Moderált szétesés… Állítom, hogy nikotin folyik az ereimben… Pár
órával ezelött elkezdtem írni ide vmit, akkor épp 31 órája voltam fent,
azóta aludtam 2 órát, meglepően fitt vagyok. Szóval az a bejegyzés
eltünt vhova a fenébe, sebaj.
Szóval a party feletébb emlékezetesre sikeredett, délután 1re értünk
hozzám Volkovval. Rengeteg tök jó ajándékot kaptam és főleg rengeteg
szeretetet mindenkitől. Kissé nyálas vagyok, hát jaj, legyetek
elnézőek. Sikerült eléggé meglepődnöm többszörösen, ami feltétlenül jó,
elvégre folyton panaszkodok, hogy lapos az életem (na jó, ez így ebben
a formában nem egészen igaz, de tény, hogy nehéz engem meglepni).
Szóval tök jó. Szerintem a legjellemzőbb kép rólam ezen a partyn az
volt, hogy egy metaxat ölelgetve masszívan szakadok a röhögéstől és
éppen rágyújtok. Ezt úgy ezerszer eljátszottam szerintem az est
folyamán, mármint emlékeim szerint. Részleteket nem kaptok, mert
szerintem elég kevesen vannak tisztában az összes esti történéssel
(erre a szerepre én szoktam pályázni) és dehogy lövőm itt le a legjobb
poénokat 🙂 Meg egyébként is, egy csomó leírhatatlan dolog történt.
Ezen mondjuk talán nem kell meglepődni, ha fogom magamat és
összecsődítek egy rakás őrült embert, összezárom egy nagy adag szesszel
és hozzáadok egy masszív euforiát. Így tünnek el teljesen az erkölcsök
és jönnek ki izgalmas és furcsa sztorik melyek az én posztmodern
röhögőgörcseimet eredményezik. Ha nem mondtam az est folyamán el
négyszer azt, hogy “azt életem teljesen abszurd”, akkor egyszer sem.
Számomra kicsit meglepő volt, hogy vhogy a nők jobban bírták a piát,
mint egyes pasasok, ami azért kicsit szokatlan, bá lássuk be,r az engem
körülvévő nők is elég szokatlanok tudnak lenni… Alkoholról csak
annyit, hogy lengyel konneksönömmel nem tudtam úgy találkozni, h ne
legyen nála egy üveg vmi, Phage meg reggel ébredés után összeöntötte a
maradék Unicumot és a Vilmost és megitta…Ettől még az konszolidált
alkoholista erkölcseim is megremegtek. Most szívesen mesélném, hogy én
egy szilveszteri party másnapján ébredéskor jobb hiján vodkával kezdtem
a napot, de mivel anyukám is olvassa ezt a blogot (igen, mert én vagyok
vele olyan viszonyban, ha eddig nem jötettek volna rá), ezért ezt a
sztorit inkább megkímélem nektek, de főleg neki.
Holnap este boszival elvileg megyünk kicsit takarítani, de főleg eszmét
cserélni. Mindenféle érdekes dolgkra ébredtem rá a délbe nyúló
beszélgetés alatt, amibe fulladt a buli after-party gyanánt. Majd
megkísérelen le is írni ezeket ide, csak most kezdek megint feletébb
furcsa állapotban lenni, elvére az elmúlt 38 órából 36ot ébrem voltam.
Megyek, iszok pár liter vizet, a mértéktelen kv, cigi és alkohol
egyesített erővel szárítjják ki a szervezetemet, hurrá!

Na kérem szépen, nincs tul sok időm, mert megyek Volkovval turkálni vmi
bőrkabátot neki (ha jól fogtam fel), de azért nem szeretném
elhanyagolni a kedves olvasót. Egyébként épp T.a.T.u-t hallgatok,
tudom, hogy ciki, de ez a zene már annyira szar, hogy már jó.

Olyan hibbant ajándékokat kaptam, nem semmi… Anyukám szerzett vmi
zenélő hóesés gömböt, vagy nem tudom hogyan jellemezni, ráadásul még
egy macska is ül benne… Minden esetre izgalmas 🙂 EBEtől drágától
kaptam egy olyan yertytartót, hogy beszarás, teljesen keleti hangulta
van, össze-vissza tükrözi a fényt. Megkaptam a könyvet is, amit el is
kezdtem olvasni, idáig jó, csak tegnap kissé belealudtam.

Jaa, drágáim, megnétük az Aviátor c. filmet. Arra kellett jutnunk, hogy
DiCaprio azért nem egy béna színész. Kicsit hosszú a dolog, de azért
határozottan nem rossz.

Gyerekek, ma este party, szóval ma még takarítani is kéne (nem fogom
túlzásba vinni). Remélem jól sikerül majd minden. Most próbálok nem
sikítófrászt kapni, így előre.
Háh, viszont most öttem rá, hogy az Astorián van találkozóm, nem a Blahán, azért ez egy fontos infó…

Ja! Ezt a Svédtől kaptam, aki mellesleg grafikus, szexmániás és
alkoholista és bátyám feletébb szimaptikus lakótársa, egyszemélyben 🙂

Na, rószaszín felhők rulz. Rövid jegyzetszerű izék…mondhatni tanulságok és ténymegállapítások az elmúlt 24 órából.
– még véletnül se vágjatok földöz egy üveg bontatlan pezsgőt, mert
akkor az felrobban és egyszerre durran, pukkan, törik, zuhan és pezseg,
minek következményében szívbajt kap az ember. 20 perccel késöbb megint
szívbajt kap az ember, amikor ráön, hogy az a kemény cucc, ami
visszapattant a térdéről egy üvegszilánk volt, ami szerencsére nem
szimpatizált testünkkel.. (jelzem, ezek a zuhanó, majd robbanó tárgyak
körülöttem… Veszprémben az öngyufa, most a pezsgő (bár az inkább
boszi sara))
– engem rengeteg ember nagyon szeret és én ettől teljesen el vagyok ájulva és meg vagyok hatva és hasnlók
– a jó ajándék használhatatlan
– exgrafikust sose becsüljük alá (egész következetes pszichopata)
– a nőket se becsülük alul, főleg ha őrültek és közeli baráti viszonyban vagyok velük

Hát, voltam már éberebb is…

Itt ül mellettem Bamba Benő, a frissen kapott szürke plüss bárányom
(meggyanúsítottam, hogy esetleg szamár, de fogjuk rá, hogy bárány). Ma
reggel várt a konyhában egy üveg málnás sört ölelve. Talán nektek még
nem fejtettem ki, de eszméletlen bárány mániás vagyok. Az egész szobám
plüss bárányokkal van tele (még szerencse, hogy hallgatnak, höhö).
Évekkel ezelött indult ez az egész még Varsóban. Akkoribban frizurám
indokolttá tette a bárány analógiát. Ennek örömére a szobám egyik
sarkában figyel Boldizsár (illetve Bendegúz, attól függ, éppen melyik
jut eszembe), az óriás fekete bárányom, amit érettségire kaptam. Bazi
nagy, rá lehet ülni és szimpatikusabb, mint egy sámli. Aztán van még
egy rakás különböző tipusú és formájú, nem csak plüss bárányom.
Bátyámra egyszer rátört az öt perc és szétvállogatta a polcaimon
található csecsebecséket bárány és non-bárány kategóriákra. Van itt
Marsról jött b.(the sheep from Mars), aki bégett is, kaptam az egyik
óra elején spontán jelleggel örök szerelmem angol tanáromtól, van az
EBEtől kapott gyapjas népies 2 dimenziós párna fomátumú b., van
boszitól kapott házi készítésű b. naptáram. Jelentem, van b.-os bugyim
és zoknim is, ezekben szoktam vizsgázni 🙂 Tudnám még sorolni bárányaim
történeteit, mert mindegyik egy külön sztori, hogy hol és kitől kaptam.
Sajna most rohannom kell.

Nos, Diderot lemásolva. Említettem már, hogy grafomán vagyok? Már úgy
értem, hogy imádok kézzel írni? Kézírás mániákus vagyok, nekem ez ilyen
szent dolog, ami csak fekete tintáú töltő tollal történhet. Persze nem
jeyzetekről van szó (bár amit szeretek, azt szépen szoktam írni), hanem
inkább jelentőségteli (hiszem én) írásról, szertartásról. És bevallom
őszintén, imádom a kézírásomat.

Más. Ma boszival olyan pofásan levezényeltünk fejenként egy- egy
writing taskot, hogy tisztára elájultunk. Megállapítottuk, hogy övőre
tangyakon remek páros leszünk, hisz ő kiválló az alapos és precíz
munkában én meg alapvető leszaromsáomat elég ól tudom palástolni
kommunikációs készségeimmel. Szóval hozsanna.

Egyébként csak egyszer lennék rákényszerítve, hogy megfeszüljek, úgy
isten igazából… Rám férne már. Csak annyira ambiciószegény alkat
vagyok, hogy csak sponátn bekattanásokra számíthatok motivácíó gyanánt
(ezért tanultam meg, úgy ahogy, lengyelül). Pedig egy-két pofon erősen
rámférne, úgy érzem.

Apropó, ezt most senki se fogja értékelni és talán érteni se, pedig én
ezt maximálisan igaznak érzem, szóval csk úgy üzenném, hogy drágáim,
mindig hagyjatok egy kis vmit köztetek és köztem, mert határtalan
szeretet én spec nem érdemlek, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy
rémes egy alak vagyok, elbízom magamat, akkor eltrehányosódok és pffúj,
azt nem akarjátok látni.

Csak tudnám miért törnek rám ilyen zseniális felfedezések hajnali 2kor,
Diderot másolva. Hogy micsoda? Hajnali 2kor?? Ó, hogy az a…

Höh, qva Diderot  kéne másolnom, de a francnak sincs ilyenekhez
kedve. Jelentem, 1 órája születésnapom van, szóval most örülök a
fejemnek. Nem tudom miért, ebben az évben tiszta heppi vagyok
sznapilag. Régebben annyira nem volt nagy cucc, sőt, 18. sznapomat meg
se ünnepeltem rendesen, mert agybajt kaptam és lemondtam mindent,
depresszíós rohamban. De most legalább van indokom, hogy egy napig
indokoltan legyek eufórikus 🙂
Nincs időm írni. Holnap Volkov. Hepppi.

Jjah és drágáim, litreview ellen kütéssel nyertem, ugyanis a 4 azaz
négy órás munkámra (csütörtök este 10 és péntek hajnali 2 között)
kaptam 25 pontot a maximális 30 ból, ami enyhén szólva örömmel és
büszkeséggel tölt el. Mondjátok rám, hogy link vagyok ezek után. Ha
egyszer neki ülök, akkor megy a dolog. Életművész vagyok, hiába.

Bár nem kéne ezt a bejegyzést traktálnom ilyenekkel és talán
környezetemnek se kéne elárulnom, de le van kakálva, szóval azért ma
kaptam 3 aggasztó hírt is 3 különböző embertől, ebből kettő kissé
megrázott, illetve részletek hiányában aggodalommal töltött el. Csak
azért írtam le, hogy ne higyjétek, hogy naív módon vagyok konstans
hepi, velem és környezetemmel is történnek szar dolgok, csak
többé-kevésbé tudom őket kezelni. Ide vág vmennyire, hogy fürdőszobánk
szétbombázódott, malter a kádban és hasonló kedvességek…

Ja és nem diszgráfia csókolom, hanem diszlexia, erre Phage vezetett ma
rá, fél perccel, mielött végképp szétesett volna egy kápolnában
elköltött borkostoló mellékhatásaként.

Aludni, aludni, aludni.
Sikerült utolérnem magamat egyetemileg, msot már csak fizikai
állapotomon kéne dobni, mert kezdek izgalmas dimenzióka tölteni. Ma pl
kőkemény 3 óra alvás után halálosan felhúztam magamat anyukámon, aki
szerintem azt mondta nekem, hogy egy önző dög vagyok amiért 20 perccel
tovább alszom (az egy rejtély számomra, hogy miért kértem, hogy
ébresszen fel 8kor, amikor csak f1kor van órám, de sebaj). Miután jól
megsértődtem, sirógörcsöt kaptam és megittam egy kvt, realizálódott
bennem, hogy az én anyukám egyrészt egy okos nő, ergo nem kommunikálna
ilyen logikátlan rébuszokban, másrészt meg mégis csak az anyukám és
sose mondana nekem ilyet. Ennyit agyam állapotáról. Ha esetleg még
félreértenék ma vmit, tessék elnézni nekem…

Rájöttem, hogy a tegnap hajnali EBM még csak-csak elment az északában,
de most inkább Tina Turnerre van szükségem, hogy magamhoz térjek.
Rémes, ma én vezénylek le egy writing feladatot, enyhén szólva impro
lesz a fele, de sebaj, fő a spontaneitás.

Eddig ketten mondták vissza a pénteki partyt,a nnyira nem vagyok
meglepve. Még egy embertől elvárom, hogy ne jelenjen meg, bár feletébb
vicces lenne, ha beállítana mégis. Miszter Ikszről volna szó, höhöhö.
Irt egy kedves smst, hogy mi van velem, blabla, mire közöltem vele,
hogy jöjjön el a partyba és megtudja.

Hm, tényleg kicsit fáradt vagyok asszem, ilyenkor tudnék oldalakat írni
emberekről. Mármint gonosz dolgokat. Nem vagyok én angyal na, nagyon
tudom szidni a népet, ha úgy érzem, megérdemli…

Nah, Diderot letudva. Ennyi baromságot már rég hordtam össze. De sebaj.
Kicsit fos egy napom volt. Kezdődött ott, hogy ma reggel minden
erőfeszítésem ellenére sem tudtam leküzdeni Szerb Antalt és így nem
jutottam Proust végére. Cserébe elcsábultam syntaxról és inkább egy rég
nem látott Csre zudítottam érzelmi életem komplex mozzanatait. Mivel, h
tényleg _rég_ nem beszéltünk, nem tudott hülledezni szegény. Időközben
enyhe koffeinmérgezést kaptam, minek következményében dübögött a
halántékom és világmegváltó gondolatok kerülgettek. Világ helyett
inkább a Színésznőt váltottam meg, akibe belevertem (nem volt túl
nehéz) az avantgárd zh anyagát. Jelentem, most már egész kompetesnek
érzem magamat Pessoaból. Tipikus, hogy a francia része maradt meg a
legkevésbé… Na, avantgárd világképpel bővülve beestünk ófranciára,
sikeresen elszarva a stratégiai ülésrendet, ergo félpercen belül a
Színésznő azon kapta magát, hogy egy ófrancia szöveget olvas fel és
fordít. Ez a sors rám is várt, arányla gkivágtuk magunkat belőle, de
feletébb  szétállt az agyunk, főleg amikor 30 percen keresztül
szőámomra értelmezhetetlen kriksz-krakszokat másolgattam a tábláról a
lapomra (igérem, vmit bemásolok ide is, hogy ámuljatok, miket
tanulok).  Óra végén nagy boldogan és feletébb szétcsúszva haladok
boszi felé, aki elöször nem vett észre, majd nem köszönt, majd megint
nem vett észre, majd elindult az ellenkező irányba. Egy ideig elvoltunk
ezzel, aztán végre utolért a felismerés. Nah, avantgárd zht meg
maximális hatékonysággal letudtuk.
Idáig semmi izgalom, mert nem fogok nyavalyogni, miszerint mennyire elegem van az egész egyetemből.
N10kor ellenben felhívott boszi, egészen kétségbeesve. Én épp aludtam
(szieszta), szóval kb annyit érzékeltem az egészből, hogy az Oktogonon
állok spontán jelleggel. Viccesek vagyunk, no. Őrült nők vesznek körül,
rá kellett önnöm megint. Szó se róla, szeretem őket, csak időnként az
ember agyára tudnak menni. De ez most nem volt jellemző. Hihetetlen
hangulatban ledaráltuk egymásnak életünk történéseit, destruktív
terveket szőtünk az egyetem ellen és hasonló kellemes elfoglaltságaink
voltak.

Jah igen, ahogy tanultam ezt az avantgárdot, rá kellett jönnöm, hogy
ars poeticam, amit kb másfél éve fogalmaztam meg magamnak, miszerint
célom az írással az, hogy elgondolkodtassam az olvasót, enyhén szólva
egy modern ars poetica. Most már kezdem érteni szimpátiámat a korszak
iránt. Ez bennem idáig nem tudatosult. Kár, hogy nem én találtam ki 🙂
Nem mintha lennének ilyen aspirációim, hiányzik belőlem az ambició, de
biztos jó érzés lehet.

Jah és lázadok: nem olvasom el az eheti Catherine könyvnek csak egy részét, ha a fene fenét eszik, akkor se.

Szégyen, gyalázat. Életem legrémesebb szövegelemzésést írom épp Diderot
mechanisztikus filozófiával kapcsolatosan, amihez nekem semmi 
közöm és nem is szeretném, ha lenne. Nem szertem a filozófiát.
Valószinűleg azért, mert maximálisan hülye vayok hozzá. Én valahogy a
görögöknél leraggadtam és az nekem bőven jó, a sztoikusokat pl. nagyon
tudom élvezni, de ez szerintem azért van, mert Seneca kellemes és
érthető stílusban írogatott Luciliusnak és még én is értettem. De
szóval Diderot dráa már kicsit ávoláll tőlem, annak ellenére, hogy ő is
elég lelkesen írt. Mindegy, ég a pofám és dráa francia (értsd irodalom)
tanárnőm foroghat polgárháború által súlytott Kongójában, mert kb pont
azt csinálom, amit belénk vert, hogy soha, de soha. Ne válasszuk szét a
formát a mondanivalótól. Hát valóban nem kéne. De másfél oldal után
jövök rá, hogy ezt tettem,  hajnali 2 múlt, múlt szerdára kéne
beadnom és a könyökömön jön ki az egész. Lenne ember a földön, aki
átírná? Inkább feljöttem ide sikítozni egy sort.

Ma a Színésznő vmi magyar jegyzetemet olvasgatta (abból nincs sok) és
gyanakvóan rákérdezett, hogy nincs-e esetleg enyhe diszgráfiám, mert
előszeretettel cserélgetem a betűket. Kicsit elgondolkodtam a dolgon,
lehet, h van benne vmi, a blogomban is vannak furcsa dolgok, amik nem
elgépelések és nem is a billyentyűzetátka (kiírtjja néha a j-ket,
illetve túl sokat rak belőlük). Minden esetre annyira már csak nem
zavaró. Mondanom se kell, hogy franciául semmi ilyen bajom sincs.
Siralmas. Persze egyébként simán lehet, h csak fáradt voltam. Vérbeli
grafománként illene azért minden állapotban írni tudni, de háh, megyek
vissza Diderot-hoz.

Még azért azt az abszurd információt megosztanám itten, hogy ma anyukám
egy barátnőével elment az Október 6.-a utácba a Kama Sutraba business
lunchra. Majdnem lenyeltem a kanalat döbbenetemben. Kicsit hülyén
hangzik, nem?