Enyhén szólvam érzem magamat kompetensnek a spanyol avantgárdból, hiába
maradtam fenn hajnalig. Viszont a felébredés egész jól megy, hála
bátyám kvjának és Orbán Viktornak. Ezutóbbit nem fejtem ki, mert én itt
aztén nem fogok politizálni, de nagyon nem. Minden esetre a magyar
belpolitika határozottan poénos dolgokat tud produkálni, ha elég
messziről tudjuk szemlélni az eseményeket.

Hm, szerintetek mennyi az esélye, hogy Szerb Antal írt a dél-amerikai
avantgárdról? Szerintem elég kevés… Mostanság Szerb Antal
Világirodalom Története a bibliám.

Oh, igen, egy kedves történet a multikulturalizmusról:
A Közgéz koliban egy lengyel és egy szlovén beszélgetnek. A szlovén
meséli, hogy valami misztikus Rachelel elmentek sétálni, majd
kikötöttek a Westendben, ott konkrétan egy cipő boltban, ahol a
misztikus Rachel spontán jelleggel fizikailag neki ment kettő darab
szingapúri barátjának, akikkel Tájföldön voltak együtt egy hónapig
önkéntes munkán. A szingapúriak egyébként másnap indultak Bécsbe és
mellesleg Maastrichtban tanulnak. Ekkor a lengyel feleszmél, hogy akkor
biztos ismerik a legjobb barátját, aki Maastrichtban tanul. A szlovén
ezt megerősítette, majd még egy kicsit sopánkodott (velem kánonban),
hogy a világ kicsi és elment vmit tanulni.

Marha távol álljon tőlem a sznobság, de szóval ilyenek az emberrel
bizonyos életvitel mellett simán megtörténnek. Ez ugyan már kissé
parodisztikus, de ez egy alap történet, amit én is átéltem ezerrel.
Rendkivül abvszurd találkozások tarkítják az ember útját. Szigeten pl
rendszeresen összefutok vki olyannal, akit minimum 3 éve nem láttam.
Kicsit betépett hangulata van annak, amikor egy jól ismert környezetbe
begyalogol egy  jól ismert ember, de aki egy másik környezethez
van elmentve… Mintha egyszer csak más színe lenne a szobánk falának,
úgy, hogy minden bútor ugyan az marad. Szóval az embernek kicsit meg
kell erőszakolnia magát, hogy elhigyje, hogy mi is van. Jelzem, személy
szerint sose szeretnék begyöpösödni, szóval jó ez nekem…

Ja, még vmi. Senki se értse félre, főleg nem te Lamia, de most
reagálnék itt egy sort. Lamia szervezett egy kirándulást, ami állítása
szerint kicsit punnyadtra sikerült, mert kellett volna legalább egy
hozzám hasonló őrült ember. Nah, szóval engem az őrült jelző absozlút
megtisztel, szó se róla és értem, hogy nem úgy mondta az egészet, hanem
talán csak arról volt szó, hogy a társaságot kicsit jobban össze kell
válogatni (ezzel a problémával és is szembesülök minden egyes party
szervezésekor, bizonyos emberek  nélkül nem müködik), de azért
biztos, ami biztos, szeretném megjegyezni, hogy én teljesen
természetesen vagyok őrült (már amennyire az vagyok), mondhatni ez dől
belőlem, nem tudok más lenni. Nem szórakoztatás gyanánt vagyunk ilyen
hülye, egyszerűen csak úgy dől belőlem. Sajnálom, ha most egy világ
dőlt össze vkiben, de én igenis 24/24 ilyen vagyok, elég fárasztó,
igen, igen 🙂 Csak ezt akartam tisztázni, hogy nem mások szórakoztatása
végett vagyok hibbant, hanem természetesen. Nem tudok más lenni
szerintem…öszintén szólva szeretem magamat így, nem látom értelmét,
hogy változzak…

Gyerekek, tudjátok jjól, h imádom a modern irodalmat (meg általában a
modern  művészeteket és abszolút szívesen tanulom az ávantágrdot,
de köööh, most legzsívesebben nem itt lennék.
Persze épp Volkovval folytatnék egy kellemes eszmecserét arról, hogy
miért is jó a modern irodalom, de erre most nincs időm és ezt utálom.
Na mindegy…És akkor még ez a hülye Aimée és Jaguár is frusztrál, amit
szerdáig meg se kapok, mert csak akkor van a sznapom. Mondjuk ugy se
tudnám most olvasni. De azért mégis. Egy leszbikus kapcsolatról szól a
harmadik Reich alatt, úgy, hogy az egyik nő egy 4 gyerekes SS-tiszt
feleség a másik meg egy zsidó lány. Nekem felkeltette az
érdeklődésemet, mert már olvastam sok dolgot Auschwitzról (egy időben
erősen érdekelt a téma), meg az egész korszakról, de ezt a
megközelítést még nem találtam meg. Ráadásul elkezdtem olvasni a
villamoson, mielött leadtam volna anyukámnak, aki becsomagolja és
szerdán visszaadja. Franciául van egy mondás : “il faut se laisser
désirer” vagyis, hagyni kell, h kivánjanak. Ezzel én teljesen egyet
értek, de azért ez mégis csak frusztráló…

Höh, mérgezett egér üzemmód ON.
Rel tételkidolgoztunk, beszarás, hogy mennyi munka lesz itten, para, de sebaj,  megoldjuk.
Utána 10 napos Botondkától behaltam, pedig nem vagyok egy nagy csecsemő őrült, de hát ááá, na szóval hurrá.
Ezek után rohantam a Keletibe lengyel konneksönért, aki Bécsből érkezett, kellemes volt.
Nem rég értem haza és tanulnom kell, mint állat.
Megvettm sznapomra az Aimée és Jaguár c. könyvet, majd elmondom miről
szól,d e msot nem érek rá itt papolni. Fuk it gyerekek, punnyadni
akarok, nem pedig hülye ávantgárdot tanulni, ami egyébkétn érdekel, de
hát izé…

Most, ahogy itt pötyögtem be a nevemet, eszméltem rá, hogy ugyebár
nomen est omen, szóval illene életem abszurd történéseit is
feljegyeznem ide. Azokat az indokolatlan baromságokat, amiket nem lehet
hova sorolni.
Pl valamelyik hajnalban kellemesen abszurd időpontban jövök haza, várom
a liftet (mert nincs az az isten, hogy én hajnali 4kor felmásszak a
másodikra gyalog), amikor arra leszek figyelmes, hogy a harmadik
emeleti körfolyosóról egy pasas hevesen integet nekem és németül próbál
rávenni, hogy menjek fel hozzá. Dehogy mentem. De a másodikról
kellemesen elkommunikáltam vele, németül, amiben csak az a vicc, hogy
nem tudok németül. Egy idő után felfedtem, hogy esetleg magyarul is
tudok, mire behívott a házibuliba, ahova nem mentem, mert izé.

Egy másik reggel, de ugyan csak az elmúlt két napban, csoszogok haza az
utcánkban reggel 6kor, full napfényben. A boltok nyitnak én meglepően
határozottan haladtam ágyam felé, szokásos nikotin felhőmmel együtt.
Egyszer csak szembe jön velem egy pasas, aki egy nylon zacskót tart az
arca, de főleg az orra és szája elé. Kicsit bambán néztem ki a
fejemből, hogy mit akarhat ez meg. Erre elkezd nekem harciasan
integetni, hogy a dohányzás nem kúl. Vállat vontam és tovább mentem, de
kissé meglepett…

És végül (most hirtelen ez ennyi jut eszmbe), Evel sétálgattunk a Szent
István Parkban. A park elött van egy beazonosítatlan funkciójú oszlopos
izé. Az egyik oszlopott egy konszolidált megjelenésű, kosztümös ötvenes
nő ölelte és zokogott megállíthatatlanul. Mindezt délután 4kor. Egy
hasonló korú pasas mondta neki, hogy “Gyere menjünk”. “Nem megyek veled
sehova”, hangzott el a válasz. Evel próbáltunk nem túl feltünően
bámulni, minden esetre a nő beállása kb az Elfújta a szélből lett
lenyúlva, kissé groteszk volt. Ezzel együtt nagyon sajnáltam a nőt…

Tanulság, járkáljatok az utcákon furcsa időpontokban, illetve teljesen
banális helyeken, lényeg, h nyitott szemmel, marha érdekes emberekkel
lehet találkozni. Evel évek óta ezt csináluk, igaz, nem tudatosan.
Bárhova elmegyünk, bámuljuk az embereket és összerakjuk a sztorikat…

Rémes. Kb még egy napot tudtam volna aludni. Vmi irdatlan kóma vagyok.
És izgalmasakat álmodtam, csak persze most nem emléxem. Majd felsikítok
a bkv kellős közepén, jó szokás szerint. Ma elvileg tanulok. Rel
irodalom szigorlat stratégiákat dolgozunk ki. Utána megnézem Botondot,
10 napos rokonomat. Majd elvileg még a lengyel konneksönt is
összegyűjtöma Keletiben…Hm, ez elég necces programnak tűnik, nem
tudom mi lesz így a futurisztikával, meg még had ne soroljam fel, h
mikkel vagyok elmaradva. Fuk.

Hogy én milyen fáradt vagyok…Valahonnan pedig energiát kéne
gyűjtenem, hogy egy kis futurisztikát magamba tuszkoljak vhogy…
Naiívan elmentem jegyzetet adni a Színésznőnek, erre richtig ott volt
egy barátnője, aki 3 fröccs után olyan anekdotákat kezdett el mesélni
nekünk, h bepisiltünk a röhögéstől. Szóval heh, az élet még mindig
szép, csak szart se csináltam egész nap, ami azt jelenti, h holnap kell
tanulnom, ami annyira nem gáz.
Mellesleg gyerekek, mi van már ezzel a világgal? A Színésznő
barátnőjéről egy anekdota kapcsán kiderült, hogy 4 évig élt
Egyiptomban…micsoda egybeesések…

Na szóval, itt vagyok…
Elöször is, most már hivatalosan is bevezetnék egy új szereplőt ide,
konkrétan Volkovot, aki egy kedves, ügyes, okos, legkisebb ugrifüles
pécsi ember, aki 3 hete feltünően (és már már sokkolóan) fontos
szerepet tölt be az életemben.
Na, most, hogy ezt tisztáztam, akkor elmesélném az elmúlt pár napot,
ami kissé sürű és feletébb rózsaszín volt, ezért sem írtam (nem volt
időm, na).
Szóóóóval.
Csütörtökön összeszedtem Volkovot a déliben, onnan átcsoszogtunk zosia
féle Beatles hepajra, ahol konstatáltuk, hogy Zosia exje, enyhén szólva
is daggadt tehén formátumban létezik mostanság. Ott volt egy nagyon
vidám Kártyás is, akinek nagyon örültünk. Időközben Phage is felfedte
hollétét, ezen felbuzdulva, úgy döntöttük, hogy felszedjük a drága
lányt azt lesz, ami lesz. Ebből pár üveg bor, meg egy alagút teteje
lett, Volkov, Phage, Kártyás és neki egy havera társaságában. Enyhén
szólva is lengendásra sikeredett az éjszaka, emelkedett hangulatban
vicceket meséltünk egymásnak, borozgattunk. Vmi kedves fazon kért
tőlünk cigit, egy viccért cserébe kapott  is, cserébe megtudtuk,
hogy ő vmi buddhista valláskövető, ahol angyalok és boldogság van
implikálva. Kicsit szekta fílinge volt, de kedvesen beszélgetett róla
Phage-el, miközben mi a buddhista olasz barátjának extatikus
történetein üdültünk, mindezt kb 4 nyelven egyszerre. Az emelkedett
hangulatnak hála, az este nem volt utalásoktól szolíd flörtölésktől
mentes sem. Azért megjegyezném, hogy a Kártyás által hozott külsős
nagyokat hülledezett rajtunk, amikor félreérthetetlenül illuminált
állapotban Phage kiselőadást tart az özönvíz mitoszról, illetve a
futurista kiálltványokról. Biztos én is nagyon magyaráztam vmit mert
szokásom, de bennem inkább az özönvíz maradt meg… Szóval izé, kissé
hibbant, de kellemes este volt, reggel 7re már haza is értem 🙂

Most egyébként épp Queent hallgatok, örök kedvenc és már ezer éve nem hallottam…

Másnap, öööö, huuuuha, mi a turó történt másnap? Jah igen, nos romatikus séta és társai, nem rátok tartozik drágáim :p

Summa summarum, marha jól érzem magamat, annak ellenére, hogy nem
aludtam túl sokat, tele vagyok energiával, amit szerintem egy kis
rendrakás, illetve tanulásba fogok ölni.

Hm, most, hogy így belegondolok, ez az özönvíz táma engem megraggadott,
hisz álmomban jött vmi özönvíz, ami elöl menekültünk és kikötöttem
nagymamám lakásában, ami egyébként abszolút nem az a lakás volt,
ráadásul volt egy Pepsi automata a folyosó kellős közepén. Menekülés
közben meg egy Nightwish koncert felvételt néztem és Tarja Turunnen
énekelt. Höh, hát ezt jól összekombináltam.
Egy másik részletben exrafikus ácsorgott a házunk elötti sarkon,
ráköszöntem és gondoltam elmesélem neki Volkovot. Erre ez a drága ember
neki állt teljesen lelkesedni értem, ölelgettem és minden turó, én meg
néztem rá bambán, hogy ez hülye, mit akar ez tőlem és egyébként is,
honnan veszi a bátorságot…Volkovot meg el se meséltem neki, mert mi a
franc köze van hozzá. Hm, nem, dehogy, véletlenül sem dekódolhatóak
álmaim…

Jövő héten sznapi hetet tartok, kedd estétől vasárnapig party
hangulatban fogok égni, ergo, most kéne aludni és tanulni, hogy
legyenek tartalékaim…

ja és elárulok egy titkot, nem tudom, hogy ti, h vagytok ezzel, de én
nem szoktam nagyon sírni. Viszont arra kellett rájönnöm most hétvégén,
hogy szomorúságból kifolyólag tényleg nem is szoktam sírni, de
boldogság okán simán. Még vmikor pont itt siránkoztam, hogy a katarzist
az ember nem tudja hogyan lereagálni, nos, nekem tegnap sikerült, mert
úgy elbőgtem magamat spontán, mint még soha. Szabályosan zokogtam.
Öszintén szólva marha jó érzés volt.

Remélem jó hatással vagyok rátok, kedves olvasók és esetleg mutatok
nektek egy másik járható útat, ha unjátok az életeteket. Na nem mintha
vmi világmegváltó aspirációim lennének itten, csak maximálisan meg
vagyok elégedve az életemmel és ha jól setem, ez nem annyira
gyakori…Nah, nem rószaszínkedek itt tovább…

Háháhá! 1 hét kitartó tornázásnak hála visszanyertem versenysúlyomat.
Nem vagyok egy kiló centrikus vki, de ennek most örülök, hozsana!

Csak ha vki tanakodna azon, hogy pontosan milyen is az én multikultúrális életem, nos íme:
(ez egy beszélgetés töredék, amit bátyám svéd lakótársával folytattam msnen, elöször franciául, majd angolul)
Én:so u also suffer from this strange bilingualism (or rather trilingualism), not noticing which language you’re talking?
Ő:babel berzerk syndrome

Ezt aláfestendő, amikor megkérdeztem tőle, hogy milyen volt Mallorca (ahol az anyja él), ezt válaszolta:
“det var väl helt ok, very relaxing, un poco de nubios, mais super sympa et de l’air pur…”

Nem vicces. Nem irigylésreméltó, amikor hirtelen azt se tudod, hogy
milyen nyelven beszélsz. Pont ugyan annyira szar, amennyira jó.

Ja és lenyügöző, h mennyit szenvedek egy magyar szöveg
megfogalmazásával. Lehet,  hogy azért még kedden elég sokat
kommunikáltam franciául, vagy csak azért mert fáradt vagyok, de szóval
olyan nyögvenyelősen megy ez most nekem…
Most veszem észre, h a keddi napom egy az egyben kimaradt a blogból,
pedig poénos dolgok történtek ám. Pl lóhalálában SIKERÜLT megírnom
Catherine háziját ( a végén már K barátném diktálta az egészet,
miközben R magyarul vmi fárasztó szóviccekkel traktált, én meg csak
írtam és írtam). Erre az a minimum, hogy Catherine nemes egyszerűséggel
elfelejti az egész házi témát és elpofáz 1h45 percet a rendelkezésünkre
álló egy órából. Lengyel konnkesön addigra már kicsit toporzékolva
várt, berántott a Szimplába és elárasztott balkáni körútjának
beszámolójáról, meg egy rakás helyi cigivel (amit gyűjtök, csak, h
tudjátok mind! egzotikus cigidobozokra bukok. Ha más nem, nyugati
márkák idegen kiadásban is tök jó…). Mivel, h elég fáradt és főleg
éhes voltam, időnként nehezemre esett követni, hogy melyik képen melyik
számomra vadidegen ember látható, illetve most melyik balkáni faluban
vagyunk épp, ami most pontosan melyik országban is van…Félreértés ne
essék, földrajzból egész pofás tudok lenni (múltkor pl R ellen fogadást
nyertem, minek tárgya az volt, hogy Egyiptom alatt tényleg Líbia van-e,
vagy sem), de lássuk be, a Balkán nem az erősségem, főleg nem abban az
állapotban. 1 óra tömény ilyen dömping után hazaestem vmi olyan szinten
agyhalott állapotban, hogy az már fájt. Reggel beharangozott rossz
karmám végül 30 oldal morfó jegyzet formájéban ért utol, ránéztem és
elment az életkedvem. Egy kis Vészhelyzet és sok Pécs után
életszinvonalam kicsit jobb lett, de fizikailag csődött mondtam. Morfót
végül vhogy mégis megoldottam (említettem már, hogy szeretem a francia
szakot? ott van közösségi szellem. nagyon hangulatos egy közös
morfó-szenvedés a Trefort kertben, dohányfüstben és kvázi hisztérikus
nyelvészeti magyarázatokkal), mármint remélem. A hét mottója: ne élj
úgy, mintha vizsgaidőszak lenne, ha egyszer nincs!

Bátyám hozott húsvétra (karáncsonyt akartam írni, de aztán kinéztem az
ablakon és nem állt össze a kép) Blue Montain kvt. Ez a világ legobb
kvja (úgy hírlik), Jamaikai. 120 euró kilója. Na, abból ittam most egy
kicsit (elötte megdaráltam a kvt a 120 éves manuális kvdarálónkon, van
egy hangulata), csak jó szokás szerint irdatlan erősre főztem. De ez a
kv tényleg jó. Mert ettől nem kapok szívlötyögés és nem dübbög
fölöslegesen az agyam. Ennyit a mai kellemes kv élményemről. Mennyivel
kellemesebb, mint az egyetem punnyadt automatái…