Álmomban egy kvázi vadidegen csoporttársam kapott sirógörcsöt elöttem,
vmi vizsga elötti stresszben. Én meg nem láttam rendesen, mert vmi
hihetetlen véraláfutás volt a jobb szemem alatt. Egészen nyomasztó álom
volt, biztos a bűntudat üldöz, hogy belealudtam az irodalom szigorlat
jegyzetbe. Kb 50szerre olvasom el az anyag elejét, aztán mindig
történik vmi. Szóval Beowulfból lassan rohadt kompetens kezdek lenni,
ami szép és jó, meg persze, hogy az ember mindent visszavezet a
kezdetekhez, de azért khm, lehet, hogy más is kéne olvasgatnom.
Helyette fagyit eszek és élvezem, hogy nincs itthon senki. felhívtam
boszit, szokás szerint jót hülyültünk kaotikus életünkön és
elterveztük, hogy úgy berúgunk, mint az Isten nyila, csak jöjjön el a
juniús 15.-e
Zosiaval tök jót beszélgettünk, kezdünk talán akaratlanul is, de felnőni. Mások a bajaink, mások a prioritások. Talán nem baj.
A nap poénja: felhívtam exgrafikust , mert elhatároztam, hogy
visszaszerzem IKEA párnámat. Sikerült egy nagyon tartalmas másfél
percet kommunikálnom az emberrel, ami úgy nézett ki, hogy mivel nem
reagált alapvető kedveségemre és annyira nem volt képes, hogy
megkérdezze tőlem fél év után, hogy hogy vagyok (ráadásul még adott is
volt a dolog, ha szégyenlős vagy izé, mert ln megkérdeztem tőle),
nyomtékosan kijelentettem, hogy nekem az a párna KELL és adja vissza.
Sürű hallgatások és jelentőségteljes sóhajok közepette kinyögte, hogy ő
most vizsgázik, nem ér rá (mert a Képző és a Jászai, illetve az ő
lakhelye nincsenek egy útvonalon, á dehogy, konkrétan félúton lakom a
kettő között, de lehet, hogy ezt is elfelejtette. Emellett biztos kurva
megerőltető berakni a táskájába egy rohadt párnát). Célírányos
kérdésemre kiderült, hogy elvileg szerdáig vizsgázik (hogy rohadna meg
by the way, hogy elöbb fejezi be a vizsgidőszakot, mint én, de itt már
igazságtalan vagyok és nem tartozik a témához). Megelőzve az újabb
tehetetlen csendet, közöltem vele, hogy akkor után hívjon föl, mire
mondta, hogy jó és, hogy szia, majd kedvesen letette a kagylót. Ezek
után én kb 20 percig szakadtam a röhögéstől. Ilyen magasfokú társadalmi
érzék/személyes viszony érzék illetve figyelmesség azért egészen le tud
nyűgözni. Anyukámat is felvidítottam ezzel az egész sztorival. Boszival
is jókat röhögtünk, bár egy idő után átcsaptunk nem is tudom mibe,
minden esetre kicsit keserűbb lett a hangulat. Boszi kijelentette, hogy
ez az ember nem is érzelmileg nulla, hanem minusz.
Na jó, meg tudom végre, hogy mi van Beowulfon túl (bár lehet, hogy Beowulf az).

Höhö. Nos, tegnap már megint naívan elindultam itthonról pár órára,
aztán hajnalban értem haza. Történ ugyanis, hogy Panzerrel és Lamiaval
marha kellemesen mulattuk az időt (többek között feolvasást tartottunk
a Cosmopolitan szexrovatából a Rock Randevú nevezetű rock kocsmában).
Éfél tájt Lamia haza fele vette útját, Panzerral meg masszív
beszélgetésbe fulladtunk a Közel-Keletről. Engem ugyebár elégg érdekel
a téma és valamennyire (kevéssé) azért kompetensnek is érzem magamat,
szóval mindig megörülök az olyan embereknek, akik nálam sokkal
kompetensebbek. Szóval hozsánná, angol irodalom szigorlatommal
kapcsolatosan még nem történt semmi, visszont indirekt módon a Madáchba
költözésem hihetetlen löketet kapott, bár asszem örülnék neki, ha ez
nem így lenne.
Megtudtam ma Zosiatól, hogy a Kártyás barátnője szervezett a Kártyásnak
egy születésnapi partyt, amire “elfelejtett” meghívni. Ha belegondolunk
abba, hogy alapvetően régebb óta vagyok baráti viszonyba a Kártyással,
mint az a liba, igazán kellemes egy élmény. Meg ugye az ember a
célszemély barátait hívja el a partyba, nem a sajátjait. De mindegy,
mit akadjak fenn ilyen kicsinyes dolgokon.
Na, az elöbb berontott a lengyel konneksönöm egy csokor virággal
anyukámnak, majjd tovébb is rohant, megy ma a vonata. Most meg Zosia
hívott, hogy fél óra múlva itt van a ház elött. Népszerű vagyok (bár
anyukám sokkal jobban megérdemelné).

Hú, ez izgi. Kaptok egy új linket, legutolsó (politoxikomán). Azon
kivül, hogy a comment funkciója elég új lehet, mást nem akarok hozzá
fűzni, de egy megcsekkolást megér.

Hehehe, két ó hír:
-anyukám meglepett egy Sziget hetijeggyel, csak úgy. Hehehe, nekem van a legobb anyukám a világon.
– hülye női cucc: végre látom esélyét annak, hogy eredeti hajszínem
visszatérjen. ami pont olyan, amilyennek szeretném (hiába, az embernek
mindig az áll a legjobban, amivel született). most már csak idő kérdése
az egész.

Nos hát szekta alapítási terveimnek nagy sikere volt, bár egyesek
szerint _már_ alapítottam szektát…egy kellemes liberális-anarchista
szekta. Milyen jó érzés az ilyen hülyeségekrbe belegondolni egy kicsit.
Olyan pihent tudok lenni néha…Lényeg, ami lényeg, erősen gondolkodom
azon, hogy újabb party lesz a Madáchban, a ahagyományokat nem 
lehet megszakítani. Csak fel kéne mérni a helyzetet, lévén a fél
placcot szétverték és momentán dunsztom sincs az infrasktruktúráról (ez
nem egy racsolás-friendly szó).
Egyébként ma tanulok. Elkezdek az angol irodalom szigorlatra tanulni.
Elvileg könnyű. Tulajdonképpen talán nem, mert ahogy magamat ismerem,
fel fogok cserélni mindenkit mindenkivel és hasonló kellemetlen bakik.
Ráadásul ennek a szarnak nincs tételsora, majd írhatok egy fasza átfogó
esszét vmi ilyesmi témában “The Changing Concept of Time in the History
of English Literature”. Ááá, dehogy beszarás…

Megyek is, ugysincs annyira mit mesélnem, tegnap Evel tablókon
röhögtünk diszkréten éjfél tájt, miközben mágnesként vonzottuk a
franciákat. Mindezt hazafelé a Szimpla Kertből (most meg onnan sétáltam
haza, bírom ezt a nyár fílinget).
Ja, most meg PUFot hallgatok, most jövök rá, hogy ez milyen jó.
Mostantól kezdve nem lesz túl sok normális megnyilávnulásom szerintem,
mert tanulni fogom az angol irodalom ékes alakjait… Apám szerint
talán jobb lenne mongol irodalomból szigorlatozni, az sokkal könnyebb
lehet…

Tegnap amikor hazaértem egy maratoni sétából (Bosnyák-Jászai, ha ez
vkinek mond vmit), a ruhámból kiesett egy szív alakú falevél. Szerelmes
levél. Olyan kellemes hülyeség, amire örülök, hogy rá tudok
csodálkozni. Erről beszélgettünk a multkor Phage-el (meg utána másokkal
is), hogy a város annyira interaktív és annyira kommunikál veled
egyfolytában, feltéve, hogy az ember van annyira érzékeny és nyitott,
hogy ezt tudja dekódolni. Nem azt mondom, néha rossz dolgokat is
kommunikál velem a város. Van, hogy ránézek egy emberre a metrón és
hirtelen elönt az egész életének a szomorúsága és magánya. De öszintén
szólva, én örülök, hogy ilyen vagyok. Lehet, hogy másnak
elviselhetetlennek tünhet a személyiségem (néha nekem is teher), ez a
magas hőfok, amin én folyton égek, de szeretem így az életemet és
tudom, másképp nem érezném magamat jól.
Ez valahol kapcsolódik mondanivalómhoz, mert az elmúlt egy hétben pont
a negatív oldalát tapasztalhattam meg saját magamnak. Más szóval élve,
érzelmi káoszban voltam. Ezt szerencsésen összepakoltam, pont időben,
mert utolért kettő másik ember krizise is, amit hatékonyan (asszem ) el
tudtam hárítani, ami alapvetöen egy qva jó érzés,  hogy tényleg
effektíve az eember tud segíteni annak, akit szeret Most lehet, hogy ez
nyálasnak tünt, de gyerekek, nyasgem, aki ismer, tudja, hogy én
idealista vagyok és nem nyálas.
Most erről eszembe jutott a giccs, mint olyan, gondolom a nyálasról.
Lehet, hogy nagyon megvetendő, de én szeretem a giccset. Mondjuk
Arábiában szocializálódtam, ahol a giccsnek nagy kultúrája van. Ettől
függetlenül vagyok elég lázadó alkat ahhoz, hogy visszadobjam
gyermekkorom azon mozzanatait, amik nem szeretném, hogy többé
meghatározzanak. Szóval giccs. Nem akarok meg szerintem nem is tudok
nagy eszmefutatásba fulladni ebben a témában, de tény, hogy úgy
gondolom, hogy ha valami jó, azt miért ne hangsúlyozza ki az ember.
Miért lehet csak negatív katarzisa az embernek? Az ember mindig
nézi/olvassa a nagy drámákat, tragédiákat (imádom a tragédiát, mint
műfajt, szó se róla), de lássuk be, az élet azért nem ennyire szar 🙂
Igenis vannak pillanatok, sőt, akár évekig tartó pillanatok, amikor az
élet szép és bármennyire is szeretnénk, nem fogunk semmi szart se
találni. Ennek miért nem lehetne hangot adni? Miért nem merik mostanság
az emberek (itt főleg az én korosztályomra, illetve a nálam kicsit
fiatalabbakra gondolok) felválalni azt, hogy jjól érzik magukat, hogy
szeretnek élni? Ez olyan abszurd, pedig egy csomó olyan emberrel
találkozok nap mint nap, aki éppenséggel kicsattanhatna az életkedvtől
és életerőtől, mégse meri, mert egyszerűen kézenfekvőbb nihilnek vagy
buvalb@szottnak lenni. Mondjuk én próbálom kikupálni a népeket, van,
hogy sikerül is. Ebben az évben kezdtem rájönni, hogy talán ezért
vonzok ennyi embert magam köré, mert rólam időnként tényleg süt az
életerő. Most ezt nem ilyen belött hippiként mondom, tudni kell
disztingválni, nekem is vannak fos korszakaim, de ezzel együtt mindig
aktív boldogságba térek vissza. Próbáljátok ki, nagyon kellemes érzés!
(Esküszöm, elmegyek szektagurunak. Vagyok kommunát nyitok.)

Höhö, ez nagyon jó, iskolai dolgozatban írta vmi kedves diák :
– Shakespeare víg nőkkel élt Windsorban és tévedésbol vígjátékokat írt.

Na nézzük csak. Ami pozitív, hogy egész aktív élet kezd kialakulni a
blogom körül, valószinűleg sikerült olyanokat kérdeznem a néptől, ami
éprdekli őket. Ugyan csak pozitív, hogy ma nem szándékozok semmi
megeröltetőt csinálni, tespedek itthon, olvasgatok, sütök talán vmi
sütit, esetleg találkozok vkivel, de semmi komoly. Ami negatív, hogy
már megint felhúztam magamat tök fölöslegesen egy hülyén, de sebaj.
Ugyan csak negatív, hogy asszem nem ettem semmi tartalmasat tegnapelött
este óta, de ennek érdekében is lehet tenni 🙂
Tegnap egyébként Csvel illetve a Színésznővel is két határozottan jó
beszélgetésbe keveredtünk a múlt illetve a jelen dolgairól. nem óhajtom
kifejteni, mert bőven elég agytágítás volt az nekem tegnap, lényeg,
hogy érzelmi szétcsúszásomból megint összeállt a kép. Este lengyel
konneksönnél kötöttem ki, aki ugyebár egy hét múlva távozik pestről 😦
Mivel mind kettőnknek nagy rutinunk van a bucsúzásban és egyikünk se
szereti ezeket a dolgokat, inkább lengyel vodkába fojtottuk bánatunkat,
méghozzá elég hatékonyan. Ebből kifolyóllag egészen zaklatott volt az
éjszakám (az álmomról már nem is beszélve, vmi ritka beteg volt, tele
vadidegennekkel, ami rám nagyon nem jellemző). Elég vicces képet
festhettem, amint hónom alatt egy lengyel antikommunista plakáttal
(tegnap kaptam), táskámban egy üres üveg lengyel vodkával (lenyúltam az
üveget szuvenirnek) vadul telefonálva (öszinteségi rohamot kaptam
volna, mi más) evickéltem haza a Kossuth téren. Nyár van, no.
Most meg sütök anyukámnak brownies-t mert elviselhetetlen lány voltam az elmúlt időkben.

Mi a túrót tudnak egyesek ennyit vizsgázni? Itt várom Cst már vagy egy órája, pedig ő szóbelizik 9től, én meg irásbeliztem 10től. Na mindegy. Szóval bevetettem magamat a PPK géptermébe, ami egy hangulatos alagsorban van. A büfé is itt van valahol, meg a kazánház, illetve a HÖK. A PPK épületéről (Kazinczy utca) csak annyit, hogy az ELTE egy éve kapta meg nem tom kitől (mert, hogy ELTE valamelyik kara egyfolytában költözik). Akkor még konkrétan a vörös csillag nyoma látszódott a falon az aulában. Azóta talán kifestettek, de más nem nagyon történt ezzel a hellyel 1962 óta. Szóval az alagsor egy vicces hely, egyszer lemerészkedtünk ide, teljesen könnyen el lehet veszni, mert nem veszed észre, hogy 20 perce körbe körbe mész. Találkoztunk is egy kétségbeesett nővel, aki érdeklődött, hogy hogy lehet innen kijutni. Ezzel együtt a gépek gyorsak és hatékonyak és még a szél sem fúj (ami nagy előny a mai napot elnézve).

Ami az én vizsgámat illeti, hát ez elég vicces volt. Közismerten évek óta ugyan azok a vizsgakérdések évek óta, szóval senki se öli meg magát. Ráadásul röhögőgörcsöt kaptam, mert az első kérdésre a válasz leginkább az a szöveg volt, amelyik minden Astérix első oldalán van (Időszámítás elött 51ben Julius César legyőzi Vercingétorixot és ezzel egész Gallia római lesz. Az egész? Nem, egy kis falu…blabla). Szóval 40 perc alatt átmásoltam a puskámat a lapra, miközben azon röhögtem, hogy itt ülünk ötvenen és kb fejenként 10 puska van nálunk. Egyetlen egyszer körbe ment a tanár, azért vettem észre, hogy közeledik, mert vad papírzörgésben tört ki az egész terem, hullámszerűen. Vicces hely ez az egyetem. Aki most elkezdi fikázni nekem a bölcsészeket, bokán rugom, illetve nem is, felolvasom neki az egész Kelemen Jolánt (Morfószintaxis biblia).

Most egy hétig semmi dolgom, azaz khm, tanulni fogok az angol irodalom szigorlatomra természetesen 🙂 Ergo aktívan pihenni fogok és lelkibékém után fogok rohanni, hogy hol a túróban van.

Egész érdekes társadalmi felméréseket lehet csinálni az egyetemen, amikor nincs jobb dolga az embernek. Eddig a kvautomata mellett ültem, fantasztikusan stratégiai hely. Csak egy idő után emberundor tört rám (valószinűleg a túl sokadig ronda nő ment el elöttem rendkivüli módon előnytelen viseletben) és lejött inkább ide. Egyébként én fikázhatom a bölcsészeket 🙂 Ez pont olyan mint hogy én illethetem hátsófelemet ótvar jelzőkkel, más nem. Biztos női logika.

Tegnap Phage-el azon tanakodtunk, hogy milyen kicsit a magyar blogtársadalom. Egy két klikk alatt mindig kilukad az ember vmi ismerős blogján, vagy legalább valami ismerős blogon. Miért van ez? Mármint, h ilyen kevesen írnak blogot? Szó se róla, vagyok annyira antikonformista, hogy élvezzem azt, ha valami underground, csak tanakodtam, mi lehet ennek az oka. Van vkinek vmi tippje?

Na jó, asszem rágyújtok, vagy vmi, hátha szembejön vmi ismerősöm, vagy valami érdekes szociológiai eset.

Két dolog, amit elfelejtettem. Az egyik egy lelki fos:
Most jöttem rá, hogy az elmúlt egy hétben engem túl sok megalapozatlan,
de ezzel együtt bántó kritika ért. Ráadásul olyan emberektől kaptam
ezeket, akikről azt feltételeztem, hogy ennél egy fokkal jobban
ismernek. Hyperérzékenység rulz, majd kialszom, addig viszont szar és
időnként felszínre tör.

A másik egy kis abszurditás, hogy ne legyek már egy búvval b @szott fap*na (mert nem vagyok az):
Tegnap 3 üzenetet kaptam az ETRtől. Az első az volt, hogy felvettem
sikeresen a francia alapvizsgát (ami első év végén van). Következő
üzenet közli velem, hogy sikeresen kaptam egy 4est a francia
alapvizsgára. Ezek után az utolsó üzi tájékoztatott, hogy a 2002/2003
év második félévét lezárták, átlagom 3,9. lássuk be, ez kicsit azért
vicces. de most már legálisan is van egy alapvizsgám. Ha tudtam volna
már akkor is magyarul, akkor egy fokkal szebbet pródukáltam volna, de
sebaj.