített
(legalább nem unatkoztam), de szóval ez a bioritmus káosz, kissé
aggasztó…
Holnap népünnepélyben üdül mindenki, nem az én asztalom, asszem egy
lightos tüzijáték belém fér, aztán Rel nonkonform jelleggel megyünk egy
kis darkulásba, Depeche Mode party címszó alatt, lesz Rammstein is meg
Placebo, az egész a Kultiban. Egy darab ismerőssel nem fogok találkozni
és ez jót fog tenni a lelkemnek, asszem.
Tegnap 40 percet smseztem Volkovval, furcsa volt és felemelő, talán lassan magához tér itt minden és mindenki.
Teleírtam pár lapot egy nagy adag hibbantásggal, nézzétek meg a
toxik.freeblog.hu-n, akad még javítani való, majd máskor, most rohanok,
meg tespedek.

Hűűű meg haaa. Két napa alszom. Kb most tértem magamhoz. Közben hívtak
ezren mindenféle témákkal kapcsolatosan, többek között, hogy menjek
Leényfalura fórum inni, de hááát izéé, nem hinném.
Egyébként meg vége a Szigetnek (mily meglepő). Nem mondom, hogy
magamhoz tértem még belőle, mert hát kissé durván jó volt. Olyan igazi
hippi fíling a köbön. Eg hétig. Nem csoda talán ezek után, hogy napok
óta alszom. Volkovot ma hazaküldtem (szó szerint), hogy hagyjon
magamra, hadd pihenjek ki mindenféle párkapcsolati bugdácsolásokat,
amik ugyan nem tragikusak, de nem szeretnénk itten ördögi köröket
megkezdeni. A drágámnak kissé nehezére esik kezelni posztmodern hippi
énemet, amit valahol meg tudok érteni, de az őrületbe nekem partner
kell, nem lelkizés. Na mindegy, majd csak összeszokunk egyszer csak
végre már.
Nem tudom, hogyan tudnám összefoglalni, hogy mi minden történt
címszavakban. Érzelmi síkon kissé beleszerettem buborékba, aki valami
katarktikusan hülye volt (többek között teljesen erkölcstelenre
szakította a farmeromat, amit aztán kénytelen voltam megvarrni), újra
egymásra találtunk boszival, aki nem szakított le rólam semmit, de
sikeresen elsírta magát az egyik nagy lelki kifakadásomtól (pozitív
értelemben, magyarul meghatódott). Meglátogatott bécsi konneksön és
huga, aki a világ legtündéribb emberi, egyszerűen nem lehet nem
szeretni.
Érzelmi skálám, mint látjátok tehát elég bugyi rózsaszín. Hülyeségi
szint se semmi, de az összes anekdotát most nincs igazán kedvem leírni.
Zeneileg volt Louise Attaque és Matmatah, ami egy abszolút mámor volt,
pogóztam, meg zuztam az első sorban (ééén, az ötven kilommal, na
mindegy). Kellemes felfedezés volt az új Morcheeba, Juliette and the
Licksben nem csalódtam (az a csaj nagyon kész, bevágta magát a tömegbe,
úsztatta magát, meg minden szar, rohant utána az INKAL kinjánban). A
magyarok közül egészen meglepődtem, hogy milyen  jó a Neo, az Emil
Rulez és a Kispál, ezeket én elvileg ismerem, de nem szokásom
hallgatni, aztán most valahogy ott ragadtam rajtuk és nem bántam meg.
Besh o Drom meg örök kedvenc marad, ekkorát rég táncoltam. Azaz,
táncoltam én mindenre egy héten keresztül egyfolytában, első két napban
valami olyan durva izomlázam volt deréktól lefele, hogy szinte lépni se
tudtam, de nem adtam fel, ha lúd legyen kövér. jól le is fogytam ennek
örömére.
Kivételesen nem találkoztam semmi külföldre szakadt hibbant
ismerősömmel, sőt, tulajdonképpen egész kevés emberrel találkoztam
meglepetésszerűem, lehet, hogy azért is, mert az egész barátiköröm kint
volt.
Szigetről röviden és tömören ennyit.

Goldfrappot hallgatok,a  Felt Mountain c. albumot, az első száma a
Lovely Head, ajánlom mindenkinek figyelmébe, van ebben a számban valami
nagyon nagyon szugesztív nyugalom és enyhe melankólia. Egyébként a My
Summer of Love c. filmnek a zenéje is egyben. Nekem kellemes emlékeim
fűzödnek hozzá, meg olyan kellemesen szétcsuszott állapotba kerülök
tőle, ami most nagyon megfelel, mert enyhén szólva diffúz-konfúz az
egész lényem.

Készültek képek, majd felrakok párat, vannak viccesek, csak bevallom,
most pöttyet lusta vok hozzá. Mint ahogy a linkeket is át kéne
babrálnom, mert egyfolytában változik a blog társadalom. Phet és
Bonszájmacska pl. megszüntek, szerintem ez nem tartós állapot. Albert
meg fő a változatosság már megint újjat kreált (mindig kicsit jobbat,
kicsit őszintébbet, támogatjuk a mozgást).

Ideje asszem magammal foglalkoznom, Virginia Woolfot folytatnom, ahol
abba hagytam, meg talán mellesleg az életemet is. Szomorú vagyok, hogy
vége a Szigetnek, sajnálom, hogy Volkov csak túl későn tudta felfogni,
hogy Szigeten rám nem érvényes egy normális szabály sem, de ezzel
együtt ez volt életem legjobb és legőszintébb Szigetje, leszarva a
zenei élményeket is, buborék és boszi méltó hippik mellém. Nem kell
most senkinek se értenie, hogy ez pontosan mit takar, elvégre egy
vérbeli hippi minek írna blogot, attól még nem találok találóbb
kifejezést arra a teljesen felszabadultságra és őszinte boldog
leszaromságra, ami ránk tört és amit kellőképpen ki tudtunk játszani.
Balszerencsénkre (?) az ember egész évben nem lehet ilyen, mert a
társadalom nem tolerálja (rohadjanak meg). Ráadásul 29.-én új életem
kezdődik, életemben elöszőr dolgozni fogok, nem egy halál megerőltető
munka, de valahol mégis szabadságom egy darabja, persze nyuatom magamat
azzal, hogy ezzel váltok egy nagyobb szabadságot.

Jut eszembe, ma Evel (aki végre megjött) és Zosiaval (akinél fogok
lakni szeptember végén pár hetet) voltunk egy olaszban (a Beckett’s
mellett van az Alkotmány utcán) és úgy bezabáltam egy rakat sajtos
tésztát, hogy cska na… Ezzel együtt megint tudnék enni, hülye
bioritmus, délután 4kor ébredek, éjfélkor vagyok éhes, reggel 6ig
magamnál vagyok…

Ha levegőt is kapnék… Holnap van apám születésnapja és semmi ötletem
ajándékra, hurrá… Kicsit káosz van mind bennem, mind körülöttem.
Holnap elözönlik engem pár darab jóbarát, annyira nem meglepő, csak még
jobban össze fog kuszálni minden szálat. Kezdek ráállni arra, hogy már
csak a Szigeten történő dolgoknak van logikáuk. Na mindegy, iszok pár
liter kvt, nem árthat asszem 🙂
Tegnap voltam egy rakat koncerten, széttáncoltam a combomat, kissé
nehezemre esik a járás, de hát istenem… Volt Matmatah, ami a Number
Two Favourite French Bandem (a Number One ma lesz 6kor). Hihetetlen
tömegmozgásokba keveredtem, meglepő magaságokba repítettem magamat,
fölöttem lelkes franciák úsztak, akiket szívélyesen elkaptam én is.
Szóval koncert örjöngés a javából. Aztán még volt egy s más. Délután
4-5től többé-kevésbé megállás nélkül hajnal2ig koncetről koncertre
nyomtuk, nagyokat partyzva boszival. Cs is kinézett, aminek nagyon
örültem, teljesen hibbant volt a drága lányom, de évek óta nem
produkáltunk ilyen idióta tánckoreográfiákat…
Ennek örömére megyek tökfőzeléket zabálni, meg lemosni magamról pár
kiló homokot, mert átvariálták a proramot és nem 9re, hanem 6ra kell
kiérnem és időközben még össze kell szednem buborékot is, aki
energiatakarékon otthon punnyad betegség címszóval,d e hát az nem
állapot.

Egyébként meg teljesen abszurdat álmodtam. Már a puszta tény, hogy
álmodtam is meglep, annyira fáradt voltam…ja és nem fogom elmesélni,
mert nem tartozik rátok, bibibi 🙂

No, csak annyit hagytam ki, hogy a BKV kissé érdekesen mükődik, hogy
rohadna meg (népszerű lesz eme bejegyzésem, ár érzem). Sikerült ugyanis
vmi olyan káoszt kreálni a HÉVvel, hogy a Batthyányt csak Békás
érintésével lehet elérni a FIlatorigátról. Szóval fasza, mintha nem
vonatozgatna eleget az ember. Főleg, hogy az időjárás annyira nem
fasza. Tegnap még kicsit light volt a hangulat, a tömeg, meg minden,
persze kellemes, de azért mégis kicsit light.
Ma este annyira nincs semmi, amitől el akarok ájulni, de persze az
ember ezt nem tervezi, tehát ki tudja, hogy hol kötök ki és kivel.
Az elöbb kommunikáltam Phage-el, aki felhomályosított, hogy holnap
névnapom van, amin én masszívan minden évben teljesen maximálisan
meglepődök (mert, hogy nem holnap tartom, csak, h tudjátok). Mint
eszembe jutott, kijelentettem,  h aki az első körben lemaradt, az
kap még egy esélyt. Mikre nem emléxik ez a Phage. Na mindegy, annyira
nem egy izgalmas infó.
Mentem főzni, hogy legyen energiánk ma is (meg utána, meg azután és még utána is).
Szombaton érkezik bécsi konneksönöm a hugával egyetemben, tiszta
tömegszállás lesz itten, nem tudom, hol fogunk elférni, de majd
elférünk 🙂

Sziget sziget, sziget 🙂
Tegnap délután, amikor elkusztam tanítani (ami kicsit hősies volt,
lévén elöző éjszaka egyszer csak azon vettem magamat, hogy már az
ötödik fröccsömet iszom Volkov, buborék, a Szíénésznő és a Feltaláló
társaságában), szóval miközben kifolyt aggyal(mert, hogy boszi hajnalok
hajnalán ijedten felhívott, hogy hova rakhatta a Szigetjegyét, vajh,
mondjam már meg), na szóval kuszok a Szimpla Kiskert felé, azt egyszer
csak, puff, belegyalogolok egy nagy rakat olaszba, nagyon sok sátorral,
hálózsákkal, polifoammal és hasonlókkal. Ők voltak az elsők, akiken
láttam hetijegyet. Lehet, hogy ez nem mond senkinek emmit, de én
totálisan feldobodtam, olyannyira, hogy egész kompetens órát levágtam
tanítványomnak.
Volkovnak kell a gép, nekem meg egy kv, szóval nem maradok túl sokáig,
lényeg, hogy tegnap voltunk bemelegítés gyannánt Illésen, ami nem volt
rossz, de azér tlássuk be, eljárt már fölöttük az idő. Meg a koncert
felépítés is izé volt, punnyadt, nehéz volt party-party fílingbe
keveredni.
Most akkor mentem is, mad máskor jelentkezek.

Juj. Tegnap, azaz ma reggel 3 után értem haza és neki álltam kukoricát
zabálni. Hogy ne unatkozzak, közben Virginia Woolfot olvastam, minek
következményére valami nagyon furcsa álmom lett (mármint én Virginia
Woolfnak tudom be a dolgot, de franc tudja), mert miért is ne.
Szerintem vissza is fexem, hogy kicsit azé pihenjek i s, elvégre holnap
már Illés (és befagy a mindenem, jáj de jó lesz).